Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-15 / 11. szám

Lapszemle. A Sárospataki Lapok 4-dik számában Demeter Bertalannak egy szép czikkét, olvassuk ,,A legfőbb tennivaló" czim alatt. Korunk materializmusáról, hitközönyösségéről és atheizmusáról és annak orvoslásáról szól. Az orvosságot a jövendő nemzedékek oly természetű nevelésében látja, a melyben az elme képessége mellett a lélek vallásos tehetségei is arányosan kiképeztetnek. A vallásos nevelés eszményi czéljául pedig azt tűzi ki, hogy a gyermek és ifjú lelkében segítse szabaddá lenni a lelki embert, a Krisztust, a kit a természeti ember fogva tart. Szép czikkét lelki gyönyörűséggel olvastam el, s jó lélekkel ajánlom mindenek figyelmébe, a kik érzik az idők megnehezült járását felettünk cs a kik óhajtva várják a mai világ átalakulását. A zsinati ügyek rovatában Szuhay Benedek folytatja a konventi tervezethez való hozzászólásait. Czikkei folytatást nyernek az ismertetés alá vett 4—7. számokban ; azért a fontosabb elveket e helyen foglalom együvé. Nem helyesli, hogy egyházi törvényeink 10 évről 10 évre jelentékeny, sőt gyökeres módosuláson mennek keresztül. Ez a törvény kötelező erejének és gyakorlati értékének a rovására történik. Ezt én is vallom; de másfelől meg tekintetbe veendőnek tartom azt is, hogy a mint az állami életben nincs oly törvényalkotás, a mely örök időkre változatlanul maradhatna, s nincs egyetlen egy állam sem, a mely megalakulása alkalmával egyszere képest lett volna megalkotni alkotmányát oly módon, liogy azon módosítani, igazítani ne kellett volna és ne kellene, úgy van ez a prot. egyházak s közelebbről a mi magyar ref. egyházunk életében is. Évszázadokon keresztül nem volt egyetemes érvényű egyházi törvényünk ; a debreczeni zsinaton megpróbáltunk ilyet alkotni, de 10 esztendő leforgása megmutatta, hogy azzal bizony még csak az első lépést tettük meg a konszolidáczió felé. A budapesti zsinaton már módosítottuk; de ime az újabb 10 esztendő már ismét újabb követelményekkel állott elő. Ezeket a követelményeket figyelmen kivül nem hagyhatjuk, mert mindannyija egyházalkotmányunk helyes és teljes kiépítésére tartozik. Hogy két zsinat nem tudott még tökéletest alkotni, az egészen természetes, a mikor azt lehet mondani, teljesen új utat kellett törnie. Az ingadozás, a javítgatás e miatt elkerülhetetlen még jelenleg; el fog azonban jönni az az idő, a mikor annyira konszolidálódni fognak egyházi törvényeink, hogy 10 évenként alig lesz szükség rajtok változtatni. Ennek az időnek az eljövetelét magam is őszintén óhajtom; de a míg ide elérkezünk és hogy ide elérkezzünk, csak javítgassuk törvényeinket; mert nagyobb veszedelem van abban, ha törvényeink nem megfelelők, mint abban, hogy a szervezkedés első évtizedeiben nem tudunk állandósághoz jutni. Szuhay általánosságban azt óhajtja az új zsinattól, hogy lehetőleg szűk térre szorítsa a kerületek statutum alkotási jogát és önmaga intézkedjék törvényeileg az olyan kérdésekben, a melyek egyetemesen érdeklik a kerületeket. Ez valóban óhajtandó az igazi egység elérése és az egész egyház java szempontjából; mert bizony ma még úgy áll a dolog, hogy az egyetemesnek nevezett törvény annyi kerületi eltérésre speczialitásokra ad alkalmat, hogy az egység inkább csak a papiroson van meg, mintsem a valóságban. Ez egység elérése szempontjából kivánja Erdély kiváltságos jogainak megszüntetését, vagy ha ez nem volna lehetséges, annak kimondását, hogy az olyan ügyekben, a melyekben a határozat vagy a törvény csak a magyarországi 4 kerületre nézve kötelező, az erdélyi képviselők,, konventen és zsinaton csak tanácskozási joggal bírjanak. A magyarországi kerületek általában erre az álláspontra helyezkedtek. A konventen azonban más szél fú, s úgy látszik, más szél fog fújni a zsinaton is. — Az egyházközségi gyűlést vagy egészen eltörlendőnek, vagy minden egyházra nézve kötelezőleg kimondandónak tartja. A presbiterek számát emelni kivánja a kis gyülekezetekben; választásuk módját pedig úgy szeretné megállapítani, hogy az új tagokat a presbitérium kandidálja. így lehetne szerinte meggátolni, hogy a presbitériumba olyan elemek kerüljenek, a kik nem az egyház belbékéjét és felvirágzását munkálják. Erre csak azt jegyzem meg, hogy a presbitérium kandidálási joga kótéletü fegyver, mint minden kandidáczió, a mely nemcsak az órdemetlenek, hanem az érdemesek útját is bevághatja. Jó lesz tehát még felette komolyan gondolkoznunk, hogy behozzuk-e, vagy ne ? A konventi és a zsinati tagokat az egyes egyházkerületek összes presbitériumai által kívánná választatni. Sürgeti, hogy törvényileg szabályozza a zsinat az istentisztelet rendjét, ünnepeinket, az egyházfegyelmet, az egyházi tisztviselők felavatását és beiktatását, az ónekeskönyvet, az agendát, a konfirmácziói oktatást, a lelkészek pastoralis és belmissziói teendőit, hivatalos papi ruhát és annak kötelező használatát és kanonika vizitácziót Az élethoszsziglan való választások helyett a 10 éves tisztújítás behozását óhajtja. A lelkészválasztást illetőleg a meghívás mellett foglal állást és megengedné a próbaszónoklást is. A zsinati kérdésekkel kapcsolatban itt említem fel a lap 6-dik számának vezérczikkét, a melyben Szabó József arról a kérdésről szól, hogy hol tartassék meg a legközelebbi zsinat ? A Budapesten tartásban bizonyos czentralisztikus törekvést lát, azért ennek ellene mond, s a külső jelentőség helyett a belső építés és hatás szempontjából vizsgálja a kérdést. Ebből a szempontból a zsinatnak a vidék valamelyik nagyobb városában és épen pedig Miskolczon megtartását óhajtja; mert a vidéken tartott zsinat eszméltetőleg, buzdítólag, összeforrasztólag hatna és érdeklődést kellene olyan körökben is, a melyek a budapesti zsinatról alig vennének tudomást. Ehhez a kérdéshez hozzászól a Debreczeni Prot. Lap 7-dik száma is, és határozottan tiltakozván Budapest ellen, a zsinat helyéül Kolozsvárt vagy Nagvenyedet, de mindenesetre az erdélyi részeket ajánlja Bár igaz, hogy úgy az ellátás, mint a nyilvánosság szempontjából a legalkalmasabb hely Budapest volna, a magam részéről én is azt vallom, hogy az egyházi életre való belső hatás komolyan mérlegelendő és azért jobb volna zsinatunkat csakugyan valamelyik vidéki nagyobb városban tartani meg. A lap 5-dik számából, a mely legnagyobb részében Mitrovics Gyula emlékezetének van szentelve felemlítem még Szilva Istvánnak, a ref. népiskolák államosítása kérdésében dr. Tüdős Istvánnak adott válaszát. Most is azt hangoztatja, hogy jobb volna népiskoláinkat feladni, mivel azok, az egyház szempontjából épen nem fizetik vissza a beléjök fektetett tőkét, levén sokkal inkább ismeretközlő intézmények, semmint az egyház veteményes kertjei. Fájdalom, hogy ebben az állításban sok igazság van; de én mégis csak azt vallom dr Tüdőssel, liogy csak addig vagyunk kálvinista egyház, a mig népiskoláink vannak. Azzal pedig, a mivel Szilva István kecsegteti magát, hogy t. i az iskolák felosztásával az iskolai vagyon az egyházi czélokra lenne fordítható, ne igen kecsegtessük magunkat; mert ón attól félek, hogy az iskolai vagyonra, mint ilyenre rátenné a