Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-15 / 11. szám

seknél, az áttéréseknél és a felekezetből való kilépéseknél". Ezt a lesújtó eredményt enyhíteni akarja R. K. e Lap 8-ik számában ezzel az állítással: „Ezzel szemben én határozottan állítom s czáfolhatatlan statisztikai adatokkal be is bizonyítom, hogy veszteségünk a XXXII. törvényczikk életbelépte óta sokkal kevesebb, mint volt a 12. §. idejében; ennélfogva semmi érdekünk nincs amannak eltörlését és emennek visszaállítását óhajtani vagy követelni". E mellett az ellentétes felfogás mellett okvetetlenül tisztába kell jönnünk a felett, vájjon igazán fogy-e számunk és pedig oly folytonosan és rohamosan, hogy nincsen égetőbb feladatunk, mint oly eszközökről, talán törvényrevizióról is gondoskodnunk, hogy egyházunk törzse, a hívek száma, megmentessék; avagy megnyugodhatunk a másik állításban, mely szerint a XXXII. t.-cz. életbelépte óta sokkal kevesebb a veszteségünk, mint volt a 12. §. idejében. Bár csak lehetne megnyugodni abban a feltevésben, hogy most az egyházpolitikai törvények érájában nem fogyunk jobban, talán még kevésbbé, mint az 1868. évi t.-cz. 12. §-a idejében! De az én nézetem szerint is, a híveink számát tekintve, mqst nagyobb a veszély mint valaha és pedig azért, mert az 1868-ik évi és a mostani térítvény között óriási nagy a különbség, mely hátrányunkra évről-évre jobban érvényseül. Az 1868. évi t.-cz. 12. §-a a vegyesházasságoknál a születendő gyermekek vallását a szülék neme szerint határozta meg úgy, hogy a fiú az apa, a leány az anyja vallását követte, azon határozott kijelentéssel, hogy téritvények ezen törvény megdöntésére, bárhonnan jöjjenek, érvénytelenek és semmisek. Ha tehát a r. lelkész a protestáns féltől kicsikarta is a térítvényt, ha a kisdedet elkeresztelte is, azzal még sem volt véglegesen beiktatva a gyermek a róm. kath. egyház kötelékébe, ellenkezőleg törvénytelen tény követtetett el a r. kath. lelkész által, mely ellen lehetett orvoslatot keresni és hatását sok esetben ellensúlyozni. Ha megváltozott a sziile nézete, mi igen gyakran megtörtént, a térítvény elhamarkodott voltánál fogva, az ilyen gyermeket ev. vallásban tanítani, konfirmálni és mint ev. egyháztagot összeesketni is lehetett, mert a törvény szerint tényleg protestáns is volt és a téritvénynek jogereje nem volt. Ily értelemben történtek a Kúria döntvényei is, melyek szerint még a keresztelés ténye sem változtatott a dolog lényegén. így az 1000 elkeresztelt gyermekseregből vagy 500-at vissza lehetett hódítani. A mostani az 1894: XXXII. tör vény czikkel összeköttetésben álló térítvénynyel azonban egészen másképen állunk. A térítvény, mely e törvény értelmében állíttatik ki, a házasság megkötése után azonnal törvényerőre lép és a gyermeket a 18-ik évéig a r. kath. egyház kötelékébe ítéli oda, melyből már nem szabadul ki soha, mert ki 18 évig r. kath. szellemben neveltetett, az azt az egyházat már nem egy könnyen hagyja el, még ha szabadságában áll is azt áttérés folytán megtenni. Úgy hogy p. o., ha 1000 térítvény állíttatnék ki és azzal 1000 gyermek fogadtatnék be a r. kath. egyházba, ebből a számból alig tér vissza egy-két lélek a mi vallásunk közösségébe. Hol most nagyobb a veszély, ott hol az 1000 térítvényes gyermekből a felénél többet is vissza lehet hódítani, vagy ott, hol az 1000 térítvénynyel átengedett gyermekből talán egyetlenegy sem kerül vissza anyaszentegyházunkba? Bizonyosan az utóbbi eset veszélyesebb, annál inkább, mert a végleges kilépés bármely egyházból lehetséges, a mi 1868-ban még lehetetlen volt. Az 1894: XXXII. t.-cz. pontjai a térítvény és a végleges kilépés minden egyházból, e törvény Achillessarkai, melyeknek megváltoztatása égető szükségünk, fogyó számunkat tekintve. A segítség e téren annál inkább elodázhatlan, mert ez a sebünk egy évszázad óta fájós és vérző. Milyen pusztításokat vitt véghez annak idején például az a törvény is, hogy ha az apa katholikus, minden gyermeknek katholikusnak kellett lennie. Híveinknek folytonos fogyását kétségtelenül bizonyítják a következő számadatok. A hívek száma száz év előtt most Lőcsén 2303 1159 Késmárkon 3342 .1606 Gölnitzbánya 2595 1700 Szepes-Igló 3383 1870 Szepes-Béla 2597 1113 Szepes-Szombat Sztrázsával . 1189 749 Matheócz Mühlenbachchal 1265 734 Leibitz 1440 997 878 497 Felka 1103 797 így idézhetnŐk a Szepességnek minden egyes községét. melyből kitűnik, hogy száz év alatt híveink száma a felénél többel fogyott, a mi ily kedvezőtlen viszonyok ismétlése mellett oda vezetne, hogy újabb száz év múlva már alig lennének itt híveink. Midőn 1872-ben a szepességi r. kath. püspökség évszázados fennállása ünnepeltetett,, a jubiláló püspök azzal dicsekedhetett, hogy ezalatt a száz év alatt a Szepességben a r. katholikusok száma megkétszereződött. Hozzá lehetne tenni, hogy mindez az evangélikusok rovására, a kiknek száma, a mint láttuk, felénél többel megfogyott. A mint roszul állunk híveink számát tekintve az egyes községekben és az egyházmegyében, oly sok a kívánni valónk az egyes kerületekben, s közelebbről a tiszai egyházkerületben. Láthatni ezt az alábbi összeírásból, a melynek adatait részben az 1790. évi, részben az 1900. évi kimutatásból vettem. Mikor az 1790. évi pozsonyi országgyűlésen némelyek azt hangoztatták, hogy az evangélikusok száma kisebb mint azt jelenteni szokták, Ocsai Jíalogh Péter felügyelő, új lélekszámlálást 2r