Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-24 / 21. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepregliy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk : Az egyházi adózás reformjához. Dr. Vásárhelyi József. — Több egyszerűséget. Gödöllei József. — Iskolaügy: Életczélunkra tanító kalauz. BenTce István. — Könyvismertetés: A magyar remekírók harmadik sorozata. Dr. Urbánus. — Belföld: Statisztika tanúbizonysága. Révész Kálmán. — A tiszáninneni egyházkerület közgyűlése. Szuhay Benedek. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Az egyházi adózás reformjához. A mi egyházmegyénkben az a házi szokás, hogy a zöld asztal mellett az ifjú lelkészek hallgatnak. Ott a szó az öregebbeket illeti ; a fehér asztal mellett azonban az ifjabb Timotheusoknak kedves kötelessége a szólás. Én, ki ezt a szokást nagyon helyesnek tartom, nem vettem volna fel tollamat, hogy a zöld asztalhoz illő tárgyhoz hozzászóljak, papirra vetett soraimmal, — ha meg nem úntam volna várni, hogy szóljon valaki azok közül, kiknek a gyakorlati élet iránt nagyobb érzéke, több tapasztalata és az ilyen hirlapi czikkezéshez nálamnál több adománya is van. De hiába vártam ! Dr. Balthazár Dezső régen elhangzott csipős, de pusztán jogi szempontból tárgyalt szavai után senki nem akadt, a ki egyházkerületünk lapjában megemlékezett volna az egyházi adózás reformjavaslatáról. Hogy mi lehetett ennek a nagy hallgatásnak oka, nem tudhatom. A kérdés fontosságát senki kétségbe nem vonhatja, hiszen nem sok hónappal kellene visszamennem e lap számai között, midőn reá találnék az egyházi adózás reformjának sürgetéseire ! Az tartóztatott-e másokat vissza a szólástól, hogy az itt leírt javaslat előtt olvasható, miszerint: »a rendes egyházi adó fizetését illetőleg az egyházi adókulcs meghatározásának joga az egyházközséget illesse«. Ha valaki azt vélné, hogy ez csak mint javaslat szerepel, nagyon tévedne; a zsinati előmunkálatok mint törvények kötelező erejűekké válnak azon egyházakra nézve, melyek államsegélyre vannak szorulva. És az ily szegény egyházaknak — ha törvénynyé lesz ez a javaslat — feltétlenül e szerint kell berendezkedniük. E tekintetben tehát ezen javaslat és a többi között semmi különbség nincs. Lehet végre, hogy sokan, — tekintetbe véve ezen javaslatnak eredetét, a harczot már előre eldöntöttnek vélik; nem is kísérlik meg, hogy ellene csak egyetlen szót is emeljenek. Ha én is elgondolom, hogy mily hatalmas helyről indult ki ez a javaslat, bizony Kölcseynek szavaival kezdhetem meg czikkemet: »Félve szólamlok meg, látván a nevezetes többségek, a mely e javaslat sorsát már-már elhatározta. És én mégis szólni kénytelenítettem, mert ezt a javaslatot minden ízében igazságtalannak, czélszerűtlennek és végül az egyházra nézve károsnak találom. Ezt mondottam: »minden ízében igazságtalannakcn találom. Hogy valóban az-e? ítélje meg az olvasó. Az egyházi adónak két alapja van a javaslat szerint: a) a személy járuléka 2 korona, b) a birtok vagy más jövedelmi forrás, melynek hévmérője az állami adó, és pedig 0—20 kor.-ig az egyházi adó 25°/0 20—50 » » » 207o 50—100 » » » 15°/o 100—200 » » » 10% 200-on túl » » 5% A javaslat, már csak ha rátekintünk is ezekre a fogyó számokra, felkelti a kérdést, hogy vájjon 200 koronának megfelelő jövedelemből mi az oka, hogy nem lehet annyit kifizetni, mint a 20 koronának megfelelőből? Egyik fölcinek miért kell többet, a másiknak pedig kevesebbet fizetnie? A javaslat erről hallgat, ós a míg erre nem felel, nem is lesz igazságos. De még szembetűnőbb a rendszer igaztalansága, ha megvizsgáljuk, hogy az államsegély miképen osztatnék ki, illetve mily mértékben könnyítené a terheket. Tegyük fel, hogy valamely egyházban a