Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-24 / 21. szám

midőn az egyházi adó a hatóság kezébe kerül behajtás végett! A javaslat pedig feltétlenül ide vezet, a miért káros is. Már most, úgy-e bár, jobb módot kellene mondanom az adózás reformálásához? Hát mondok is és pedig röviden. Nincs tisztább dolog, mint az igazság; itt pedig ez idő szerint az az igazság, hogy egyik adóforintban vagy koronában ép úgy 100 krajczár vagy fillér van, mint a másikban. Azért, mert az egyik szegény emberé, nem lehet az egyikből követelni 50-et, a másikból, mivel az gazdag emberé, 9-et, 10-et. A személyre nézve ma még az az igazság, hogy fej = fej. Mit ér egyik, mit a másik? azzal még eddig nem törődtek az adókivetésnél ós talán még 10 év múlva sem törődnek. A személy járuléka maradjon tehát egyforma. Az államsegély számítása is egyszerű, ép olyan, mint volt a kongruáé: egyházról-egyh azra kell haladnia. Állapíttassék meg egy korona után fizethető legnagyobb összeg ós ugyancsak állapíttassék meg a személy járandósága is, melynek alapján utasíttassanak az egyházak a maguk szükségleteiknek hitelesen igazolt kimutatására. Az ország területén így előálló hiány összege legyen államsegély. Egyszerűvé válik a bonyolódott folyamat azonnal, mihelyt a gazdagot nem fogjuk takargatni a szegénysorsúak rovására. Ez az eljárás igazságos, megnyugtató és az egyház érdekeit biztosító eljárás is leszen, ha mindjárt csak én javasoltam is. Dr. Vásárhelyi József. Több egyszerűséget! in. A presbiteri gyűlés összehívásának módja a tervezet szerint (39. §.) szintén nehézkes és a mellett feleslegesnek látszó eljárás. A gyűlés napjának legalább 24 órával előbb köztudomásra juttatása azt czélozhatja, hogy a gyűlésről mindenki tudjon, és ha valakinek valami iigye volna, ennek ott kifejezést adhasson. Csakhogy ezt a rendelkezést már a kisebb falusi gyülekezeteknél sem alkalmazhatjuk bizonyos nehézségek nélkül. Faluhelyeken munkaidőben csakis vasárnapon lehet a gyűlést bizonyosra venni; néha még ilyenkor sem sikerül. Tehát a a közhírré tételre — legalább egy 24 órával előbb — a szombatot, vagy más hétköznapot kell választani. És hogyan eszközöljük a hirdetést ? Hirdető-ívet akaszszunk ki valamely közhelyre ? Kezdetben újságvágyból némelyek majd elolvasnák, később azonban mind kevesebbet adnának rá. Kisbiróval doboltassunk, harangozóval vagy egyházfival kiáltassuk ki? De a tárgysorozatban lehet 5, 6 vagy még többféle ügy; nagyon jó emlékezőtehetségének kell majd lenni annak a kisbirónak vagy egyébnek, a ki ezeket faluhosszat több helyen pontosan kikiáltsa. Aztán ha hétköznapon kiáltatjuk, ez csak korán reggel vagy már estefelé ér valamit munkaidőben, mivel ilyenkor nappal csak az öreg asszonyok, meg a gyerekek hallhatnák. így kellene harczolnunk a levegővel, rendesebb helyeken ugyan egy negyed évben — mondjuk — kétszer-háromszor, de a bajokkal küzködő egyházakban csak egy hó alatt is kétszer-háromszor. Igaz, hogy hétköznapokon a katedráról való kijelentés is közhirrététel lehetne. De csak lehetne, mert faluhelyen hétköznapon — sajnos — a templom üres szokott lenni. Pedig — mindenesetre — a való életet kell szem előtt tartanunk, és nem az ideális valótlanságot. Még nehézkesebb lenne ezen rendelkezésnek alkalmazása a nagyobb gyülekezeteknél, kivált ha azt a czélzatához képest következetesen akarjuk intézni. Ily helyeken az elvből folyólag a leány- és fiókegyházbelieket is kellene a gyűlés napjáról értesíteni, a mi pedig minden egyes filia vagy fiók számára külön levelek megírása és kiildönczök futtatása nélkül meg nem történhetik. Mikor aztán az izenet ott van a czímzett kezei között, annak ott helyben ugyanazon műveletet kell végrehajtani, — még pedig a gyűlés napjához képest késedelem nélkül, — a mit imént a kisebb gyülekezeteknél láttunk. Mindez azonban a gyűléstartáshoz még csak előkészület. A tervezet szerint a presbitérium tagjait írásosan még meg is kell hívni a gyűlésre^ Ezt ugyan kivételes fontos esetekben eddig is gyakoroltuk, de bizony még az ily nagy esetekben sem ment az oly korrekt pontossággal, mint a hogy azt a 39. §. második bekezdése kontemplálja. Mert hát maga a meghívott presbiter vagy otthon volt, vagy nem. Volt olyan, a kit bár a harangozó otthon talált, de a meghívónak azért még sem írt alá, mert — mint mondá — ő neki most vidéki vendégei vannak, úgy sem jöhet el; beleegyezik abba, a mit a többi határoz. Ha pedig nem volt otthon a meghívott, e miatt nem írhatott alá, de azért megesett, hogy az ilyen mégis eljött a gyűlésre, mivel a felesége, midőn ő maga hamarjában hazakerült, megmondotta neki, hogy miért járt náluk a harangozó; így ment ez eddig faluhelyen a legfontosabb ügyekben, a midőn a presbiterek a felelősségüket kiváltképen érezhették ; a könnyebb tárgyú gyűlésekre hívás alkalmával pedig még inkább így lehet. Az írásos meghívókkal és ezeknek jegyzőkönyvi igazolásával csak a czeremónia és a pap íztelenkedése lesz több, de a rend semmivel sem nagyobb. Hogy azonban a dolog világosításhoz ne csak negatíve, hanem némileg positive is járuljak: csekély véleményem szerint a gyűlések előleges hirdetésére teljesen elég lenne annyi, hogy a vasárnap délután tartandó presbiteri gyűléseket ugyancsak vasárnap reggel a kátéd-. 41*