Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-24 / 21. szám

szükségletek az állami adónak épen 100%-stval lennének fedezhetők. 1. A javaslat szerint azok, kik 20 korona állami adót nem fizetnek, hanem átlagosan 10-et, az egyház terheihez saját erejükből járulnának 45%-kai, az állam járulna helyettük 55%-kal; reális számokban kifejezve : ők maguk fizetnek 4 kor. 50 fillért, az állam fizet 5 kor. 50 fillért. 2. Húsz korona állami adó mellett az adózó terhe lesz: 37%, az államé 63%; reális számokban: ők maguk fizetnek 7 koronát, az állam pedig helyettük 13 koronát. 3. Ötven korona állami adó mellett az adózó terhe lesz: 26%, az államé 74%; ők maguk reális számokban fizetnek 14 koronát, az állam helyettük 37 koronát. 4. Száz korona állami adó mellett az adózó terhe lesz: 20'5%, az államé 79 5; reális számokban: ők maguk fizetnek 20 kor. 50 fillért, az állam helyettük 79'5 koronát. 5. Végül lássuk, ha volna ott abban a helységben olyan ember, ki 500 korona állami adót fizetne. Ez a javaslat szerint fizetné állami adójának 910

/ o-át, az állam pedig fizetne helyette 89'9%-ot; reális számokban: maguk fizetnek 45 kor. 50 fillért, az állam helyettük 454 kor. 50 fillért. Látnivaló, hogy a javaslat a szükségletből a teherhordási képességgel visszás arányban az államra utalj a a legszegényebbeknél a fizetendő tehernek. 10 korona mellett 1 korona híján Va-ót 20 « « « « « 2

/s-át 50 « « 2 « « 3

/4-ét 100 500 50 fillér híján 5-50 « cc 4'. 0/ 5-ét io-ét, vagy még világosabban, állam és adózó közt ez a viszony van : a legszegényebbel fizet az állam egyenlően; a gazdagabból már megkétszerezi ; majd 50 kor.-nál megháromszorozza ; 100 kor.-nál megnégyszerezi; 500 kor.-nál már megkilenczszerezi az adózó egyháztag fizetését. No már kérem, ez az adókulcs lehet igazságos a zsinat előkészítő bizottságának, de én sohasem tudom elhinni, hogy itt e^y parányi igazságosságról, avagy méltányosságról le hetne szó. Ez azonban az igazságosságnak még csak egyik oldala. Itt tisztán az állami adó után eső járulókokat tekintettük meg; de gondolja csak el az olvasó, hogy a javaslat 17. oldalán, a 63. §-ban ez olvasható: »az egyházközségi gondnok az 'egyházközség tagjai által a gyülekezet vallásos ós vagyoni biztosítékkal is bíró tagjai közül választa tik a. Míg tehát a teherviselés a vagyonossággal aránytalanul csökken, addig a jogok aránytalanul növekszenek; a ki aránylag legtöbbet fizet, sem a törvény, sem a szokás szerint az egyház ügyeinek intézésébe közvetlenül be nem folyhat, csak képviselője által. Szerintem ezt sem lehet az igazságossággal megegyeztetni. Továbbá a javaslat személyenként megállapít 2 koronát. Vájjon ennek a javaslatnak megpendítője, avagy az előmunkálatokkal megbízottak gondolják-e, hogy az ő személyüknek a ref. egyház életében annyi súlya van, mint egy falusi pásztorének ? Ha úgy volna, nem kellett volna ez ellen a javaslat ellen sem nekem, sem Balthazárnak tollhoz nyulnunk; ez magától nevetségessé vált volna. Ha van helye az osztályokba sorozásnak, akkor van a szemólyadónál is. Ez azonban szokatlan, ugy-e bár? Szokatlan, de igazságos! Czólszerűtlennek is mondottan ezt a javaslatot. Czólszerűtlennek mondottam pedig azért, mert a mit vele elérni óhajtunk, t. i. a könynyebbülésre múlhatatlanul bekövetkezendő békés teherviselést elő nem idézi, — a felekezetnólkülivé léteit és más bajokat csak ideig-óráig szüntetné meg. Pár évre a könnyebbülós talán bókét hozna; de saját tapasztalataim alapján mondhatom, hogy még a közalap csekély emelkedésű kis csoportjaiba sem lehet a híveket úgy elosztani, hogy abban megnyugodnának minden ellenvetés nélkül, nem hogy ily igazságtalanul szerkesztett csoportosítás mellett megnyugvást lehetne várni. Most sok helyen feljajdul a nép az iszonyú teher miatt; később megzúdul a teher aránytalansága miatt. Végül az egyházra nézve károsnak mondtam a javaslatot. Károsnak mondom pedig azért, mert azt a körülményt egyáltalában nem veszi tekintetbe, hogy hol van az egyháznak több koczkáztatása, a szegénynél-e, vagy a gazdagnál? Szerintünk nagyobb terhet róni aránylag a szegényebb osztályra: egyértelmű a hátralék szaporodásával. Előidézni bármi úton-módon, hogy végrehajtó szedje az egyházi adót: nemcsak azon egyházra nézve baj, — de káros magára az egyetemes egyházra is. Úgy látszik, a javaslat megpendítője sohasem figyelte meg, hogy mily visszahatást szül,