Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-03 / 18. szám

A ki tanulásában nem követ bizonyos rendet, az maga-magát sem sokra becsüli. * Ne akarj többet, mint a mennyit megtehetsz! — Inkább keveset ölelj fel, de azt végezd el, mint sokat, és aztán félbehagyd. Az ember általában többet akar, mint a mennyire képes, és többnyire sokkal többet tehet, mint a menynyit akar. * Kezdjed mindig a legközelebbin és a legszükségesebben. Ha ezt elÖbb megtetted: csak akkor végezhetsz el sokat. * Ha előmenetelt akarsz tenni, gyakran gondolj ezen mondásra: Tantum proficies, quantum tibi ipse vim intuleris. (Annyiban haladsz előre, a mennyiben erődet kifejted !) * Tanulásaikból csak azok szedhetnek érett gyümölcsöt, a kik erre a figyelmeztetésre hallgatnak: Non scholae, sed vitae discendum! (Nem az iskolának, hanem az életnek kell tanulni!) 2. Olvasás. Multum, non multa: Sokat, ne sokfélét! Mikor olvasunk, egy más valaki gondolkozik előttünk, azaz másnak a gondolatait olvassuk. Ha könnyen felfogjuk (megértjük), könnyen megy az olvasás is; mert mi a magunk gondolkozásának formája és rendje szerint szeretünk okulni, vagyis tanulni. (Ezt a magyar példaszó úgy fejezi ki, hogy: „A magunk eszével gondolkozzunk !") * Valamint £1Z) <1 ki mindig egyfolytában utazik, utoljára kidől az útból: úgy az is, a ki egész napon át folyton olvas, elveszíti a gondolatnak menetét, illetve saját gondolkozásának képességét. * A lélek táplálékával úgy vagyunk, mint a test táplálékával : a sok megárt. * Nem csupán ismereteket kell szerezni, mert ezek csak eszközök egy czélhoz. Ez a czél: saját betekintésünk az igazságba. * Művészet kell arra is, hogy ne olvassunk. {Ars non leyendi.) Ez az önuralom, vagy ez a szabadakaratú önkorlátozás akkor szükséges, a mikor az irodalom folyamárja minden téren jó és rosz hatással s általában tarka változatban áll elöltünk. * Ne olvass mindent, a mi a kezedbe esik; olvasd csak a legjobbat, — azt, a mi egészséges tápláléka a léleknek. * Egyáltalában nem mindig a legjobb, a mi a legújabb. Tulajdonképeni ismeretet, alapos tudományt csak az szerezhet, a ki okos választást tud tenni. * Mennyi napilapot, röpiratot, czáfolatot stb. nélkülözhet olvasásában a tanuló, nem csupán kára nélkül, sőt különös előnyére! Hogyan kelljen olvasni ? Határozott czéllal és utángondolással. * Ha egy könyv tartalmát magadévá akarod tenni, készíts abból rendszeres kivonatot, s aztán élőszóval pontosan mondd el egy olyan barátodnak, a ki azt már ismeri. * Ne olvass semmi szórakoztatót azon órák alatt, melyek dolgozásra vagy tanulásra vannak rendelve. Az olvasás még nem tanulás. 3. Könyvek. Könyveket vásárolni azért, hogy sok könyved legyen, még nem jelent sokat. * Egy jól kiválasztott, jól elrendezett, kis könyvtár hasznosabb, mint a sokkal nagyobb könyvtár, a melynél a jól kiválasztás és a czélszerű elrendezés hiányzik. * Válaszd meg könyveidet, épen úgy, mint barátaidat kell megválasztanod, az ő valódi és belső értékük szerint, nem pedig az ő külső és esetleges kedvességük, vagy tetszetőségük szerint. * Non refert quam multos habeas libros, sed quam bonos — (Nem az használ, hogy mily sok könyved van, hanem hogy milyen jók azok) — mondja Seneca. 1. Főiskola. D/e, cur hic: mondd meg, miért vagy itt? * Akadémiai életedben fekszik a te jövőd. * Az ifjú renyhesége a férfi gyöngesége. * Nincs mindenkinek nagy tehetsége; s jó, hogy ez így van. De Isten mindenkinek adott gondolkozó tehetséget, a melyet folytonos használat által hovatovább, magasabb kifejlesztésre lehet juttatni. * Ne hanyagold el, a mit már megtanultál. A tudomány lánczszemenként való összefüggés. Az alsó fokról mehetünk a felsőre. Ha az alsó ismereteket elfelejtetted, a magasabbak a levegőben fognak lebegni, s a minek nincs alapja: mint a kártyavár, össze fog omolni. * Stets geforscht und stets gegriindet, Nie geschlossen, oft geründet; Aeltestes bewahrt mit Treue, Freundlich aufgefasst das Neue; Heitern Sinn und reine Zwecke: Nun, man kornrnt wohl eine Strecke* (G-oethe.) * * (Szász Károly fordításában) „Majd kutatva, majd faragva, Mitse' hagyva fél- s darabba' ; Régit híven megőrizve, Ujat fogva közbe-közbe; Tiszta czéllal, kinyílt szemmel: — Megy valamire az ember". (Göthe, Lyrai Költ. II. k. 122. 1.) (Sepsiszentgyörgy) Benke István, ev. ref. főgimn. tanár.