Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

tanárok ós tanítók anyagi helyzete is kedvezőtlenebb, mint a hasonló állású állami tisztviselőké. Az összeülendő zsinatra e tekintetben is nagyon fontos teendők várnak. Törvónyhozásilag meg kellene szabnia a lelkészi, a tanári és tanítói • fizetések olyan minimumát, hogy abból az egyházi tisztviselők tisztességesen megélhessenek. A papi kongruát legalább 2400, a tanítóit legalább 1200 koronára kell emelni, a gyülekezeteket e fizetések megadására kötelezni, s a hol ezeket a fizetéseket túlterhelés nélkül az egyházak nem képesek előállítani, ott a közegyházi ós állami erővel fizetés kiegészítést adni. Gondoljuk meg, hogy az egyházi élet súlypontja a »belső emberek® minőségén fordul meg. Jól szituált lelkes papság és buzgó tanítóság biztosan előre viszi az egyház vallás-erkölcsi életét; nyomorgó, elkedvetlenült, csalódott lelkek csak rontják, sorvasztják azt. Sokszoros tapasztalat bizonyítja, hogy demoralizált hadsereggel nem lehet csatát nyerni; pedig a református belső emberek nagy része ma nem harczképes. Hitbuzgóságukat lesorvasztják, lelkesedésüknek szárnyát szegik, tetterejüket megbénítják a gyötrő óletgonclok, a kinzó nyomor, a tűrhetetlen szegénység. Az ilyen egyházi tisztviselő nem olvashat, művelt társaságba alig járhat, közügyekkel nem foglalkozhatik, a gyülekezeteknek erkölcsi tükörül nem szolgálhat, gyermekeit nem neveltetheti, hivatali teendőit csak immel-ámmal leőrli; mert az önfentartás gondja, a mindennapi kenyér megszerzése egész testi-lelki erejét lefoglalja. Ezen a fő-fő bajon segíts, ezt a tűrhetetlen állapotot szüntesd meg, zsinat, ha azt akarod, hogy elgyengült egyházad lábra álljon és versenyképes legyen az életerős egyházakkal ; belső embereidet neveld, őket tedd nagyokká, ha nagynak, hatalmasnak akarod látni egyházadat. Jó fizetést papnak, tanárnak, tanítónak; nyugdíjintézetet a papságnak: ez egyik legfontosabb teendője a zsinatnak, ez egyik életérdeke a magyar református egyháznak. 3. Kivánj a a feltűnőbb egyházszervezeti hibák kijavítását. Az egyház alkotmánya élő szervezet, a melyen idők folyamán hibás képződmények támadhatnak, a melyek az egyházi élet erejét gyengítik s az ép szervek működését zavarják. Két feltűnőbb szervezeti hibát kellene a közelebbi zsinatnak kijavítani. Egyik : a túl nagy gyülekezeteknek több parokliiára osztása; másik: az egyházmegyék és az egyházkerületek arányosabb beosztása. A több lelkészszel ós templommal biró nagy gyülekezeteink szervezetlen ősállapotban, elv ós rendszer nélkül verődtek össze nagyobb városainkban, s a hol a hívek egy templomba nem fértek be, építettek kettőt, hármat és választottak magoknak két, három vagy több lelkészt, de külön parokhiákat nem szerveztek. Az ily tömeg gyülekezetekben a hívek lelki élete természetszerűleg elhanyagolódik, a társ-lelkészek ingatag szokásjog vagy helyi megállapodás szerint tervszerű összeműködós nélkül, sokszor személyes törzsalkotásba merülve közös lelki gazdálkodást folytatnak. A több papi gazda mellett nincs parokhus, nincs lelkipásztor, hiányzik a kura pastoralis; római propaganda, szekták felburjánzása ós tömeges hithagyás sorvasztják, pusztítják a gyülekezetet. A nagy számerő kihasználatlanul hever, az általános hitbuzgóság siralmasan megcsökken, az áldozatkészség gyászosan megcsappan, a felekezetnélküliség évről-évre növekedik, a kitérés aggasztólag szaporodik, a gyermekek eligérése megdöbbentő s az egyházi adózás botrányosan összezsugorodik. Igazi romlása ez a kálvinizmusnak, a mely a rossz rendszer miatt belterjileg ott válik leggyengébbé, a hol a hívek számbeli és értelmi erejénél fogva a legerősebbeknek kellene lennie. S ez a visszás helyzet a példa erejénél fogva állandóan mételyezi a kisebb gyülekezeteket, a melyeknek papjai ós hívei természetszerűleg a »nagy eklózsiák« ós a »nagy papok« példája ós szokása után indulva, a köztudatban fonák eszményeknek és hamis fogalmaknak hódolnak a kálvinista lelkószkedósről ós a kálvinista egyházkormányzatról. Mindezek megszüntetése végett sürgetjük, hogy a több lelkészű gyülekezetek külön templomokkal, külön parokhusokkal több parokhiára osztassanak, azon a csapáson, a melyre Hódmezővásárhely már tényleg rá lépett. A nagy gyülekezetek szervezésével bensőleg összefügg a traktusok és szuper intendencziák czélszerübb beosztása. Azok a roppant területi és számbeli aránytalanságok, melyek a mai egyházmegyékben és egyházkerületekben f'ennállanak, ólomsúlylyal nehezednek rá az egyházi közigazgatásra. Van traktusunk 6 ezer lélekkel, 12 gyülekezettel, s van traktusunk 200,000 ezer lélekkel és 70—80 gyülekezettel ; van egyházkerületünk 280 ezer lélekkel, 250 gyülekezettel ós van egyházkerületünk közel egy millió lélekkel ós csaknem ezer gyülekezettel. A drégely-palánkai esperessóg hatezer lélekből áll s a békés-bánáti esperessóg több mint kétszázezerből; a dunántúli egyházkerület lélekszáma ós gyülekezetszáma csak harmadrésze a tiszántúli egyházkerület kötelékében élő híveknek és gyülekezeteknek. Mi azt tartjuk: itt az ideje, hogy a közigazgatás javítása érdekében az aránytalan egyházmegyék és egyházkerületek határait helyesebben kikerítse, hogy a túlnagy traktusokat és a tiszántúli szuperintenclencziát kétfelé oszsza az egyházi törvényhozás. Az ág. h. evang. testvérek példája