Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-31 / 22. szám

rative mondja ugyan ki, de e mellett olyan latitiidöt enged, hogy azzal szemben az imperativ rendelkezés teljesen hatályát veszti. A bizottsági javaslat orvosolni is kívánta a dolgot, a latitiidöt engedő szavak törlésének indítványozásával; a közgyűlés többsége azonban ép az ellenkezőt határozta, a mennyiben a tervezetnek félig imperativ, félig permissiv rendelkezését tisztán permissivvé tette, pusztán a gyülekezetek belátására bízván a jelenlegi állapot fentartását, vagy pedig a különálló gyülekezetekre oszlást. A 16. §-nál oly módosítást fogadtak el, a mely az egyházközségi közgyűlés hatáskörét lehetőleg szűk körre kivánja szorítani. A 24 §.-nál beiktatni kívánják, hogy a közép- ós főiskolák tanári testületeinek képviselete nem lebet kisebb, mint a helyi tanítótestületé, és hogy a nem felekezeti iskolákban tanító katecheták annyi képviselőt küldjenek a presbitériumba, a hány lelkésze van az egyháznak. Hosszabb vita támadt az 55. §. b) pontjánál, a melyben Dóezi Imre annak kimondását kívánta, hogy az egyház által fentartott bármely fokú iskolában működő tanárok és tanítók fizetése nem lehet kevesebb, mint a hasonló jellegű állami intézetekben alkalmazott tanerőké. A vita, a melyben György Endre, gr. Degenfeld József, Széli Kálmán, gr. Tisza István, Berényi János, Padrah Sándor, Görömbey Péter és dr. Barha Béla vettek részt, Széli Kálmán közvetítő javaslatának elfogadásával ért véget, a mely szerint a gyűlés elvileg hozzájárult ugyan Dóezi Imre javaslatához, de kimondandónak ítélte azt is, hogy a míg annak keresztülvitelére a fentartó testületek kellő anyagi erővel nem rendelkeznek, addig megmarad a törvénytervezetben megállapított minimum. A második napi ülés elején a legsürgősebb iskolai ügyeket intézték el. Ezek során helyet adtak dr. Karsa István jogakadémiai tanár nyugdíjaztatása iránt beterjesztett kérésének; a debreczeni főgimnázium földrajz-történelmi tanszékére megválasztották dr. Szabó Márton szászvárosi tanárt, míg a mathematika-geometriai tanszéket, alkalmas pályázó hiányában, üresen bagyták.1 Széli Kálmán előterjesztésében a törvénytervezet egyházi adózási része került ezután tárgyalás alá. A tervezet alapelvei helyett az előkészítő bizottság a következő rendelkezés elfogadását ajánlotta: 1. Minden egyházközségnek hagyassék meg azon autonom joga, hogy egyházi adóját maga állapítsa meg. 2. Az 1848: XX. törvényczikk életbeléptetésével teremtessék egyetemes adózási alap, melyből a kérelmező egyházak segélyeztessenek. Ily egyházakra egyetemes adókulcs állapíttassék meg, melyet a nyert segély fejében azok tartoznak elfogadni. 3. Az adó kétféle legyen, ú. m.: aj személyes adó és b) vagyoni adó, az állami egyenes adó után, fölfelé csökkenő százalékkal. A megindult hosszú vitában igen érdekesen ütközött meg egymással a javaslatot, tehát az egyházi adózásnak parcziális rendezését és a degresszív adókulcsot védők tábora az egységes rendezést egyforma adókulcs alapján kívánókéval. Az első táborba tartoztak, gróf Tisza Istvánnal élükön Uray Imre, György Endre, Ritoók Zsigmond; az utóbbihoz pedig dr. Balthazár Dezső, Kallós Tivadar, dr. Bartha Béla és Padrah Sándor. A közgyűlés végre is a bizottság véleményét tette magáévá. A harmadik napon tovább folyt a törvénytervezet tárgyalása. Az egyet, konventre vonatkozó résznél a közgyűlés ismételten kijelentette, hogy a konventi tagok megválasztásának jogát továbbra is az egyházkerületi közgyűlések számára kivánja fentartani. A Sasa Béla által előterjesztett lelkészválasztási résznél, a javaslat rendelkezéseivel szemben, a közgyűlés a lelkészek kétféle minősítését és ennek megfelelőleg az egyházak kétféle osztályozását és a próbaszónoklat megengedését kívánta. A kétféle minősítés a lelkészi hivatalra egyszerűen és ugyanarra kitűnően képesítés lenne. A további tárgyalások folyamán a törvénytervezetnek az egyházi törvénykezésre és a köznevelésre és közoktatásra vonatkozó részét, lényegtelen módosításokkal elfogadták. A negyedik és ötödik napon a még a tárgysorozaton levő ügyeket tárgyalták le és intézték el. Ezek során felhatalmazták az egyházkerületi tanügyi bizottságot S. Szabó József V. gimn. osztályú egyháztörténeti tankönyvének kiadására; elhatározták, hogy újból felterjesztést intéznek a kultuszminiszterhez t

Vadai Ferencz kisújszállási tanár kinevezésének sérelmes ügyében; elvileg hozzájárultak a tanári fizetési fokozatok eltörléséhez ; helyben hagyták a szatmári főgimnáziumi tanárok fizetésrendezéset; letárgyalták az iskolai szakbizottságok jelentéseit és az egyes egyházmegyék által felterjesztett ügyeket. A közgyűlést az ötödik napon délben Kiss Áron püspök rekesztette be buzgó imádsággal. Zárszó. A Révész Kálmán és köztem, azt hiszem nem haszon és tanulság nélküli elvi vitáról, az általunk vitatott kérdésről e lap tisztelt olvasó közönsége bizonyára megalkotta már magának az objektív véleményt, melynek ítélete alá én teljes nyugalommal bocsátom az általam vitatott érvekkel és adatokkal bizonyított állításaimat, nevezetesen azt, hogy 1869-től, mióta erre vonatkozólag közhitelű adatokkal rendelkezünk, a magyar protestantizmus a római k^tholiczizmussal való harczában állandóan veszít; továbbá azt, hogy a reverzálisokra vonatkozólag meddő a kérdésnek ily feltevése, mikor volt e tekintetben több veszteségünk, 1895 előtt-e, vagy azóta? mert bebizonyított ós senki által kétségbe nem vont tény, hogy 1895 előtt és után is a reverzálisok czímén csak a protestantizmus veszített, s mert 1895-től vannak erre vonatkozólag közhitelű adataink s nincsenek az 1895 előtti évekre, azért biztos összehasonlítást sem tehetünk és csak egyéb mérvadó viszonyok és adatok kombinálásából bizonyos valószínűséggel mondhatjuk azt, hogy e czímén is 1895 előtt kevesebb volt a veszteségünk, mint 1895 óta. Ezen kérdéseket tárgyaltam teljes objektivitással és tisztelettel, minden vonatkoztatás nélkül R. K. személye iránt; de mert Révész Kálmánnak természete a csipkedés és viczelés, melyet a legutóbbi czikkében is gyakorol s melytől a komolyabb kérdések tárgyalásánál is óvakodni nem akar, legyen szabad a legutóbbi czikkére a következő megjegyzést tennem. Az az ismeretlen és nemesszivű emberbarát, ki e lap 12. számában, a 191. lapon, hiteles adatok alapján egy táblázatban összeállította a Magyarbirodalom vallási statisztikájának 30 évi hullámzását, kinek segítségét utolsó mentségül igénybe veszi, tisztelettel én vagyok,