Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-19 / 29. szám

Ezt a tehetetlenséget nem szabad a református egyház bűnéül felrónunk, mert hiszen a református egyház külföldön ma is hatalmas és üdvös munkákat végez, hanem keresnünk kell főleg abban, hogy a reformátusok túlnyomó nagy többsége Magyarországon már évtizedek óta nem úgy tekinti egyházát, mint a mely hatalmas erők forrásához képes vezetni mindenkit, hanem valami olyan intézménynek, a mely hivatását befejezte már, de mivel fényesen töltötte be, illik kegyelettel lenni iránta. Szegény Sión! élet voltál s ereklye lettél. Bezzeg külföldi testvéreink máskép, sőt talán homlokegyenest ellenkezőleg gondolkoznak egyházukról. Úgy találják, hogy a református egyház úgy az istentisztelet, mint a kormányzat, különösen pedig a hitczikkek tekintetében nemcsak hogy nem avult el, hanem épen napjainkban állja ki a próbát diadalmasan, a mennyiben kiválóan alkalmas arra, hogy a legrövidebb úton vezessen mindenkit az igaz Istenhez. Ok abban látják a bajt, hogy a református egyház tagjai nem használják fel azt a szabadságot, azokat az előnyöket, melyeket egyházuk nyújt minden más keresztyén egyház felett. Siettek tehát segíteni e bajon, ós pedig akként, hogy az igét — ez a legerősebb fegyvere a reformácziónak — nemcsak azokban a keretekben hirdették növekedő buzgósággal, a melyekben eddig, t. i. a templomi istentisztelet és az iskolai tanítás alkalmával, hanem új kereteket létesítenek. Új intézményeket alapítanak, a melyeket szintén az evangeliuni szolgálatába helyeznek, s a hol mintegy előkészítik a sziveket arra, hogy a templomi igehirdetés annál építőbb, annál gyümölcshozóbb legyen ; nemcsak, hanem ez intézmények körében a legnagyszerűbb keresztyén munkák vegyék kezdőtöket s legyenek üdvére a polgári társadalomnak is. Ez intézmények közül ez alkalommal a Nagytiszteletű Elnökség szives felszólítására az evangeliumi ifjúsági egyletekről, mint a melyek különösen fontos szerepet játszanak az evangeliumi élet fellendítése körül, leszek bátor szólani. * * * A mult század közepén a külföldi protestáns férfiakat megdöbbentette az az erkölcstelenség, lelkiismeretlenség, könnyelműség, mely eláradt a sziveken. Feltűnt, hogy a terjedő közszabadság engedélyét a bűnök ágensei jobban felhasználják, mint a becsületes, őszinte, bűntől szabad emberek; hogy a léha, élvezethajhászó élet, mely előbb inkább mint visszaélés mutatkozott a hatalmas és vagyonos felsőbb osztály körében, vagy a legalsó népsöpredéknél, az úgynevezett egyenlőségi jelszavak leple alatt kezdte mérgezni az előbb tisztességes polgári és középosztályt is. Gyakorlott szemű emberek észrevették, hogy a bún legtöbb áldozatát az ifjak közül szedi, a kik már nincsenek a szülői szeretet és az iskolai fegyelem gondozása, őrködése alatt, de még éretlenek arra a szabadságra, melyet az előttük megnyílt új életkörök, viszonyok nyújtanak. Minden erővel azon fáradoztak tehát, hogy megtalálják annak a módját, miként lehetne az ifjakat megóvni a bűnöktől, s tisztességes, munkás életre érlelni. A tanakodás útjáról a cselekvés terére először Williams György londoni kereskedő lépett a mult század 40-es éveiben. Wiliams komoly, istenfélő férfiú volt; meglátszott egész életén. Munkáját keresztyéni komolysággal és erős bizodalommal, de egyben angol gyakorlati érzékkel kezdte és folytatta. A hozzá legközelebb álló kereskedőifjakra gondolt először, s azokat hívta össze egy kis szövetségbe. Teremtett egy otthont nekik a melyben Jézus volt az Úr, kit megismerni és követni volt a kitűzött czél. Olyan időre tették az összejöveteleket, a mikor az ifjak ráértek. Ez áldott órákon bibliaolvasással, imádkozással, jó könyvek és lapok olvasásával, tiszta szövegű és dallamú énekek eldalolásával töltötték az időt. Mindig jobban megkedvelték ez összejöveteleket, a hol igazán megpihentek a napi fáradalmaktól, igazán erőt merítettek boldogabb, vidámabb élet folytatásához, igazán megszerették Jézust és egymást, s e szeretetnek és boldogságnak jelét adták a munka óráiban is. Williams meggyőződése, hogy csak a Krisztus adhat igazi boldogságot az ifjaknak is; Williams módszere, hogy az ifjakat legsikeresebben ifjak által lehet és kell a Krisztushoz vezérelni, bevált. A londoni kereskedők kezelték tapasztalni, hogy a Williams ifjai megbízhatóbbak, szorgalmasabbak és józanabbak, mint a többiek, s melegen kezdték pártolni az ügyet. A kis csapat gyorsan nőtt, a mustármag fává növekedett. Ma már Isten kegyelméből 6000 egyesületben több mint 500,000 tagot számlál a ma is élő, jó öreg Williams. Angolországban, Amerikában, Francziaországban, Németországban, Svájczban, Dániában ez ifjúsági egyesületek épen napjainkban ülik meg fennállásuknak 50-ik évfordulóit. A gyér protestáns lakosságú Ausztriában a mult esztendőben már 11 l-re rúgott az evangeliumi ifjúsági egyesületek száma. A 4 millió protestáns lakossággal bíró Magyarországon pedig, ha szorosan veszszük, alig van 10 olyan ifj. egyesület, a melyik megfelelne a czélnak, a melyekért ez egyesületek küzdenek, ilyen név alatt is mindössze alig van 40. E rövid történeti visszapillantás és még rövidebb statisztika után, hogy a Tisztelt Értekezlet legalább halvány képet nyerjen az evangeliumi ifjúsági egyletekről, a következő jellemző vonásokat jegyzem ide: 1. Mivel az ifjúsági egyletek nem holmi szerzetesféle, világtól elvonult, komor, kegyes szavakat mormoló, imádságokat morzsolgató ifjakat akarnak nevelni, hanem erőshitű, a világban küzdő, eleven, vidám, tiszta, igazságos, testben és lélekben egészséges, kenyérkereseti pályájukon is lelkiismeretes, kitünőleg képzett ifjakat ; ehhez képest egyaránt súlyt fektetnek a lelki, a szellemi és testi nevelésre. Felhasználnak minden tiszta eszközt abból a czélból, hogy az ember tulajdonát képező összes lelki és testi javak, talentumok kifejlesztessenek, kamatoztassanak, hogy a rendelkezésre álló világi javak okosan forgattassanak, hogy az ifjúság tettvágyó lelkének megfelelő munkákban és szórakozásokban vegyen részt. Természetesen akképen, hogy a fiatal ember szenvedések és örömök között, munkában és küzdelemben, játék és pihenés idején föltétlenül megemlékezzék arról, hogy ő nem a bűn szolgája, de Isten gyermeke, tehát óvakodnia kell a bűntől, nemcsak, de folyton tökéletesednie s környezetét is, mint kovász a lisztet, áthatni kell. 2. Hogy ez az egyöntetű érzület, gondolkozás elérhető legyen, minden ifjúsági egyesület, ha az építkezésben különböző stílt mutat is, ugyanazzal az alappal bír, s ez : „Istennek a Jézus Krisztusban kijelentett és megtestesült könyörülő szeretete". Eszközeik között tehát első helyen áll a biblia, a melynek egy összejövetelről sem szabad hiányoznia, hogy annak igéi magyaráztassanak, közös elmélkedés tárgyává tétessenek, vagy legalább is olvastassanak, hogy minden alkalommal jobban és jobban megismerjék az Isten akaratát, a melynek cselekvésétől függ minden ember boldogsága. Természetes, hogy az írás olvasása alkalmával énekelnek is, a mi által még azoknak a lelke is megmozdul, a kiket