Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-15 / 11. szám

vénykönyvbe, hanem állapíttassék meg külön a tárgy természetének megfelelő módon, a zsinat legfőbb intézkedési jogánál fogva. így aztán a liturgiát ós a clogmai kérdéseket nem fogjuk §-ba foglalni, mint ez a mostani egyházi törvónyeienkben ós rnóg inkább, a most készült törvénytervezetben látható. Hogy a zsinatot mennyire csak törvényhozó szervnek tekintjük, azt eléggé bizonyítja az is, hogy a lelkészképzés kérdésére az első zsinatelőkészítő bizottság azt mondotta, hogy »a törvényhozás keretébe nem tartozik. A konvent intézkedési körébe tartozik ez«. És ugyan miért oda? Azért talán, mert az 1883. és 1886. évi konventek foglalkoztak ezzel a kérdéssel? Avagy azért, mert itt apróbb, illetőleg részlet kérdésekről van szó! A törvény 86. §. h) pontja a zsinati törvényhozás körébe utalja a lelkészképzés általános elveinek megállapítását. Tehát mert a részletekkel már nem kiván a törvényhozás foglalkozni: azért ez nem is törvényhozási anyag. De még jobban kitetszik a felfogás sajátos volta p. o. parochiális könyvtárak kérdésénél, hol egyszerűen ez volt a vélemény: »nem lehet tárgya a zsinatnak ; foglalkozzék vele a konvent®. Ha egyházalkotmányunkat külön választjuk a legfőbb intézkedést igénylő ügyek rendezésétől, már ez által az alkotmányi rész egyöntetűbb és szilárdabb lesz. Még inkább azza válik, ha az eljárási szabályokat is elkülönítjük tőle. Akkor, ha ez is megtörtént, szóba jöhet az, a mit dr. Baltazár Dezső a Debr. Prot. Lap egyik mult évi számában felvetett, hogy az alkotmányi rósz czólszerűen és helyesen osztassók be. Hogy milyen legyen ez a beosztás, arról korai dolog volna beszélni; de annyi bizonyos, hogy az anyag belső természete és nem valami chablon adja meg az itt követendő eljárás elveit. Mi történjék aztán az eljárási szabályokkal? Ezek minden egyes ügykörre vonatkozólag megállapíttatván, a szerint a mint a szükség hozza magával, az alkotmány után, mint a törvénykönyv második része csatoltatnának. Ezek egy része valószínűleg gyakori változást szenvedne; de ezek a változtatások a lehető legritkább esetben járnának együtt az alkotmányi rész változtatásával. Toldani lehetne hozzájuk, elvenni belőlök; de mindez kevés zavart okozna, mert mindenik rósz egy külön álló egészet alkotna s a többiek bolygatása nélkül átalakítható. Van egy másik eljárásmód is, nevezetesen, hogy az alaki természetű intézkedések lehetőleg a statutum-alkotás körébe utaltassanak. Nagy részben ezt követi az ág. hitv. evang. testvér egyház. De mert a mi egyházunkban az egyetemes szabályozásra törekvés tapasztatható minden téren, ennélfogva ez a módozat nálunk nem válanék be. Az egyetemes szabályozás lehetőségét és pedig könnyű lehetőségét lehetne azzal elérni, ha az eljárásra vonatkozó kórdóseket az egyetemes konvent szabályozná. Azonban ez nagymérvű alkotmány-átalakítást igényelne, ós csak akkor válnék lehetővé, ha az egyetemes konvent legfelső közigazgatási szervvé alakíttatnék, s ennek megfelelően a presbitériumoktól vennék mandatumukat a konvent tagjai. Az egyházkerületek autonómiájának mostani állapota állja ennek útját ós útját is fogja állani, mert nem valószínű, hogy az autonomia mostani köréből bármelyik egyházkerület is engedjen. A törvénykönyv említett konstruálásával együtt járna, hogy az nem volna valami egységes. Ez nem baj, mert most sem az és sohasem lesz az. Együtt járna az is, hogy újabb és újabb részletek csatlakoznának hozzá idővel, mint újabb »egyházi törvény«. De ez úgy van kerek e világon mindenütt, egyházi ós világi törvényhozásnál egyaránt. Hanem az az előny megvolna, minden hátrány nélkül, hogy egyházi törvényeink derék részét nem revideálgatnók 10 évről 10 évre. Azt tartom, hogy ez a munka most is megejthető volna s a jövő zsinat már így állapíthatná meg az egyházi törvényeket. Hiszen ha most az egyházmegyék s egyházkerületek véleményadása után az egyetemes konvent újból összeállítja az anyagot és akkor mint végleges tervezeteket megállapítja: az anyag immár készen volna és csak a részletek kiválogatása és újabb csoportosítása szükséges. Az anyag ugyanaz maradván : az egész rendezés a forma kérdése volna s a tervezet már az új formában kerülhetne a zsinat elé, hol megállapíttatván, legalább az alkotmányi részt nem kellene 10 év múlva újból megbolygatnunk. Ajánlom az elmondottakat az érdeklődők becses figyelmébe. Fok oly József. Egyházi veszteségeinkről. E lap utóbbi számaiban számszerinti veszteségünk gyakrabban tétetett vizsgálás és megbeszélés tárgyává, és teljes okkal, mert egyházunk létét nemcsak az anyagi eszközöktől teszszíik függővé, hanem hívei számától is. Mit érnének nekünk Crösus kincsei is, ha nem volnának híveink, kik azokat hasznukra fordíthatnák! Alig van tehát fontosabb kérdésünk, mint egyházunk híveinek száma. Az önismeret itt az első feladatunk. E feladatnak többen iparkodnak megtelelni. H. I. a statisztika kérlelhetlen adataira támaszkodva a 9-ik számban ezt az eredményt tünteti föl: „Veszítünk minden téren: a gyermekek vallására vonatkozó megegyezé-