Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-16 / 33. szám
legelrejtettebb igazságokat is felkeresi s a korszellem legdíszesebb ruhája alatt is észreveszi a szennyet. Nyitott szemmel, gondolkozó fővel jár a jelenvaló élet forgatagában, melyről tudja, hogy csekély része az oczeánnak. De tudja azt is, hogy a hátunk mögött maradt részén is a tengernek még vannak hab fodrok, melyeket az emlékezés szellői görgetnek s a melyek elsusogják a mult csalódásainak, küzdelmeinek sóhajait. És tudja azt, hogy az előttünk levő részen a jövendő nemzedék hajójának vitorláit a mi most becsülettel végzett munkánknak eredményei s a jövőbe röppenő álmaink, vágyaink szellői dagasztják az óhajtott czél felé. Ritka szerencsés érzékkel ismeri fel a biblia egyes jeleneteiben az életnek folyton megújuló, ismétlődő képeit s a szentkönyv világító fáklyája mellett az élet legbonyolultabb szövevényein át is meglátja a kivezető utat. Általában nagy kérdések, nagy eszmék érdeklik, a képek, melyeket fest, nagyszabásúak; szűkebb látköröket széttörve, az egész emberiség felett tart szemlét, mintha ott jobban meg tudná találni azt, a ki ott van „az emberi sors legmélyebb szenvedései között, a pusztában, a tengeren, a templom tetején, az élet megrázó jeleneteiben, de a lélek legtisztább érzéseiben és igaz örömeiben", a Jézust. Kezei közt kitágulni s megbővülni látszanak a szűkebb határú locusok is és mi csak akkor vesszük észre, hogy azok is egyetemes igazságokat hordoztak méhükben. Ennek bizonyítására majd egyik beszédét bonczolás alá vesszük s egyúttal azt is megkíséreljük mutatni, hogy az író által vallott homiletikai elvek érvényestiltek-e az alkotás munkájában? Takaró Imre. BELFÖLD. A budapesti ref. főgimnázium növendékeinek tanulmányútja Erdélyben. Budapesti főgimnáziumunknak 16 növendéke Molnár Sándor igazgató, Marton Lajos, Erdélyi Lajos és Samu János tanárok vezetése mellett élvezetes és tanulságos utat tett Erdélyben, különösen a Székelyföldön jún. 27-től júl. 11-ig. Az eszmét és alkalmat tulajdonképen az orsz. ref. tanárgyűlés adta Nagy-Enyeden, hová mi — Dóczi Imre elnök úr szavaival élve — miként egy Pósaházy és Buzinkay, elhoztuk növendékeinket is. Elfogadom a hasonlatot, nem azért, mintha méltóknak tartanám magunkat ama lelkes és nagy elődökhöz, avagy útunk okát és czélját hasonlónak (Isten mentsen!), hanem azért, mert egy ilyen utazás körülbelül az övékéhez hasonló viszonyba hozza a tanárt tanítványaival. Miként egykor ők, kiűzetve az anyaiskola falai közül, vándorlásaik alatt igazán úton-útfélen tanították növendékeiket, megosztották velők a falat kenyeret és az éjjeli szállást, jó emberek ós testvériskolák vendégeiként éltek: úgy mi is ilyen, csakhogy önkéntes közösségben éltünk velők, tanítottuk őket és tanultunk velők úton-útfélen. Mert mindkettőre volt elég idő és alkalom. Első sorban a vidék bűbájos szépsége ragadott el bennünket, melyet közvetlenül élvezni főként Szászrégentői Csíkszeredáig, e vasúttalan területen 4 napig tartó kocsizásunk alatt volt alkalmunk. Micsoda tájak és micsoda fürdők 1 Toplicza, Borszék, Tölgyes,Tusnád, Szent-Anna-tava, Élőpatak, Brassó, Zajzon stb. külön-külön megérdemlenék, annyival inkább így egyvégben, hogy messzeföldről seregeijenek az idegenek látásukra. Festőnek kellene lennem, hogy leírhassam e helyeket. A természet mintha pazarolni, halmozni akarná kincseit: ásványvizekben, melyek királyoknak való itallal szolgálnak; fürdőkben, melyek oly kedvesen ülnek hegyeik tövében, mint anyja lábánál a mosolygó gyermek; hegyekben, melyek kivül-belül kincseket hordoznak; kies völgyekben, melyeken az alárohanó hegyi patakok és folyók kígyózva futnak végig. Kínálja kincseit a természet, csak az ember nem tudja még kellően kihasználni. Pedig az emberi kéznek is jelentékeny alkotásait láttuk mindenfelé. Olyan erőteljes, virágzó városok, mint Kolozsvár, a valóban királyi város, Marosvásárhely, a Székelyföld lelkes czentruma, Brassó, e fontos és erősen magyarosodó véghely, élénk ipari és kereskedelmi forgalmukkal, hatalmas kulturális intézményeikkel méltó központjai a vidéknek és bástyái a magyarságnak. Még a kisebbek is, mint Enyed, Szászrégen, Ditró, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Sepsi-Szentgyörgy stb. régi városi életet és jólétet mutatnak s fontos szerepre liivatvák. A marosújvári sóbányák és szódagyár, a vajdahunyadi vasgyár pedig más hasonlókkal együtt jelzői és zálogaié hegyes-erdős országrész remélhetőleg még jobban fellendülő bánya- és gyáriparának, melyre itt a természet hívja, sőt utalja a jólétre való biztos kilátással a lakosságot. De a falvak népe is — főként a székely népélet — érdekelt bennünket a maga sajátosságaival. Maros-Vécsen épen vásár volt, nagy esemény a vidéken, az oláh az ünnepek közé számítja. Belevegyültünk a tömegbe, melyben együtt árult, vett a székely, a szász és az oláh. Jó alkalom a külsőségek megfigyelésére. De a székelyeket otthonukban is meglátogattuk. Csikszent-Domokoson több székely, Hosszúfaluban több csángó házba bementünk, megtekintettük berendezésüket, beszélgettünk lakóival. A székely nyájasság megvan, de a híres galambbúgos székely kapu, melynek eredetét Huszka József messze Ázsiában keresi, bizony maholnap már egészen a múzeumokba kerül. „Szegények vagyunk, instálom, sokba kerül, pénzbe es, munkába es, a hozzávaló fát es messziről kell hozzuk!" Elvittek mulatságukba is. Tánczaikban nincs semmi eredetiség, de van oláh hatás. Ellenben háziipari czikkeikben, különösen szőtteseikben, melyekben másutt is volt alkalmunk gyönyörködni, eredetiség is van, szépség is, mindenekfelett pedig nagy kincs ós tőke, mely máris dúsan kamatozik. Mikor Hétfaluban két csángó asszony összeáll az utczán egy kis tereferére, közben mind a kettő vígan pergeti orsóját, akár csak a régi görög vagy római nő. Egy kis fényűzés is akad itt-ott, a jó csángó asszony kösöntyüje. pl. néha nagy értéket képvisel, igaz, hogy anyárólleányra száll családi ékszerként. Érdekes a jelen élet szemlélete, ám Erdélyben az utas lelke mégis minduntalan a múltba száll vissza. Itt minden röghöz egy-egy történeti emlék fűződik s a nép is kegyelettel csüng rajtok. Érdekes, hogy a hun utódság hite is mily erősen él köztudatukban. Ha nem akarod megharagítani székely felebarátodat, ne mondj neki e téren ellent! De kár is volna! Vitassa a história a maga problémáit, én örvendek ennek a meggyőződés-