Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-12 / 15. szám

A birói függetlenség, a jó igazságszoltatás érdeke, hozza magával, hogy a bíráskodás a közigazgatástól szervezetileg teljesen elválasztassék. Ezért igen fontos feladata lenne a zsinatnak, hogy egyházi bírósági szervezetünket a birói függetlenség megvalósítása által reformálja. Ez elvnek következményeképen a kormányzó hatóságok esperes, gondnok, püspök, főgonclnok a bíróság szervezetéből kihagyanclók s a bírósági teendők csupán e czélra választott egyházmegyei, kerületi s konventi tanácsbirák által volnának végzendők. így aztán nyerhetne egyházunk jó igazságszolgáltatást és jó kormányzást is. Mert az esperesek, püspökök teendői, munkájuk terhe lényegesen csökkenvén, minden erejüket az egyházmegyék, kerületek kormányzására fordíthatnák. Igen fontoö egyházunkra nézve, hogy ez elvi kérdéssel 'foglalkozzék s nem hiábavaló munkát végeznének az egyházmegyék, kerületek, ha birósági szervezeteinknek az érintett elv alapján való reformálásával foglalkoznának. A felvetett eszmét a zsinatelőkészítő albizottság tudós előadójának is b. figyelmébe tisztelettel ajánlom. Röviden érintem még a zsinat feladatának másik részét. Másik feladata volna a zsinatnak, a mit czikkem elején feltüntettem, hogy új intézmények létesítésével, vagy a régi, de a gyakorlatból kiment intézmények életrehivásával erősítse ref. Sionunk bástyáit. Erre nézve úgyszólván semmit nem találunk a tervezetben. Pedig e tekintetben elég tágas mező állott a bizottság előtt s elég számos óhaj nyilvánult innen is, onnan is egyházi életünkben. Ott vannak az egységes liturgia, az egyházfegyelem, a belmiszszió kérdései, melyekre nézve egyházunk méltán sokat vár a zsinattól. Mindezek a kérdések természetesen, mint Pokoly József igen helyesen kifejtette, külön törvényhozási aktus által lennének megoldandók; hasonlóképen az egyházi adózásról, közalapról, lelkészi nyugdíjintézetről alkotandó törvények is; nem pedig az egyházalkotmányt tartalmazó törvénykönyvbe beillesztendők. A törvénytervezetre nézve ezek után végeredményképen nem mondhatok mást, minthogy ha csak ennyi s ilyen furma dolgot tud a zsinatelőkészítő bizottság a zsinatnak adni, ezért valóban nem érdemes zsinatot tartani, mert a hozandó anyagi áldozattal teljességgel nem áll arányban a remélhető siker. Az ilyen gyatra törvénytatarozás nem sokat lendít az anyaszentegyház ügyén. Siculus. ISKOLAÜGY. A gyakorlati tanárképzés érdekében. A gyakorlati tanárképzés érdekében dr. Schneller István kolozsvári egyetemi tanár javaslatai alapján érdekes fölterjesztést tett a kolozsvári tanári kör a közoktatásügyi miniszterhez. A fölterjesztés indokait és főbb javaslatait a következőkben ismertetjük. A tanárképzés természetszerűen s az arról szóló összes rendelkezések szerint is két részre oszlik: elméleti (tudományos) tekintetben az egyetem végzi, gyakorlati része a tanárképző-intézet hivatása. Magát a szervezetet tekintve nem lehet szavunk az elméleti előkészülés ellen, de ha az egyes esetekre nem nézünk is, már a szervezetben is hiányos a gyakorlati előkészítés. Az egyetemmel kapcsolatos tanárképző-intézet gyakorlatai szaktárgyak dolgában is sokat használhatnak a leendő tanárnak, a pedagógiai seminariumban épen nagy mértékben lehet szaktárgyainak kezelésére vonatkozó útmutatások részesévé, de egyik helyen sem nyerhet alkalmat arra, hogy gyakorlati kérdésekben határozott példákra támaszkodva elmélkedhessék. Pedig a tudományos előkészülés közben szerzett ismeretek s az ezekben rejlő szellem értékesítése módján nem elég elvontan gondolkoznia, szükség van arra, hogy az így felmerülő módozatok helyes vagy nehéz vagy épen lehetetlen voltáról munkája igazi megkezdése előtt lehetően meg is győződjék. E czélból alkalmat kell nyernie arra, hogy a felelősséggel súlyosított, önálló munkába állás előtt tapasztalt, kiváló tanárok munkáját szemlélje, azon elmélkedjék, a példák és saját felfogása alapján a tanításban kísérletet tegyen s az iskola életébe így lassanként behatolva tapasztalás segítségével állapítsa meg elméleti alapról kiinduló eljárási módját. Más szóval: meg kell igy gátolni azt, hogy elméleti előkészülésöket alig befejezett, tapasztalattal egyáltalában nem biró kezdők önállókként álljanak a közoktatás szolgálatába. A mai szervezet szerint az esetek óriási többségében ez történik. Tanárvizsgálati szabályzatunk szerint csak egy évi tanári működés után lehet ugyan pedagógiai vizsgálatra állaniok a jelölteknek, de azok ez év alatt teljes mértékben viselik a tanári terheket. Épen tanári munkájok lelkiismeretes végzése miatt nem is lehet idejök vizsgálatra készülniök s így az első, annyi tekintetben döntő hatású esztendő e kétféle kötelesség összeütközése miatt állandó kapkodás és kétség között telik a nélkül, hogy igazi czélját csak meg is közelítené. Az alapos tanító munkára szoktatás helyett így felületes, megalkuvásra könnyen hajlandó tanárokat nevel. Olyan rendszabályokat kell keresni, melyek minden jelöltre alkalmazhatók legyenek s olyan módon kell a tanárnevelés gyakorlati részéről gondoskodni, hogy arra kötelezni lehessen minden [egyes tanárjelöltet. Legelső kellék, hogy ilyen előkészítésben mindenki részesüljön. Az ebből kiinduló rendezésnek figyelembe kell vennie