Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-07 / 23. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcsa 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: A zsinat elhalasztása. Sz. F. — Vallásfelekezeteink nemzetiségi elnevezése. Tóth Lajos. — Iskolaügy: Lelkészképzés amerikai hitfeleink számára. Harsányi István.. — Könyvismertetés: Seholtz Frigyes: Regényes történelmi képek. Weber Samu. — Belföld: Az egyetemes konvent ülései. Tudósító. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok. — Nyilttér. — Hirdetések. A zsinat elhalasztása. A zsinat összehivását a reformátusok egyetemes konventje, Hegedűs Sándor indítványára, a folyó évről 1904-re halasztotta. Elhatározta, hogy az előmunkálatok végleges szövegezése végett a folyó év végén, az elnökség által megállapítandó időben, rendkívüli konventet tart s ez fogja az 1904-dik évben tartandó zsinat idejét, helyét és összehívását elhatározni. Ez a hétnek nevezetes egyházi eseménye, a melylyel nekünk is foglalkoznunk kell. Mindenekelőtt kiemeljük, hogy a zsinat elhalasztását fontos okok nyomása alatt határozta el a konvent. Ezek közül csak néhányat említünk föl. A kibocsátott törvénytervezetre az egyházmegyék és egyházkerületek megtették és a konventhez beküldték a maguk észrevételeit, a melyek nagyban és egészben a Törvénytervezet elfogadása mellett nyilatkoznak ; ámde ezeket az észrevételeket, a melyek között sok elvi természetű és a tervezetet gyökeresen módosító is van, az idő rövidsége miatt az előadók nem dolgozhatták föl és a különben sem szerencsés szerkezetű és sokszorosan kifogásolt szövegű tervezetbe mostanáig nem szőhették be, a mit a konvent plénuma még kevésbbé végezhetett. Továbbá a legfontosabb tárgyakra nézve, minők az egyházi adózás, az ág. h. evang. testvérekkel való közös ügyek, az államsegélyi kérdések (az 1848. XX. t.-cz. alapján), a lelkészi nyugdíjintézet ügye stb., még teljességgel nincsenek kidolgozottelőmunkálatok. Végre nincs még kialakulva az ügyek közmegnyugvásra való elintézését előmozdító ós biztosító egyházi közvélemény sem, a mire mint szilárd alapra támaszkodhassék a zsinati törvényhozás. Ez a tárgyi és közlelkületi előkészületlenség bírta rá a konventet, hogy a zsinat elhalasztását indítványozza és elhatározza. Mi határozottan helyeseljük a konvent elhalasztó indítványát. Mi is úgy látjuk, hogy sem a czéljaink kitűzésével, sem a hozzájok vezető eszközök, módok és utak megállapításával nem vagyunk még készen. Az elhalasztást indítványozó ós támogató Hegedűs Sándor és Darányi Ignácz főgondnokoknak s Antal Gábor püspöknek teljesen igazuk van abban, hogy a mostani előkészületlensóg teljességgel nem nyújt biztosítékot oly szerves és jól átgondolt alkotásokra, a minőkre jelenleg a közegyháznak szüksége van. Dr. Nagy Dezső meg helyesen emelte ki azt, hogy az egyedül számottevő előmunkálatunk, a konventi Törvénytervezet is még alapos fésülésre szorul, mert ilyen kodifikáczióval csak annak adnók bizonyságát, hogy a törvénycsinálásnak még a teknikájához sem értünk. Ám, midőn az elhalasztás tényét érdemileg helyeseljük, nem hunyhatunk szemet a Fejes István kiemelte azon érv fölött, hogy a zsinatnak tíz évenként, tehát a folyó 1903. évre való összehivását törvény rendeli. Igaz, hogy ez a törvényszakasz nem feltétlenül parancsoló; hozzáteszi, hogy a zsinat »rendszerint« tíz évenként hívandó össze. De az is kétségtelen, hogy a fent kiemelt czélszerűségi tekintetek annyira súlyos, mondhatni döntő természetűek, hogy a konvent halasztó elhatározása a rendszerint tíz évenként való összehívással részben teljesen indokolt kivételnek tekinthető. A református nagy közönség teljességgel nem sürgeti a zsinatot, s ha a konvent bölcsesége most az előkészületlenség fontos okából halasztásra szánta el magát, azt csak a felelőssége teljes tudatában ós abban a meggyőződésben tette, hogy a nyert időhaladékot a zsinat gondos és alapos előkészítésére fogja fölhasználni. Ebben az esetben az elhalasztás nemcsak időnyerést jelent, hanem az ügyek jobb előkészítését és a közvélemény kialakulását is előmozdíthatja. ¥o