Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-31 / 22. szám

A magyarra való átültetésnél kitűzött czélom az volt, hogy nemcsak az ókori klasszikus" irodalommal szakszerűleg foglalkozóknak, a kik eredetiben is olvashatják, de általában a történettudományt, meg a szépprózát kedvelő közönségnek adjam kezébe e históriai remekműveket. Nem forgott ellenben szemem előtt az iskolai oktatás czélja oly módon, hogy gimnáziumi tanulók előkészületre használhassák fordításomat. Míg ellenben az érettebb ifjúság magánolvasmány gyanánt lelki épüléssel fogja forgathatni a magyar Tacitust, valamint a klasszikus nyelvek tanárai is hasznát fogják venni a szöveget kisérő jegyzeteknek s magyarázatoknak. Törekedtem a nagy történetírónak úgy sajátos s jellegzetes stílját, mint mélységes gondolatait, aforizmáit, örökbecsű axiómáit érvényre juttatni; erővel teli fönséges pathoszát, azt a méla borongást, mely a haldokló szabadság története írójának előadása fölött lebeg, megőrizni és utánozni. Erre az édes miénknél egy modern nyelv sincs alkalmasabb. Hogy egyébiránt Tacitus történeti talaján nem járok idegenül: legyen szabad dicsekvés nélkül hivatkoznom arra a körülményre, hogy egyrészről római történelmi tárgyú két hírneves franczia munkát; Thierry Amadétól a „Római birodalom képe" s Boissiertól „Cicero és barátai" czímű eket, a M. Tud. Akadémia könyvkiadó-vállalatában én fordítottam magyarra ; másfelől Verbőczy Hármaskönyvónek magyarázatos új fordítása, meg a millenniumi magyar Corpus Jurisnak is egy kötete az én tollam alól került ki. A magyar Tacitusnak első kötete, nagy alakú nyolczadrét íveken s a m. kir. egyetemi nyomda ízléses kiállításában már XXVII. és 470 lapnyi terjedelemben elhagyta a sajtót. A második kötet három-négy ívvel kisebb terjedelmű lesz. Munkámat bizományba a főváros egyik elsőrendű kiadó-czége, a Lampel Róbert-féle (Wodianer F. és Fiai) cs. és kir. udvari könyvkereskedés (Andrássy-út 21. sz.) vállalta el. Midőn közérdekű kiadványomnak, mely a ráfordított nagy munka fejében járó anyagi jutalommal nem biztat, pártolására az irodalom- és tudománykedvelő közönséget tisztelettel kérem: van szerencsém egyszersmind tudatni, hogy a magyar Tacitus első és második kötetének bolti ára egyenkint 6—6 korona; mind a két kötet pedig a bizományos czégnél együtt megrendelve, 10 koronáért lesz kapható. Budapest, 1903. május 10. Dr. Csíky Kálmán. BELFÖLD. A tiszántúli egyházkerület közgyűlése. A tiszántúli egyházkerület f. hó 18-án kezdte meg közgyűlését és csak az ötödik napon, 22-én végezte be. A 65 pontból álló tárgysorozat már maga is elég hosszú tárgyalásra nyújtott kilátást; a zsinati törvénytervezet felett támadt terjedelmes viták pedig még inkább hosszú életűvé tették a közgyűlést. De elvégre elintéztek mindent, s ha vegyes érzelmek között is, de azzal a meggyőződéssel oszlottak szét, hogy megtettek, kiki a maga legjobb hite szerint, mindent, a mit a kerület és az egyetemes egyház javára szolgálónak ítéltek. A közgyűlést Kiss Áron püspök imádsággal, majd hosszabb beszéddel nyitotta meg, a mely után a legújabban megejtett egyházmegyei és kerületi választások tudomásul vétetvén s az új emberek a hivatalos esküt letévén, a gyűlés hivatalosan megalakult és hozzáfogott a szőnyegen forgott ügyek elintézéséhez. A lelkész- ós tanítóképesítő vizsgálatokról, a kerületi pénztárak számadásairól és a tőkesegélyosztó bizottság működéséről szóló jelentések meghallgatása és tudomásul vétele után gróf Degenfeld József főgondnok a zsinati törvénytervezet tárgyalására hívta fel a gyűlést, előzetesen bejelentve, hogy bár a kerület nem küldött ki bizottságot az egyházmegyék véleményeinek összegezésére és javaslattételre, mégis, a dolog sikere és a tárgyalás megkönnyítése végett, az elnökség egy bizottságot alakított s annak egyes tagjaival készíttetett összefoglaló munkálatokat. A közgyűlés helyeslő tudomásul vette az elnökség gondoskodását, s annak megfelelőleg az egyházalkotmányi részt Zsigmond Sándor, a lelkészválasztási részt Sass Béla, az adóügyi részt Széli Kálmán, az iskolaügyi részt Dóczi Imre előterjesztésében vette tárgyalás alá; kimondván eleve is, hogy a törvénytervezetnek csak elvi fontosságú részeivel kíván foglalkozni és a stiláris módosításokba nem megy bele. Mielőtt azonban a tárgyalásba belefogtak, György Endre és Ritoók Zsigmond felszólalásai alapján azt az elvi fontosságú kérdést döntötték el, hogy a megalkotandó egyházkerületi véleményt leküldjék-e újra az egyházmegyékhez, vagy pedig egyenesen a konventre terjeszszék fel? György E. és Ritoók Zs. az előbbi, Degenfeld József főgondnok pedig az utóbbi véleményt pártolták, és a gyűlés is az utóbbit fogadta el. Az egyházalkotmányi részt vévén legelső sorban is tárgyalás alá, kihagyandónak ítélték az 1. §-ból az „evangelikus" jelzőt, s a 2. §-nál határozott állást foglaltak az iránt, hogy a konventi képviselőket továbbra is az egyházkerületi gyűlések válaszszák. A 8. §., mint minden kerület közgyűlésén, úgy itt is hosszabb vitára adott alkalmat, a melyben Erdély külön jogainak megszüntetését és az unió teljes keresztülvitelét követelték dr. Balthazár Dezső, Uray Imre ós Padrah Sándor; a szakaszt változatlanul hagyó bizottsági véleményt pártolták gr. Tisza István, dr. Bartha Béla, Erőss Lajos, Papp Imre, György Endre és Görömbey Péter; míg Kiss Alberttel élén a gyűlés többsége abban a véleményben volt, hogy ha a teljes unió nem vihető is ki, de legalább ne adassék alkalom Erdélynek arra, hogy alkotmányát, a helyett, hogy közelebb hozná, még eltérőbbé tehesse. Kívánták tehát, hogy a 8. §. második bekezdésének ezek a szavai: „és részére fentartatik, hogy alkotmányát jövőben is a képviseleti rendszer elveivel összhangzólag tovább fejleszthesse", mint olyanok, a melyekben Erdély módot nyer arra, hogy a tökéletes uniót örökre lehetetlenné tegye: töröltessenek. A gyűlés azután 33 szavazattal 29 ellenében csakugyan ezt a javaslatot fogadta el. Fontos kérdés került a gyűlés elé a 10. §-ban is, a mennyiben annak a nagynépességű gyülekezetekre vonatkozó rendelkezése, lehet mondani, legelső sorban épen a tiszántúli egyházkerületet érdekli. A törvénytervezet a külön egyházközségekké szervezkedést impe-