Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-09 / 32. szám
nyugdíjintézet felállítása, a lelkészek, tanárok, tanítók fizetése és korpótléka tekintetében szükséges számítások egységesen meg nem tétetnek. A Törvénytervezet idevonatkozó intézkedéseihez egyébként kevés mondanivalónk van. Haladás az mindenesetre eddigi nyomasztó viszonyainkhoz képest. Itt is kívánatosnak tartjuk részletesebben kifejtve 1. a 25%-°s adókulcs megállapítását, melyből 20% egyházfentartásra, 5% a z iskolára esnék. 2. A hol ebből az egyház szükséglete nem telik, ott az 1848. évi XX. t.-cz. alapján az államsegély kiszolgáltatását. 3. A 287. §-ban foglalt intézkedés olyan átalakítását, hogy a termény- és szolgálmánybeli fizetések készpénzre változtassanak át. 4. A 307. §-ban foglalt eljárás elhagyását, hogy a kivetett tartozások jegyzőkönyvi határozattal állapíttassanak meg, adófőkönyvbe beiktatíassanak és az adókönyvecskékbe bejegyeztessenek, a mely eljárás kivihetetlen és szükségtelen. 5. A 309. §. azon részének törlését, hogy a számadások évenként az espereshez beterjesztessenek, mivel sokkal egyszerűbb módja az ellenőrzésnek az, hogy a számadásokat az évenkénti szabályszerű látogatóság ott helyben felülvizsgálja ós megerősíti. 6. Az országos közalap kezelésének eddigi módja megváltoztatandó s a központi kezelés helyett az egyház kerületenkénti szétosztása érvényesítendő. C) Az egyházi törvénykezésre vonatkozó tervezet (326—463 §.) egyik legsikerültebb része a munkálatnak. Midőn azonban annak a maga egészében megfelelő voltát elismerjük, nem lehet elzárkóznunk az elől, hogy néhány alapelv és főbb kérdés tekintetében megjegyzéseinket meg ne tegyük a nélkül, hogy stiláris módosításokba bocsátkoznánk. Nem lehet megjegyzés nélkül hagyni az egyházközségi törvénykezésre a 333. §-t, mely akként intézkedik a bíróság elnöke a lelkész, oly egyházközségekben pedig, hol a kettős elnökség van gyakorlatban, a lelkész és főgondnok. Mi azt hisszük, hogy a kettős elnökség minden esetben fentartandó, ez felel meg az egyházi hatóságok minden fokozatában kifejlett gyakorlatnak. Helyes lenne ennélfogva kimondani, hogy a tárgyalásokat a társelnökök közül mindig a lelkészelnök vezeti, mindkét elnök egyenlő szavazati joggal bír ugyan, azonban a szavazatok egyenlő megoszlása esetén a döntő szavazat a lelkészelnököt illeti meg. Nem helyeseljük azt sem, hogy a törvénytervezetbe túlterjedelmes esküminták állíttattak be. Ez eskiiminták nem a törvénybe, hanem az ügyviteli szabályzatokban kaphatnak illő helyet. D) Áttérünk végül a tervezetnek a közoktatásról szóló részére, hol azon megjegyzésünk mellett, hogy a most érvényben levő törvény intézkedéseit újólag 10 év lefolyása után megváltoztatni alig czélszerű ugyan, de ha már ez czélba vétetett, itt is óhajtanunk kell: 1. Szerkezeti helyesebb beosztás tekintetéből a 469. §-ban felsorolt részekre osztásnál, az első rész felcserélendő a másodikkal, vagyis az első részt alkossa a ker. felebaráti nevelőintézetek, gyermekmenedékházak, árva- és szeretetházak, diakonissa-intézetekre vonatkozó megállapodások, ezek után jöjjenek a népnevelési és oktatási intézetek, míg a tanító-, tanítónő-, kisdedóvóképző-intézetek már a középiskolák jellegével bírván, ezek a középiskolák czíme alá helyeztessenek. 2. Az összes tan- és nevelő-intézetek különböző ágazataiban működő tanerőkre vonatkozó intézkedések az általános határozatok czíme alatt soroltassanak fel. 3. A népiskolai hatóságok hatáskörénél az egyházmegyei közgyűlés és tanügyi bizottság megalakítása szabatosabban jelöltessék meg s így az 511., 512. és 515. §. újból szövegeztessék. 4. Hosszabb ideig tartó betegség esetén egy évnél tovább nem tartó időre fizetésük csonkítása nélkül a tanító-, tanítónő- s kisdedóvó-képző-intézetek tanárai is szabadságoltassanak s helyettesítésükről a fentartó testület gondoskodjék. 5. A katecheták lelkészi jelleggel és képesítéssel biró hitoktatók, az egyházmegye lelkészi karába vétessenek fel, a melynek területén működnek, vagy a gimn. vallástanárokkal egy kategóriába helyeztessenek. 6. A tanítótestület egyházmegyén, egyházkerületen, konventen és zsinaton megfelelő képesítést nyerjen. 7. Minden bármelyik fokozatú tanintézeteinkben működő tanítói és tanári személyzet fizetési minimuma a hasonló jellegű állami tanintézetekben alkalmazott tanerők fizetésénél kevesebb nem lehet. S ha erre az iskolát fentartó hatóság saját erejéből nem képes, a felsőbb egyházi hatóságok jóváhagyása mellett az 1848. évi XX. t.-czikk alapján az 1883. évi XXX. és 1893. évi XXVI. törvényczikk értelmében államsegélyt vehet igénybe. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Fischer kölni érsek ez év tavaszán egyházmegyéje papságához a lelkipásztorkodás terén követendő zsinórmértékül egy szomorúan érdekes latin nyelvű pásztori levelet intézett, a melynek állandó vezérgondolata az ú. n. reformkatholiezizmus éles elítélése. A főpásztori szózat panaszosan említi, hogy sokan a papok és a laikusok közül korunk felfogásával szemben túlságosan engedékenyek, a manapság hirdetett hamis nézetek hittanait magasztalják, sőt annyira vakmerőek, hogy újítási törekvéseikkel a kath. hit változhatatlanságát s az anyaegyház iránti engedelmességet koczkára teszik. De a főpásztori levélnek az Ehrhard-féle reformkatholiczizmusra irányító vonatkozásai más helyeken még élesebben tűnnek föl. így nevezetesen kesereg az érsek egyeseknek túlságos szabadságérzetén, kik a „XX-ik század" reformeszméi által elvakítva, a vallásos kérdésekben elhagyják az apák biztos útjait s a maguk bölcseségével kérkedve, vakmerően és esztelenül „az egyháznak s a világi szellemnek" (korszellemet akar jelenteni!) összeegyeztetésére törekesznek. Vannak olyanok — így kesereg tovább a főpásztori levél — a kik a theologiában és a filozófiában a régi hagyománytól szándékosan letérnek, nyíltan vagy elrejtve az Aquinói Tamást egyházi normáltanítóvá avatott (1879. aug. 4. Tamás-encyklika) Leó pápát ócsárolják, új fogalmakat a theologiában meghonosítanak, sőt inkább vakmerően, mintsem okosan (audacius quam prudentius) politikai újságokban is a klerikális nevelés s a theol. studium megjavításáról a moráltheológia reformálásáról s a kath. hitnek a babonától (p. o. Spanyol-és Olaszországban) való megtisztításáról deklamálnak. Ez ugyan sokaknál jószándékú lehet, bizonyos jogosultsága is van, a legtöbbre nézve azonban veszedelmes, sőt botrányt keltő kísérletezés. Mi több a néme+ szári udvar kegyével dicsekedő érsek azzal főpásztori levelében az Ehrhard-féle vallási í
