Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-19 / 29. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcza 4. ssám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Reformkatholiezizmus és protestantizmus. Dr. Szlávik Mátyás. — Az evangeliumi ifjúsági egyletekről. Csűrös István. — Iskolaügy: Gyakorlati tanárképzés és református iskoláink. Dr. Imreh Sándor. — Tárcza: A művészet és erköles viszonya egymáshoz. HÖrk József. — Belföld: Az erdélyi ev. ref. egyházkerület egyházi értekezlete. Benke István— Külföld: Angol egyházi szemle. B. Pap István. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Reformkatholiezizmus és protestantizmus. II. Bizonyára szép képe ós magasztos czólja van a reformkatholiczizmusnak, de sajnos az csak álomkép ós megvalósíthatatlan platonikus czól, mely a rideg valón hajótörést szenved, a mai politikai jellegű pápás katholiczizmusban. Hogy a reformkatholiezizmus a pápás egyház mai belső vajúdásánál egyébnek nem tekinthető, annak — legújabbi elnémulásáról — nem is szólva a protestantizmushoz való homályos ós zavaros viszonyából tűnik ki leginkább. így Ehrhard szerint «a protestantizmusnak legkisebb része sincsen a modern kultura művelésében)), s a prot. missziókról azt tartja, hogy ccazok munkásságának pozitív eredménye legalább is kótes» (107. 1.). Majd azt mondja, hogy ((legkevesebbet tett a protestantizmus a szocziálethikai téren a vallás ós a felebaráti szeretet szolgálatában® (127. 1.), holott tudjuk, hogy p. o. a koldulás sokkal kevesebb a prot. Németországban, mint a pápás Olasz- és Spanyolországban, s azt is tudjuk, hogy a legelső szocziálethikai mozgalom a szegény- és betegügy rendezése tekintetében a prot. Angliából ós Németországból indult ki. Sőt mi több, Ehrhard még azt a tételt is koczkáztatja, hogy «a protestantizmusnak még óriási lépéseket kell tenni, ha fel akarja venni a versenyt a kath. férfi- és női rendek légióival a szegények, betegek és elhagyatottak szolgálatában, a miben a diakonisszák eddigi eredménye igen kétséges)) (129 1.). Ezek a nyilatkozatok csak azt igazolják, hogy Ehrhardnak nagyon is hiányos ós hibás ismerete van a protestantizmusról. Avagy mit mondjunk ahhoz, hogy «a kath. szellemet sokkal türelmesebbnek)) mondja, amint a protestánst))? Úgy látszik, hogy itt Ehrhard kath. nagyravágyását elhagyta az emlékezete, a midőn megfelejtkezett a könyvében is érintett középkori rémséges inkviziczióról ós arról, hogy XIII. Leó, a békepápa «pestisnek) jelezte a «reformácziót». De lássuk csak tovább Ehrhardnak a protestantizmusról szóló fejtegetéseit. «Ha a protestantizmus azt állítja, hogy ő a speczifikus germán keresztyénség (a mit különösen Chamberlain, a bécsi tudós vitat «A XlX-ik század alapjai)) cz. művében), úgy azzal halálos ítéletet mondott maga felett, mivel azzal elismerte a vallásnak a termószetisóg alá való foglalását, vagyis azt, a mi épen a pogányságnak sajátos lényege)) (119. 1.). A hecczkápláni sajtónak eme régebbi ós újabbi vádjával szemben azt mondjuk, hogy a reformáczió keresztyénsége nem egy nép vagy nemzet germán vagy másféle keresztyénsége, hanem maga a keresztyénség, míg a mai kath. egyház a maga szokásaival ós nézeteivel a klaszszikus régiség tradiczióinak a folytatása a tan, a fegyelem és a szervezet terén egyaránt. S ugyancsak élesen ós igaztalanul ítéli meg Ehrhard a mai protestantizmust, a midőn műve 226. 1. azt mondja: «A prot. felekezetek épen a XlX-ik században theologiájuk kaotikus jellegénél s a korabeli bölcselettől való túlságos füg, jségónél fogva azt igazolják, hogy nyitva állanak bármely vallási áramlattal vagy mozgalommal szemben, ha mindjárt a keresztyónségből a nevénél egyéb nincs is bennök. Azon a tágszivűségen aztán előbbutóbb tönkre is kell menniök; legalább mint prot. egyházaknak a szónak történeti értelmében vóve». így hát a modern liberális zsidó sajtóval egyetemben Ehrhard is vallja a protestantizmus lassankénti feloszlási proczesszusát. Pedig tudjuk, hogy a protestantizmus átélte a 30 éves háborút, és túl fogja élni az 1917-iki évet is, a mint hogy Ehrhard nagy fájdalmára az osztrák reformmozgalom is vallásilag megtisztult, s mélyebbé