Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

mány, sem a köztudat nem törődik. Holott az e nemű intézmények szüksége, illetőleg hiánya magyarázza meg, hogy az egyes iskolafokozatok minél inkább kivannak sajátos^ feladatuknak megfelelni, annál inkább panaszkodnak egymásra, a mennyiben munkásságuk meddőségének okát a másik fokú intézetben látják. A középiskola nem győzi ismételni, hogy különösen a különböző nyelvű, nemzetiségű és felekezeti népiskola nem adja meg azt a közös képzetkört és nyelvi alapot, a melyre a középiskola építeni akar. A főiskola pedig mindinkább panaszkodik a miatt, hogy novicziusai nem tudnak gondolkozni, nincsenek meg a szakmájukba vágó alapismeretek, a mit tudnak, az az emlékezet birtoka és nem az értelem feldolgozása. Az élet iskolája végre a hivatalba, a különböző állásokba lépőknek ügyetlenségóért a főiskolát teszi felelőssé. A panasz jogosult, de nem a czim, a melyre a panaszt intézik. A népiskola ugyanis minél inkább megfelel a község, a vidék követelményének, annál kevésbbé vetheti meg az egységesen haladó középiskolának közös alapját. A középiskola minél inkább kivánja az emberiség kulturkincsét az új nemzedékkel közölni, annál inkább egyoldalúan foglalja el az ifjú befogadó tehetségét, annál inkább köteles a tanulásra sokkal nagyobb súlyt fektetni, mint a tanulmányozásra. A főiskola végre minél inkább megfelel sajátos hivatásának, annál inkább foglalkozik a tudománynyal, mint önczéllal, annál kevésbbé tekint a vizsgára, meg a gyakorlati életpályára, a melyen majdan eme tudománynak hallgatói hasznát fogják venni. A tanügyi kormányzó körök — az egyszerűsítés ós uniformis érdekében — az átmeneti intézetek szükségletének szerencsétlen módon törekszenek megfelelni, a minek folytán a különböző iskolák sajátos természetének, jellemének gyöngítése és elmosása a következmény. A népiskolát tananyag és tannyelv tekintetében azért kívánják egyenlősíteni, hogy ez vesse meg egységes alapját a középiskolának. A középiskolába fölveszik — tekintettel a főiskolára — azt a nagy anyaghalmazt, a mely a középiskolai ifjúságot annyira terheli. A főiskolát kettős szempontból is meg akarják zavarni. Nevezetesen, minthogy a középiskolát végzettek vagy annyira kimerültek, hogy a könyvektől irtóznak, vagy a folytonos gyámkodás következtében annyira önállótlanok, hogy az egyetemre fölkerülve, nem tudják, mihez fogjanak. Ezért a főiskolát öreg gimnáziummá átalakítani, a főiskolai szellemet középiskolai felfogással áthatni törekszenek (kötelező tantárgy, kötelező óraszám, a tantárgyakban kötelező menet, katalogus-olvasás, kollokvium, vizsgák). Az élet pedig a főiskolával szemben más természetű igényeket támaszt, nevezetesen a tanári pályára lépőkre nézve azt kivánja, hogy már gyakorlattal lépjenek e pályára, s tudják azt, hogy a középiskola egyes osztályaiban miképen kezeljék tantárgyukat. Mindeme kísérletek és intézkedések megzavarják az iskoláknak sajátos lényegét, holott a társadalmi fokozatokat és az azokon alapuló iskolanemeket érintetlenül fenn kell tartani; s ha tényleg azt tapasztaljuk, hogy az egyes iskolafokozatok között azok természete szerint űr tátong: átmeneteket kell létesíteni. Ily átmeneti intézmények : 1. Az előkészítő osztály a középiskolára. Magyar tannyelvvel ezen osztályban a népiskolának a középiskolára néző anyagát kell átismételni s így a szükséges közös képzetkört megadni. — 2. A lyceum, a mely a hatosztályú gimnáziumra következik furkáczióval, számolva a növendék egyéniségével s a súlyt az irányított otthoni írásbeli munkákra fektetve, a melyeket a szaktanár megbirálása után átnéz még az egyetemi szaktanár is a két év végén, s a melyek alapján állapíttatik meg a lyceista érettsége az egyetemi életre. — 3. A gimnáziumi szemináriumok, a melyek az egyetemen végzetteket s a tanárságra készülőket fogadják be s elméleti alapon vezetik be a tanári praxisba. Ezekben a szervezetet megállapítva, áttér végezetül szerzőnk mintegy a tananyag beosztására, melyet szintén csak vázlatilag ismertethetünk. Itt is azon kezdi, a mit értekezésének bevezetésében mint ítéletet a történetről és az irodalomtörténetről mondott. Ezen alapra helyezkedve, szükségesnek tartja, hogy a történettel szemben oly álláspontra helyezkedjünk, a mely nem önkényes, nem kedvencz képzeteink alkotmánya, hanem a történeti eseményeknek a tárgyilagos kutatáson nyugvó igaz szellemében való felfogása. Ebben az értelemben lesz a történet a nevelői oktatás középpontja, vagyis jobban a családi, a nép- és középiskolák tantárgyi testének hátgerincze, Az iskolafokozatok mindegyikének feladata, hogy a növendékkel kulturkincsét közöljön, melyet csak akkor sajátíthatunk el igazán, ha az abban rejlő szellemet mi is ép úgy, mint az emberiség — átéljük. Minden egyes ember egy-egy mikrokosinos, ki csak akkor élő szerve az emberiség fajának, ha nemcsak az elődök munkájának gyümölcsét élvezi, hanem saját munkájával is érleli a kultúra gyümölcsét. Nem az a mienk, a mit mások kész alakban nekünk befogadásra átadnak, hanem a mi bennünk csirájából kikelve érlelődött, fejlődött, a minek bennünk is van története. Ezt a történetet kell az iskolafokozatok mindegyikén átélni. Nevezetesen : 1. A család, vagyis az anyaiskola — melyet Comenius, Pestalozzi annyira méltányoltak — nem tervszerűleg, hauem a környezetnek s az anyai szeretetnek hatása alatt beleneveli a gyermeket a családi tradiczióba, a családi szokásba, a család érzelmi világába; a nyelv és vallás útján felemeli egy oly körbe, mely vonatkoztatásba hozza nemzetéhez, Istenéhez. Egész életünk szellemi munkája eltörpül ezen alapvető nagy munka mellett. 2. A népiskola a nép kulturanyagát terjeszti elő. A közvetlenségnek, az ösztönszerűnek szempontjából itt az anyanyelven és a valláson van a hangsúly. írni, olvasni, a környezetet megismerni, azt, a mi a szülőföldön és a vidéken történt, tudni, a nemzeti jelentőségű és ezen a helyen megfordult alakokat feltüntetni s ez alapon hazzák történetét életrajzokban bemutatni, az alkotmány intézményét a község szervezeti alapján megismertetni ; ez a népiskola feladata. Itt a vallás is történetivé válik: a patriarchalizmus vallása épen ezen az alapon kitágul és lesz világvallássá Jézus Krisztus személyi tudatában. A megfelelő történeti szakaszokhoz íűzendők a káté egyes részei. A nép vallásos tudatát összefoglalja sajátosságában az illető felekezetek lelkészétől adandó kontirmáczionális — bérmálási — oktatás. Az olvasókönyv ezen szempontokból úgy szerkesztendő, hogy minden vidéknek külön olvasókönyve legyen földrajzi, történeti, költői s a szintén helyi érdekű és gyűjteményen alapuló természetrajzi anyaggal. 3. A középiskola feladata a nemzeti látókörnek általános emberivé való tágítása: az általános műveltségnek, a humánum kulturkincsének elsajátítása. A nemzeti ezen a fokozaton az általános emberi "keretébe esik, miért is ezen az állásponton a hazai történet az egyetemes történet keretén belül tárgyalandó. Az egyetemes történet képezi azért is ezen fokozati oktatásnak a hátgerinczót. Az újabb törekvés, mely a magyar történet-