Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-12 / 28. szám

tudományokkal. A tudományos kutatás szabadsága neki is egyik főelve. Neki is a jelszava az egyetemi épület felirata: Veritati! Majd kiadta Schell .aA katholiczizmus, mint a szellemi haladás elve» ós «Az új idő ós a régi hit» 1898. cz. műveit. Ezekben statisztikailag kimutatta a katholikusok áldásosán elismert elmaradását a felsőbb oktatásügy, a hivatalviselós s a felsőbb tanszékek betöltése terén, a mihez tapasztalalszerüleg még hozzájárul a sok babona, a könnyenhivősóg, a miss Yaughan-féle szédelgés és Tasil Leo leleplezése a kath. világban. Mindez csak azt mutatja, hogy nagy hiány van az értelein önálló használatában s a tudományos törekvésben a kath. köröknél. Pedig Schell szerint a katholiczizmus természeténél fogva helyes összefoglal asa es aránylagos elosztása két nagy vezérgondolatnak, és pedig egyrészt a tekintély, másrészt a szabadság elvének. A két szellemi hatalomnak egyensúlyán és egymásra való kölcsönös hatásán épül föl a kath. egyház s a kath. szellemi élet épsége és egészségessége. A mai elsatnyulásnak oka épen az, hogy a katholiczizmusban a tekintély elve megnyomorította a szabadság elvét s a szellemi haladás törvényét. Pedig egy Pál, Origenes, Augustinus ós Assisi Ferencz egyénisége például szolgálhat arra, hogy a személyiség elvének érvényesülése új meg új erőforrásokat nyit a katholiczizmusnak. Mert hát az igazság nem nyugvó tulajdona, hanem folyton valósuló életeleme ós lényege az embernek. A katholiczizmus a valódi szellemi haladás elvének a birtokosa. Schell e thesise önkénytelenül emlékezteti a prot. embert Luther ama aranyszavaira: aEin Christenmensch ist nicht im Gewordensein, sondern im Wcrden ». Ezek után a szubjektív vallásos és tudományos irányzat érdekében valóságos bűnlajstromát állítja össze Schell a mai autokrata ultramontán jellegű katholiczizmusnak. Kopernikus tana — úgymond — 1822-ig a tiltott könyvek jegyzékében foglaltatott. A pápa máig is protestál azok ellen a főbb történeti tények ellen, a melyeken jelenkori életünk nyugszik, névszerint tiltakozik a wesztfáliai béke, az istentisztelet s a sajtó szabadsága, az állami házasságkötés s a privilégiumok megszüntetése ellen. A klérus és a laikusok között mind e mai napig áthidalhatatlan űr tátong. A világi hivatáshűség háttérbe van szorítva a papi mellett. Mária, a szentek, a képek és ereklyék tisztelete kiűzte Krisztus tiszteletét s az Istennek lélekben ós igazságban való imádását az istentisztelet köréből. A jezsuitizmus túlfeszítette a szabadság rovására a tekintély elvét, s a holt uniformisság kényszerzubbonyába van szorítva az egyház stb. stb. Alig hisszük, hogy Luther vagy az «Evang. Bund» nyíltabban és őszintébben tárta volna föl a mai pápás egyház állapotait, mint Schell tette a reformkath. tudós említett két művében. Más indokolással, főleg az osztrák reformmozgalomra való utalással hasonló eszméknek hódol Ehrhard tanár «A katholiczizmus ós a XX-ik század az újabb kor egyházi fejlődésének világításában)) ós ((Liberális katholiczizmus)) 1902. cz. 12 kiadást ért művében. Ebben Krauss F. X. Cavour lánglelkű írója nagyhírű tanszékének freiburgi utódja éles határvonalakat emel a katholiczizmus kortörténeti alakja és örök lényege között. Szerinte a kath. egyház nem áll ellentétben a modern kulturával, sőt inkább az egyház kulturképes és a kultura egyházképes. A mi a két szellemi hatalom kölcsönös megértését akadályozza, az nem maga a katholiczizmus, hanem annak középkori hierarchiai kérge s makacs theologiai konzervativizmusa. Az örökéletű egyházat nem lehet azonosítani a középkornak ma már elavult kortörténeti fejleményeivel, sőt inkább abban helyet kell szereznünk a modern művelődés szempontjából a nemzeti s az egyéni elem szabad érvényesülésének a hitélet terén. E szempontból tekintve, csak relatív értéket tulajdonít a jezsuita rendnek, csak bizonyos feltételek mellett ismeri el a pápa csalatkozhatatlanságát, őszinte szilárdsággal taglalja IX-ik Pius pápa monstruozus okmányát, az 1864-iki hírhedt Syllabust s leszállítja azt egy «muló érvényű kortörténeti jelenség® színvonalára, elítéli a pápa világi hatalmát s az egyházkormányzat túlságos czentralizmusát, elveti a túlhajtott szent-kultuszt s a mértéktelen bucsújárásokat, elfordul az inquiziczió rémséges kegyetlenségeitől s általában a középkori felfogás dohos és homályos odvából akarja átvezetni a mai katholiczismust a modern művelődés verőfényes ós tiszta levegőjébe. «Az inquiziczió, a keresztes hadjáratok, a központosító hatalom s az egyházi állam soha vissza nem térhetnek.)) A külső hatalomtól ós kényszertől ily módon megszabadult szabad szellemi katholiczismus tisztán vallási alapra helyezkedve s közelebbről az ős ker. vallási alapra viszatérve fogja aztán átvehetni a jelenkor szellemi vezetését, illetve alapját megvetni egy újabb kulturának az emberi szellem összes vívmányainak befogadására az egyházban és az egyház által.* De nézzük tovább a reformok sorozatát, így Grisar tanár a kath. tudósok (5-ik) müncheni értekezletén panaszkodott «a Janssen-féle hyperkonzervatió irányról a históriában)), s azt mondotta, hogy «a kath. reformmozgalom korunk * Lásd főleg Ehrhard művének „A kath. egyház jelenkori helyzete" cz. fejezetét.