Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-16 / 33. szám

hogy bővebben indokolni fölöslegesnek találom. Arról akarok inkább szólani, hogy egyházunknak feltétlen érdekében áll nemcsak azokat, a kik első sorban ós különösen szolgálatában állanak (vallástanárok, katecheták), munkájukban méltányolni, hanem azokat is, kiket munkakörük talán kevéssé von a vallás és egyház dolgaihoz, alkalmas módon az egyházi életbe mindinkább bevonni s munkaerejüket első sorban az egyház javára értékesíteni. Ha azért egyházunk óriási áldozatokkal középiskolákat tart fenn, s ha azt akarjuk, hogy valóra váljék a törvény betűje, hogy ez iskolák «mindenestől» fogva az egyház testéhez tartoznak: úgy meg kell ragadnunk minden alkalmas eszközt arra nézve, hogy ez iskolák tanerői magukat valóban egyházunk szolgáinak is tekintsék. Ezt szem előtt is tartjuk akkor, a mikor az egyes tanszékek betöltésénél előnyt adunk oly tanárnak, ki theologiát is végzett s lelkészi oklevéllel is bír, de már újabban addig nem megyünk — legalább a dunamellóki egyházkerület, — hogy az ilyen tanárokat lelkészavatásra is bocsássuk mint régenten s némely kerületben talán manapság is. Pedig az egyházi törvények sem emelnek e tekintetben semmi tiltó akadályt, sőt megengedik ós utalnak rá, midőn kiemelik a tanári pályát a többi életpályák közül, mint a mely a lelkész jelleggel nem ellenkezik sőt egyházmegyei ós kerületi lelkészi tisztségre is képesít (114. 2. al.). S míg egyházi törvénykönyvünk szelleme utal a lelkészavatásnak ilyetén kiterjesztésére, addig másfelől egyházi életünk a tömörülésre int ós arra buzdít, hogy keressük ama kötelékeket, melyek bennünket vallásunk oltára körül szorosabban összefűzzenek. A lelkészavatásnak az illető gimn. tanárokra való kiterjesztése szerintem épen ilyen alkalmas kötelék volna. Sok oly tanár van középiskolánkban, ki a theologiát s lelkészi vizsgáit kitűnő sikerrel végezte — hiszen többnyire ezekben van meg a szorgalom a tanári diploma megszerzésére is, — s csak azért, mert tanári hivatása a latin nyelv vagy történelem, földrajz stb. tárgyak tanítása, lelkészi jellegét, mely szembetűnően a felavattatásban nyilvánul, nem szerezheti, nem tarthatja meg. Pedig valamikor ezek is lelkesedéssel kívánták az egyház ügyét szolgálni, s most látván, hogy lelkészi diplomájukat még a felavatás dekóruma sem jutalmazza, csoda-e, ha talán nem is ellenszenvvel, de legalább is nemtörődömséggel viseltetnek az egyházi élet iránt? Ezeket a most — ha nem is ártalmas, de mindenesetre szunnyadozó erőket az egyházi élet terén bőven lehetne kamatoztatni, ha a lelkészavatás kiterjesztetnék azon gimn. tanárokra is, kik lelkészi oklevéllel bírnak. Nem mondom, hogy e felavatást kötelezővé tegyük — mert ez nem volna czólszerű —• hanem az illetőre kellene bízni, hogy fel akarja-e magát mint lelkész is avattatni. így a ki az egyházhoz való ragaszkodását s főleg azt a szándékát, hogy a történelem, természettudományok, sőt még a nyelvtudományok tanításában is egyházát akarja ós tudja szolgálni, külső kapocs által is dokumentálni akarja: önkényt jelentkezés után lelkószavatásra volna bocsátandó. Én úgy érzem, hogy ezáltal hatalmas erőket nyerne egyházi, gyülekezeti életünk, templomainkban talán többször látnánk megjelenni gimn. tanárainkat s a többek közt a magyar prot. írod. társaság vidéki körei is jobban kifejlődnének az egyes középiskolák mellett. De megteremné ez a maga nemes gyümöl cseit egyéb téren is ; nyerne vele a tanári kar közszelleme, az ifjúság valláserkölcsi neveltetése, az egyházi közigazgatás, s nyerne vele a lelkészi kar, mely sok értékes taggal gyarapodnék és végül az illetők maguk érezvén ós tudván, hogy azok, kik egykor nekik lelkészi diplomát adtak s az életbe kibocsátották — csak azért, mert az iskola falai között találták meg kenyerüket, — nem zárják őket ki maguk közül Az elmondottak alapján czólszerű volna tehát a lelkészavatást kiterjeszteni a középiskolai lelkészi oklevéllel bíró tanárokra is. És minthogy ennek keresztülvitele különösebb nehézségbe nem ütközik, egyházunknak nem árthat, csak használhat, soraimat az illető tanárokhoz intézett felhívással végzem: Jelentkezzenek a dunamellóki egyházkerület illető tanárai közül az őszi lelkészavatásra mind azok, kik az egyházi élet terén a munkában részt kívánnak venni, s kik magukat az egyház szolgálatára a lelkószavatás útján is készek elkötelezni. Jelentkezésük által provokálják magukra nézve az egyházkerület határozatát. Én hiszem, hogy az egyházkerület felismerve az egyház érdekét, nem fogja őket elutasítani s a lelkészi kar örömmel és szeretettel fogadja őket tagjai közé. Siculus. ISKOLAÜGY. Elvi jelentőségű határozat. A vallás- ós közokt. m. kir. miniszternek a polg. községek és felekezeti iskolák közt fenforgó anyagi jogviszonyok tekintetéből f. évi 19790. sz. a. m . . . közig, bizottsághoz kiadott elvi rendelete szerint a felekezeti iskolák jogi értelemben vett fentartója csak a hitfelekezet lehet.