Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-15 / 11. szám

rendelt el, a melynek eredménye a tiszai egyházkerületben következő volt: 1. A gömöri egyházmegyében 35 községben 47394 lélek 2. A sárosi „ 15 „ 17167 „ 3. Abauj, Zemplén, Borsod 17 „ 23915 „ 4. Kis-Hont 15 „ 15054 „ 5. Huszonhat szepesi községben . . . . 40533 „ Összesen . . . 144063 lélek. Ebből a számból állott a tiszai kerület 1790. évben. Az utolsó névtár szerint e kerület lélekszáma 207,987, mely számból azonban ki kell vonni mindazon egyházmegyék lélekszámát, a melyek száz év előtt ide nem tartoztak ; és pedig: Árva 7153 lélek Brassó 20956 „ Liptó 33408 „ Tiszavidéki 28829 „ 90346 lélek Ha tehát a 207,987-ből a 90,346 lelket kivonjuk, marad a tiszai kerület mai tényleges lélekszáma 117,641, míg száz év előtt 144,063 volt, A veszteség tehát itt is nem kevesebb, mint 26,422. Bizony-bizony ezek a számviszonyok is azt mutatják, hogy évtizedről-évtizedre „pusztulunk, veszünk". Ezekből a szomorú számokból egész helyzetünk perspektívája tárul a szemlélő elé. Ex ungue leonem. A magyarországi protestantizmus a sorvadó, a beteg egyházak közé tartozik. így állván a dolog, ne áltassuk magunkat abban a téves nézetben, hogy nem állunk roszabbul mint a múltban, hanem inkább kövessünk el mindent, hogy fogyatkozásaink okai megszűnjenek. Szepes-Béla. Weber Samu. TÁRCZA. Harangszó. * Elmerengve ülök az esteli csöndben. Csak a rezgő levél hogyha néha zörren. Egyszerre csak, hallga, mint valami álom Bűvös harang csendül keresztül a tájon. Csendül, kondul szépen, — álmodozva hallom. Mennyi fájó panasz csengő-bongó hangon. Elsírja a világ szenvedésit, vétkit; Aztán én Istenem, de sokan nem értik. Bezúg fájdalmasan, hol a bűn sarában Vadul szórják a pénzt dorbézolva százan. Aztán elszáll oda, hol az utcza sárba Éhen, fázva fetreng az elhagyott árva. Becseng az ablakon fenn a palotánál, Hol a tündöklés is unalmassá vált már; Elszáll a viskóba, hol fáradtan, rongyba, A holnap miatt van apa, anya gondba. * Mutatvány szerzőnek sajtó alatt levő verskötetéből. Besír az országfők fényes teremébe, Hol a káprázattól elvesz a szem fénye, A honnan nem látni, mért hogy a nép szenved, A romlottság nem fogy, hanem egyre terjed. Beszáll a tudóshoz, be a hitetlenhez, A mint bizakodva számít, kutat, tervez, A mint ellenszegül önlelke szavának, A mint mételyt készít az egész világnak. A tépelődőkhöz, — oda is becsendül, Beszél reménységről, örök kegyelemrül. A csalódottaknál tanít lemondásra, Panaszkodó lelket enyhe imádságra. Elszáll mindenfelé, minden házat bejár. — Aztán de sok helyen zárt ajtókra talál. Pedig ha értenék, mit sír csengve-bongva. Ennek a világnak de más képe volna. .... Szállj kis harang, szállj, szállj, sírj át a világon, Csengj át a kunyhókon, fényes palotákon Sírd el a világnak szenvedésit, vétkit. Olyanok is lesznek, a kik majd megértik. Szállj kis harang, szállj, szállj: csendülj a lelkembe. Taníts édes hitre, örök szerelemre. A míg megértelek, lesz bár szenvedésem, Boldogtalan addig nem lehetek, érzem. Seregélyes Nagy Vincze. KÖNYVISMERTETÉS. A Heidelbergi Káté 52 egyházi beszédben. írta van Oosterzee, fordította dr. Antal Géza pápai theol. tanár. Két kötetben 360 + 360 lap, ára fűzve 10 kor., vászonkötésben 12 korona. Kiadja László Albert és Társa Debreczenben. A jó öreg Heidelbergi Káténak mind templomi magyarázása, mind iskolai tanítása egyházi törvény volt egykor a magyar református egyházban. Apáinkat még eszerint katekizálták a „tiszteletes tudós prédikátor" urak. És ennek a katekizálásnak, a míg hitből hitbe, lélekből lélekre folyt, megvolt a maga hitszilárdító hatása. A régi magyar kálvinisták bibliás, kátés ós zsoltáros keresztyének, erős hitű, szilárd jellemű keresztyének voltak. Ám a 19-dik század modernsége ósdiságnak nyilvánította a Heidelbergi Kátét, megszüntette előbb az iskolai tanítását, azután a templomi magyarázását; és azután bevitte helyette az iskolába a mai színtelen, lagymatag kátékat, a templomba pedig behozta a kényelem a hosszadalmas erőtelen imádságokat, a hitéletnek és a keresztyén gondolkozásnak nem nagy gyarapodására. Ámde napjainkban mintha megsokaltuk volna az elvilágiasult keresztyénség ízetlen és erőtelen táplálékát, kezdünk visszatérni a bibliai és konfesszionális keresztyénség egészségesebb táperőihöz. A hitélet intenzivebb