Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-16 / 33. szám

D ROTESTANS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csépreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: A lelkészavatás kiterjesztéséről. Siculus. — Iskolaügy: Elvi jelentőségű határozat. Wlassics. — Tárcza: A művészet és erkölcs viszonya egymáshoz. Hörk József. — Könyvismertetés : Bibliai képek és a mi hitünk és prédikálásunk. Takaró Imre. — Belföld: A budapesti ref. főgimnázium növendékeinek tanulmányútja Erdélyben. Marton Lajos. — A gálszéesi ev. ref. egyház templomszentelési ünnepélye. Sütő Kálmán. — Régiség: Egyházi régiségek. Földváry László. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. A lelkészavatás kiterjesztéséről. Hamar István kollegám e lap 31. számában rámutat a zsinati törvénytervezetnek egyik fogyatékosságára, mely abban áll, hogy az egyházi tisztviselők és alkalmazottak közé nincsenek felvéve olyan egyházi tisztviselők, illetve alkalmazottak, a kik pedig ma már nemcsak hogy vannak, de a gyülekezeti életnek igen fontos mozzanataiban lényeges szerepet játszanak. Es itt mindjárt rá is mutat a katechetákra, kiknek helyzete, jogviszonya a törvénytervezet szerint a zsinat után is a moslani bizonytalanságban maradna. A katecheták jogi helyzetének szabályozását azóta, hogy a törvénytervezet napvilágra jött, úgy egyesek az egyh. lapok hasábjain, mint az egyházi hatóságok, egyházmegyék, egyházkerületek szükségesnek ismerték, ennélfogva azt hiszem, most már bizonyosra vehető, hogy a zsinat e kérdés megoldása elől nem fog elzárkózni. Addig is azonban, míg a zsinat e kérdést megoldja, az egyházkerületek már most tehetnek valamit, a mi által a kérdés megoldását a zsinatra nézve is megkönnyítik. Egy ilyen intézkedés volna a lelkészavatásnak a katechetákra való kiterjesztése. A lelkészszó avattatás feltóteleiről, érvényben levő egyházi törvénykönyvünk nem rendelkezik, s e tekintetben részben a régi egyh. kánonok, részben a gyakorlat adhat útmutatást. Nem czélom a lelkószavatás kiterjesztése mellett most a históriai adatokat felhordani, vagy azzal a kérdéssel foglalkozni, megengedik-e a régi kánonok avagy a régi gyakorlat a lelkészavatásnak kiterjesztését; mindezeket a közelmúltban részletesen s alapos tudással feltárta e lapok olvasói előtt dr. Kiss Áron. Csak azt akarom megállapítani, mint e fejtegetésekből kidomborodó igazságot, hogy a lelkészavatásnak kiterjesztése sem érvényben levő egyházi törvényeinkkel, sem a régi gyakorlattal nem ellenkezik, sőt mondhatnók a régi gyakorlattal egyenesen megegyezik, llonnan van hát mégis, hogy ez igazság ellenére az állandósított vallástanárok a lelkészavatásnál mellőztettek ? Mert nincs parochiájuk, mondotta egy ízben egy egyházmegyei gondnok, üe hát a theol. tanároknak, gimn. vallástanároknak sincsen parochiáják s mégis felavattatnak!? Nem is a parochia, hanem az állandóság és biztos megélhetés hiánya tartotta vissza — úgy vélem — a dunamelléki egyházkerületet attól, hogy a katechetákat lelkészavatásra bocsássa. A budapesti egyház 1897-ben megkezdte a katecheták állandósítását s évről-évre mind többet tett úgy a stabilitás, mint a beneílcium dolgában, szabályrendeletileg intézkedvén katechetairól. E szabályrendelet azonban nem terjesztetvén fel a felsőbb egyházi hatóságokhoz, az egyházmegye, egyházkerület nem vehetett tudomást a budapesti egyház állandósított katechetairól s azokat továbbra is a bármikor elmozdítható segédlelkészek sorában hagyta. Legutóbb azonban a budapesti egyház mulasztását helyrehozván, a szabályrendelet úgy az egyházmegye, mint az egyházkerület által megerősíttetett s így most már mi sem áll útjában annak, hogy a budapesti egyház állandósított katechetái lelkészavatásra bocsáttassanak s a s.-lelkész névsorából töröltessenek. A lelkészavatás kiterjesztéséről szólván a katecheták felavatásáról csak mellékesen emlékeztem meg; hiszen oly természetesnek tartom, hogy azok, kik első sorban ós csakis az egyház szolgálatában állanak s lelkészi funkcziókat is végeznek, ilyenekül elismertessenek, mihelyt hivataluknak megvan az állandó ós biztos jellege,