Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

egyházi gondozás, intózmónyszerű jellegében csak a legújabb kor nagy horderejű vívmánya? Az egyházi gondozás csak úgy mutathat fel nagyobb eredményeket, ha egy területen állandóan, intézményszerűleg van szervezve ós gyakorlatában nincs folytonossági hiány Az intézmények a legmesszebbre menő általánosító meghatározás szerint: állandósult viszonyok. Egy már minden tekintetben konszolidált szervezetet követelnek, hogy abba életképesen, hatólag belehelyezkedhessenek. Különben csak vegetálnak, czóljaikat előrehaladólag nem szolgálhatják, nagyobb érdeklődést nem keltenek és hatásuk jelentéktelen. Ilyen konszolidált helyzete, a melyben a vallás-erkölcsi gondozás az egész vonalon így beleilleszkedhetett volna, a magyar protestáns egyházaknak nem volt ós alig van ma is. Egész élete folytonos küzdelmekben, nehéz emlékű háborgattatásokban, .törvény biztosította jogainak és a nemzeti állameszmének védelmében ós fejlesztésében telt el; erejét eddig nem összpontosíthatta olyan munkára, a melynek téréin a sokkal kedvezőbb körülmények között levő külföldi protestantizmus oly nagy eredményeket ért el. Ebben a tényben látom ón egyik főokát annak, hogy a belmisszió ós a szeretetmunkásság nálunk még csak vetés, az is szórványos. Gyümölcseit csak a késő utódok élvezhetik, de hogy ez a gyümölcs épen fog megérni, azt erősen hiszem. Csak ne legyünk pusztán utánzók e téren. Népünkben van elég bölcseség, hogy megismerje az ilyen munkásság erkölcsi értékét; az intéző ós a kivitelre hivatottakban pedig^van annyi tapintat ós okosság, a melyek az eredményt előre is biztosítják. Reménykedünk és a mi reménységünkben Isten segedelmével nem fogunk csalatkozni! Theophilus. ISKOLAÜGY. A nemzeti nevelésről. — Tanulmány-ismertetés. — IV. A magyar szellem az oktatásügy terén is az autonómiát kivánja, nevezetesen, hogy a nevelés és közoktatásügy is piramisként fölemelkedő önálló szervezet legyen, a melyet az állam czéljaiban irányítson, működésében ellenőrizzen, esetleg támogasson. Az egyes iskolák czélját, mint minimálist, az állam törvényhozása állapítsa meg, mely nem lehet oly magas, hogy ennél többet elvégezni vagy tán még azt is elérni: lehetetlenség. Csak a czélt elérő iskola nyilvános, azaz ennek bizonyítványát respektálja. Hogy ezt a czélt mikép és mennyi idő alatt éri el az egyes iskola, az az alapító és fentartó testület joga és feladata, mely testület a czél közelebbi meghatározásában, a tanítás módszerének alkalmazásában és a tananyag felosztásában teljesen szabad. Ezzel az iskolák legnagyobb változatossága keletkezik, mely megfelel az élet sokoldalú igényeinek s az egyéniség követelményeinek. A szabad verseny fokozza a termelést; a különböző intézetek pedig sokoldalú intenzív nevelésnek ós oktatásnak lehetőségét adják meg. Az ily szabadsággal szemben az államnak és kormányának ellenőrző hatáskör van jogában. Egyfelől ellenőrzi az iskolák elé kitűzött czélt. Ezért bármily fokú intézet képesítő vizsgáján megbízottja, képviselője legyen jelen s feladatát lehetőleg komolyan és szigorúan teljesítse. Egy másik hatásköre a kormánynak, hogy a mindennemű iskolákat szigorúan vizsgálja meg: menynyiben felelnek meg az egészségügyi, erkölcsi és hazafias követelményeknek. A vétkesek nem annyira az ifjúságban, mint inkább a tanárokban és a társadalomban keresendők. Iskola bezárása a legritkább esetben eszközölhető. Az ellenőrzés pozitív oldala a támogatás, nem az egyenjogúság elve, hanem a szükség és az iskola kulturális munkájának kritériuma szerint. Egyéb követelmények és fokozatok: a) A tanítás módját és a fegyelmet illetőleg az államkormány képviselőjének tanácsadó joga van, de nincs utasító, rendelkező joga. b) Az iskola hatósága az ifjak fegyelmi és tanügyi eseteiben feltétlen tekintélylyel rendelkezzék annyira, hogy — akizárástól eltekintve —ne appellálhasson semmiféle magasabb forumhoz. A tekintély különösen a fejlődés alsóbb fokozatain oly fontos nevelési elv, hogy azon — még a néha megeső visszaélés mellett is — csorbát nem szabad ejteni, c) Az önálló iskolaszervezet alólról, a családból szervezkedjék fölfelé, d) A társadalom őssejtje a család. A családi iskola a schola materna, melyet a családtól megbízott nevelő végezhet. Alapítója, fentartója, hatósága a család, illetőleg a családnak anyja és a páter familias. A családi tradiczió, szokás és érzés képezi a család központját, a mely mindinkább tágul a község érdekkörévé. Ezen szentélybe való benyulás — gyermekkertek stb. útján — veszélyezteti a család épségét. e) A családok egyesülése a község, mely többnyire nemzetiségi vagy felekezeti alapon létesül. A népiskolát ezen közösségek tartják fenn. Ezen iskoláknak központja az otthon nyelve, vallása, képzetköre; körüléke pedig a nemzet eszményi kincsei és reális érdekei, f) Községek egyesüléseiből meyyék, kerületek keletkeznek, melyek az átmenetet adják a nemzethez. Ezek alapítják és tartják fenn a középiskolákat. Kiemelkedve a vidéknek, a lokális hazafiságnak termékenyítő köréből, szivükbe veszik a nemzeti kulturkincset, hogy a középiskolák azt mint az emberiségnek egy sajátos alakulását értékesítsék, megszeressék és fejleszszék. g) A megyék, kerületek egysége a nemzet, az állam, mely főiskolákat, az egyetemeket állítja fel és tartja fenn. A főiskola szívét az emberiségnek sajátos nemzeti kincse képezi, a melyet önmagában az igazságnak megfelelően — sup specie aeternitatis! — ismer fel. A nemzetek kincseinek nagy része nemzetközi ugyan, de sajátos színt (patinat) és értéket nyer nemzetenként. Ezt a sajátos jelentőséget az egészre nézve meghatározni s így kutatni a kutatásért, az igazságért: ez a főiskolák feladata. Magától értetik, hogy minden egyes fokozaton a tanítás és fegyelmezés ügyénél a szakvélemények, a szakemberek döntsenek. Minthogy e fokozatokon az iskolák egészen sajátosan alakulnak meg: igen természetes, hogy a növendékeknek, a tanulóknak organikus fejlődése érdekében szükséges kellő átmenetekről gondoskodni. Azonban ilyen átmeneti intézmények létesítésével sem a tanügyi kor-