Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-31 / 22. szám

Az ismeret ugyan sokat ér, de az még nem minden. Az ember valódi becsét a szive határozza. — Őrizd ezt tisztán és mocskolatlanul! * Kérdezd magadtól: Mi nemesít meg, mi alacsonyít le engem? — Mi homályosítja el, mi világítja meg lelkemet ? 17. Hiera aidos. (Szent szemérem.) Szent szemérem! Te, angyal a paradicsomban, lángpallossal kezedben. A vakmerő tagad, a csúfoló megvet téged. De azért te Isten követe vagy; mint az Ő jelenvalóságának tüze égsz a kebelben, — az Atya keze, mely a szeretet ujjaival érinti arczunkat! (Herder.) * Jobb le nem esni, mint fáradsággal ismét fölállani. És még jobb, bármily erőfeszítés árán is, fennállni, mint tehetetlenül ülve maradni. * Erubescit! res salva esi (Szégyenében pirul! minden jóvá van téve) — mondá egykor egy atya vétkét megvalló fiáról. — Hadd mondja ezt a ti atyátok is, ha esetleg szükség lenne erre. 18. Poena peccati peecatum. (Véteknek büntetése a vétek.) Principiis obsta! (Kezdetben állj ellen!) azaz vesd ki gondolatodból a rossz képzeleteket, mihelyt ezek lelkedbe akarnak befészkelődni; zárd el előlünk szived ajtaját, nem későn, hanem közvetetlenül az első belépésnél. A legkellemetlenebb helyzetek és állapotok kicsiny gondolat-szálakkal kezelődnek. Húzd ki onnan naponként a szálakat, így aztán nem lesz szövet azokból. Aztán vedd elő azokat a képzetidet és gondolatidat, melyek előbb a legjobb pillanataidban foglalkoztattak tégedet. * Fontold meg: mi az öncsalás, mi az önámítás! Az igazság szava lelkiismeretedet nem csalja meg sohasem. 19. Praemium virtutis virtus. ( Az erény jutalma az erényi) A jóért, a mit teszünk, tulaj donképen nem kell jutalmat várnunk. Az magamagát jutalmazza meg abban a szempillanatban, melyben a jót elkövettük. * Igen, az erény jutalma a még nagyobb erény, erkölcsi erőnknek, szeretetünknek fölemelkedése a valódi jóig. De azért a jutalom, óh ifjú, később sem marad el! Te, a ki már tudatával vagy annak, hogy ifjúságod életed tavasza, melyre csak szép nyárnak és aztán gazdag ősznek kell következni: a vetés idejét ne hagyd nyomtalanul eltűnni. 20. Az evangélium fensége. „Mag die geistige Cultur nur immer fortschreiten, mögen die Naturwissenschaften in immer breiterer Ausdehnung und Tiefe wachsen, und der menschliche Geist sich erweitern wie er will, — iiber die Hoheit und sittliche Cultur des Christenthums, wie es in den Evangelien schimmert und leuchtet, wird er nicht hinauskommen" [Göthe — an Eckermann). A szellemi művelődés folytonosan előrehaladhat, a természettudományok hovatovább szélesebb kiterjedésben és mértékben növekedhetnek, s az emberi szellem tetszése szerint tágulhat: de a keresztyénségnek fenségét és erkölcsi kulturáját — úgy a mint az az evangéliumokban ragyogóan világít — nem fogja túlszárnyalni (Göthe — Eckermannhoz). (Sepsiszentgyörgy). Benke István, ev. ref. főgimn. tanár. TÁRCZA. Tacitus fönmaradt összes műveinek magyar kiadása.* Mintegy hat év óta egyéb foglalkozástól ment szabad óráit szentelte a sorok írója annak a szeretettel ápolt eszmének megvalósítására, hogy Tacitus összes munkáit magyar fordításban bocsássa az ó klasszikai irodalmat kedvelő hazai közönség elé. Elsőben Agricola életét, ezt a remekszép rajzot, melynek ugyan már régebben megjelent egy magyar fordítása, kísérlettem meg hazai földbe átültetni. Az „Olcsó Könyvtár" egy füzetében jött ki, s egyik szakbeli folyóirat nagyon elismerő méltánylásban részesítette, a mi nekem újabb ösztönt adott tervbe vett munkám folytatására. Ez idő szerint a két kötetből álló magyar kiadás első kötete már elhagyta a sajtót, s még a folyó május hónapban a könyvpiaezra kerül. A második kötet nyomtatása szintén azonnal megkezdődik, s meg fog jelenni pár hónap alatt, de legkésőbb szeptember elejére. Az első kötet az Evkönyveket (Annales) foglalja magában'; Tacitus legfőbb munkáját, mely az első császárok korának eseményeit tárgyalja, Augustus halálától Nero bukásáig. E kötetet bevezeti a fordító előszava, Tacitus életéről, s műveiről szóló tanulmánya. Minden egyes könyv szövegét jegyzetekkel s a régiség-, jog- és alkotmánytan körébe vágó, esetleg alanyi jellegű magyarázatokkal láttam el. Pótoltam egyszersmind, más római történetírók adatai alapján, azokat a hézagokat is, melyek a könyvek mostoha végzete folytán, az eredeti szövegegyes részeinek sajnálatos s pótolhatatlan kárral járó elveszte miatt állottak elő. — A második kötet tartalmát elsőben is a Históriák könyvei alkotják, melyek az első kötet folytatásaképen a gyors egymásutánban következő négy ellencsászár: Galba, Otho, Vitellius, majd Vespasianus közt lefolyt véres polgárháborúkat a legapróbb részleteikben, de megkapó epikai hatással beszélik el. Ezután következik Agricola élete, ez a sokat emlegetett és idézett, ókori mintája az élet- és jellemrajzírásnak. Majd a Germania, e kiváló fontosságú ethnografiai mű, s végül a Szónokokról (de oratoribus) szóló párbeszédes tanulmány, — mindezek is jegyzetekkel s magyarázatokkal kisérve. * Erre a becses irodalmi jelentésre különösen fölhívjuk olvasóink figyelmét. A fordító neve biztosíték a munka kiválóságáról. Szerte.