Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-19 / 29. szám

talán az Isten igéje még nem tud megmozdítani. Imádkoznak is, rendesen azok, a kik már csendes együttlétben az Istennel annyira megerősödtek az imádkozásban, hogy másokat is az Úrhoz vezérelni tudnak. Ez a titka annak az óriási növekedésnek, a melyet az ifjúsági egyletekben látunk világszerte. Minél több alkalommal elmélkednek az írás felett, minél többen tudnak képmutatás nélkül imádkozni valamely ifjúsági egyletben, annál biztosabb terjeszkedése ós fenmaradása. Ellenben ha a fejlesztő, tökéletesítő eszközök köziil elmaradozik a biblia, ha az imádkozás szavakból áll, vagy egyáltalán elmarad, akkor biztos az egyenetlenség, a sülyedés, a bomlás. Ez tapasztalati tény világszerte. 3. Az, hogy ez egyletekben a czél felé törekvésben a legfőbb és, legdrágább eszköz a biblia, biztosítékot nyújt arra nézve, — és ez is általános tapasztalat — hogy az ifjúsági egylet tagjai mindenütt a leghívebb tagjai maradnak az egyháznak, sőt néha épen ez egyletekben válnak hívekké ahhoz az evangeliumi (protestáns) egyházhoz, a melyben megkereszteltettek. Az ilyen ifjak legbuzgóbb diakónusai az egyházközségnek, a hol élnek, legerősebb munkatársai a lelkészeknek, a kik külföldön el is követnek mindent, hogy az ifjúsági egyesületek szerveztessenek és virágozzanak, akár ők állanak élükön, akár más, a gyülekezetnek valamely kipróbált tagja veszi kezébe az ügyet. A templomok látogatásában, az adakozásban, a betegek vígasztalásában, a bűnösök hívásában a legbuzgóbbak, védelemben a legbátrabbak, hódításban a legkitartóbbak ezek az ifjak. 4. Az ifj. egyletek arra törekedvén, hogy mindenkit megnyerjenek az evangéliumnak, hogy minden ifjút elvezéreljenek az Isten kegyelméhez, a Jézushoz; sehol sem űznek politikát. Sőt igen sokat tesznek arra nézve, hogy a pártok szenvedélyessége, a nemzetek közötti egyenetlenség megszűnjék. De a milyen hatalmas munkásai a békének, ép oly bátor harczosok, ha a nemzet érdeke úgy kivánja. Ez bebizonyított tény. Sok érdekes példát lehetne felhozni erre a legközelebb vívott spanyolamerikai és az angol-búr háborúból. És ez természetes is. A ki égi hazája iránti kötelességeit is teljesíteni iparkodik, mennyivel inkább kötelessége elemibb parancsoknak is engedelmeskedni, a melyek földi hazája iránti szolgálatokra kötelezik, s mennyivel könnyebben teljesítheti is ezeket. 5. Egy pár szót szólnom kell arról a kapcsolatról is, mely a világon levő összes .keresztyén (evangeliumi) ifjúsági egyesületeket összefűzi. Minden ifjúsági egyesület teljesen független a többitől. Az egy nemzethez tartozó egyletek azonban közös akarattal egy nemzeti bizottságot létesítenek, a mely azonban nem felettes hatósága az egyes egyleteknek, inkább csak közvetítő, tanácsié, segítő testület, a mely mindössze azt kivánja, hogy az egyletek évenként egyszer jelentést tegyenek hozzá az egylet munkájáról, létszámáról, erkölcsi és vagyoni állapotáról. Ellenben szivesen felel minden meg. keresésre, sőt tehetségéhez képest segítséget is ad a gyengébb egyleteknek; küldötteit, ha kérik, szivesen bocsátja rendelkezésre a szervezés munkájára, a bajok lehető orvoslására. Az összes nemzeti bizottságok az ev. ifjúsági egyletek világszövetségének Genfben tartózkodó bizottságával, a melynek, a rendes tisztviselőkön kivül, tagja minden nemzeti bizottságnak legalább egy küldötte, összeköttésben vannak. (Magyarország részéről ez idő szerint Szilassy Aladár közigazgatási biró.) Ez a központi bizottság szintén nem felettes hatóság, csupán az érintkezést közvetíti a különféle nemzetek között. Ezt az érintkezést 4 évenként szervezett kongresszusok által is, de különösen lapja és havi értesítője által eszközli, a mely körülbelül azt a szolgálatot teljesíti a számtalan sok ifjúsági egyleti lapnak, a mit a kőnyomatos napilapjainknak, szétröpítvén az értesítéseket a világ minden részében történő ifjúsági egyleti, vagy azokat érdeklő eseményekről. Új munkára hívja fel az egyletek figyelmét; segélyre ajánl vagyonos keresztyén embereknél szegényebb egyleteket nemzeti különbség nélkül; buzgó titkárai által meglátogattatja a közelben és távol munkálkodó egyleteket, fenyegetett pontokon erős egyletek szervezésén fáradozik, nem kiméivé időt, költséget, S bár így ez a nagyszerű szövetség átfogja az egész világot, s az összekötő kapcsok mindig nagyobb területeken létesülnek, mindig sűrűbbek lesznek, mégis azt az egyet, t. i. az alapot kivéve, az egyletek alapszabályai, munkája, szórakozásai szerfölött különbözők az egyes nemzetek, vidékek, sőt gyülekezetek természete, véralkata, történeti hagyományai és különböző szükségei szerint. Most már az a kérdés, kedves szolgatársaim az Úrban, hogy mi mit tevők legyünk? Mert azt hiszem, abban egyetértünk mindannyian, hogy nem vagyunk kivételesen boldog helyzetben külföldi testvéreinkhez képest; sőt lesznek itt, a kik abban is egyetértenek velem, hogy a mi helyzetünk sokféle tényezők közrejátszása folytán sokkal súlyosabb, mint a külföldieké, s így a gyors cselekvésre annyival több okunk van. Igaz, hogy jobb lett volna 50, vagy 30 évvel előbb kezdenünk, de bízzunk az Úrban, hogy most sem késő. Látom a kezeket, a melyek visszarángatják a cselekvésre hajlandókat ezzel az indokolással: Hát hiszen németnek, angolnak, francziának jó lehet az az ifjúsági egyesület, ez a germán fajhoz tartozik mind, az pedig jobban be tudja venni a vallásos eszméket, az el tud merülni az Isten dolgainak, titkainak kutatásába, kész dolgozni is az effélékért; de a józan magyar ember (nem látom ezt a józanságot, de olvastam a szeszfogyasztásról szóló statisztikát) s általában a turáni nyelvcsaládhoz tartozó népek nem képesek erre, más lelkünk van nekünk. Hogy nevetnek ezen a Magyarországon kisütött, kétes értékű theorián a japán keresztyének, milyen fényesen ráczáfol erre a szomszéd török nép, melyre sem politika, sem harcz, sem tudomány, sem semmi a világon nem nyomott olyan eltörülhetetlen bélyeget, mint épen a vallás. Pedig e népek mind a turáni nyelvcsaládhoz tartoznak, egyenesen rokonaink. Hát még milyen vádló és sajnálkozó tekintetet vetnének e nézet vallóira — hogy közelebb jöjjek Európába a messze keletről — a XVI. és XVII. század faj magyar protestáns fejedelmei, lelkipásztorai, tanárai, jobbágyai: az írásolvasók, az imádkozok, az alkotók, a vértanuk, ha hirtelen itt teremhetnének. Vessük el tehát e nem is tudományos, hanem lustaságunk elleplezésére kitalált theoriát s orvosszerül olvassuk el Pálnak a Korinthusbelíekhez írott első levele XII. részét, a hol a lélek különböző ajándékairól, de ugyanazon Lélekről ad tanítást. Vizsgáljuk inkább a másik, erősebbnek látszó s még elterjedtebb kifogást, a mely ilyenformán hangzik: Ne lennénk csak olyan szegények, ne nyomnának csak úgy a róm. katholikusok, majd máskép lenne minden! De így pénz és hatalom hiányában nem dolgozhatunk! Oh, necsak olvassuk, de vegyük komolyan Mesterünk és Megváltónk figyelmeztetését: „Keressétek először az Istennek országát és annak igazságát ós mind-