Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-19 / 16. szám

Jézusunk! el ne hagyj tovább is, kérünk, Légy éltünkben pásztorunk és vezérünk; Szent igéd és lelked álljon mellettünk, Mert tudod te, hogy mi bűnben születtünk. A ki úgy szerettél. Hogy test és vér lettél, Isten lévén, érettünk, Add viszont szeretnünk, S példádat követnünk, Valamíg tart életünk ! Az lévén a nézetem, hogy az új énekes könyvben lehetőleg minden alkalomra találtassék legalább egy-egy ének, közlök itt néhány általam Írottat. Templom százados évfordulóján. (A 28-ik zsolt. dallamán.) Itt állunk egy század sírjánál, Teremtőnknek szent zsámolyánál. Hozzá száll fel a hála-ének, Ki e napot adta népének, Megtartván egy századon át Lelkünknek e szent templomát. E század már egy nagy sírhalom. Mily sok öröm s mennyi siralom Fekszik benne lecsukott szemmel! Felölelném buzgó hitemmel, Oh, de nem mind látom azt ott; Az Úr sokat feltámasztott. Amott egy sír, s hogyha feltöröm, Halottja él: a tiszta öröm, S keblünkben van építve széke ; Galambszárnyán eljött a béke. Őseink is megjelennek Hálát adni az Istennek. Uram! őrizd tovább e házad. Felette már eltűnt egy század. De mit érnek e puszta falak? Csak egy léleknélküli alak. Elő templom kell tenéked; Az legyen hát a te néped. Az örömöt itt állandóvá, És a rosszat tedd Atyánk ! jóvá. S ha lesz, a ki fájdalmát sírja, Gyógyítsa meg balzsamod írja. Őseink nagy hitét végül, Szállítsd reánk örökségül! Sok helyt megesik, hogy két-három özvegy is van egy háznál s azoknak több árváik. Összeülnek, kivált téli estéken imádkozni; imádság, az van nekik, de énekük, hogy teljes lenne házi istentiszteletük, az nincsen. Erre írtam ez alábbit: Özvegyek és árvák éneke. — Házi istentiszteletre — (A 66-ik zsoltár dallamán) Elhunytak ők, kiket szerettünk. Istenünk! elvetted őket. Özvegyekké s árvákká lettünk ; Oh, lásd meg e szenvedőket! Úgyis lesz, mert a te fiad az, Ki köztünk élt, és meghagyta, Hogy ne féljünk, hiszen te vagy az Özvegyek és árvák atyja! Ajándékod az emlékezet, Mely el nem hágy, a míg élünk, S a hit, a mely tehozzád vezet, Eletünkben hű vezérünk. Küldd el hozzánk hát szent lelkeddel, Halottaink bús árnyékát, Hogy azzal, és a te neveddel, Küzdjünk egész éltünkön át 1 Nyugodjatok sírjaitokban, Nyugodjatok halottaink; Örök halál nincsen azokban, A sír egy jobb életre int. Jertek fel olykor, beszélgetni, Mi van itt fent és ott alant ? Nem tilt meg egymást emlegetni, Sem az a sír, sem az a hant! Jobbak hiányában, mintsem hogy egy se legyen, azt hiszem, hogy ezek is bejöhetnének új énekeskönyvünkbe. Lénárd István. MISSZIÓÜGY. Lelkészértekezlet! közgyűlés. A felsőborsodi ev. ref. egyházmegye kebelében levő lelkészértekezleti közgyűlést Sajó-Szentpéteren, márczius 31-én tartottuk meg, Nt. Vadászy Pál elnöklete mellett, hol nemcsak egyházmegyénk vezető emberei, tanácsbirái, lelkészei jelentek meg szokatlan nagy számmal, de megjelent, mint egyszerű értekezleti tag, Ragályi Béla országgyűlési képviselő és egyházmegyei gondnok, továbbá dr. Sáfrán Dezső egyházmegyei ügyész is, hogy komoly tanácskozásainkban részt vegyenek s jelenlétökkel is megbizonyítsák azt, hogy értekezleti közgyűléseink iránt érdeklődnek. A 37. dicséret és Demeter Bertalan bódvai lelkész szivet-lelket foglyul ejtő, mélységes tartalmú imája után Vadászy Pál tartá elnöki megnyitóját, melyben szemlét tartott mai egyháztársadalmi közállapotaink felett. Lelke elszomorodik, ha a mai felekezetközi súrlódásokra gondol; de vigasztalódik, ha a protestantizmusban rejlő őserőt