Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-15 / 11. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Egyházi törvényeink állandósága érdekében. Pokoly József. — Egyházi veszteségeinkről. Weber Samu. — Tárcza: Harangszó. Költemény. Nagy Vincze. — Könyvismertetés : Oosterzee-Antal: A Heidelbergi Káté. Sz. F. — Bellöld : Vegyesházassági statisztika. Homola István. — Lapszemle. — r —n. — Külföld: Chicagói levél. Harsányi Sándor. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Nyilttér. — Hirdetések. Egyházi törvényeink állandósága érdekében. E b. Lap mult számában én is említést tettem arról, a mit széltében panaszolnak egyházunkban, hogy egyházi törvényeinkben kevés az állandóság. Minden zsinat — mint az eddigi tapasztalatok mutatják — olyan tervezeteket kap munkaanyag gyanánt, a melyek egy ós ugyanazon anyagnak ismételt letárgyalását teszik szükségessé. Szóval, minden tíz évben újból meg újból kell tárgyalni, pusztán a tervezetbeli változtatások kedvéért, azokat a kérdéseket is, a melyeket senki nem kiván változtatni és a melyek valószínűleg igen hosszú időn át változás alá sem fognak esni. Úgy vélem, hogy ennek a körülménynek oka nemcsak egy forrásból fakad. Több tényező hat arra össze, hogy egyházi törvénykönyvünk ^ derék része a kívánt állandóságot nem képes megnyerni. Ilyen tényezők szerény véleményem szerint a következők: a) Erős jogszeretet, mely nem áll meg a jogrend fentartásának határainál, hanem a §-ok formalizmusának szolgájává is elszegődött. Ennek bizonyságául elég idéznünk azokat a kívánságokat, melyek a liturgikumokat, sőt dogmatikumokat is §§-ban szeretnék körülírva látni, b) Második tényező a jogi érzék hiányos, fogyatékos volta, a mely miatt az anyagi ós alaki jogszabályok nagy összevisszaságban keveredve fognak helyet egyházi törvénykönyvünkben. c) A harmadik tényező a zsinat ós konvent hatáskörének kellőleg össze nem illesztett volta, mely miatt mindennemű egyetemes érvényű jogalkotás a zsinatra marad, ha még olyan jelleműek is a szabályozandó viszonyok, a melyek a zsinat mozgósítását nem érdemlik, d) Végül a negyedik tényező, a mely a legszomorúbban hat reám, az autonom érzék fokozatos elsorvadása a peripheriákon. Általános jelenség az, hogy bár a törvény 7. §-a tág tért biztosít az egyházközségeknek, egyházmegyéknek és egyházkerületeknek rendszabályok és utasítások készítésére, mégis minduntalan hangzik a panasz, hogy ezt vagy amazt a dolgot, sokszor jelentéktelen kérdést, a zsinati törvényhozás nem szabályozta, tehát ez is zsinati tárgy legyen stb. Lehetnek más egyéb okok is még, de ón ezekben látom a bajt. És ezek közül az utolsó, hogy milyen fontosságú, annak igazolására bátor vagyok hivatkozni az ág. hitv. ev. testvéregyházra, hol még a lelkészválasztási elj cir&s is egyházkerületi statútum alkotásnak van fenhagyva sok más fontos kérdésekkel együtt. Most az a kórdós áll elő, hogy mit kellene tennünk egyházi törvényeink állandósága érdekében. Természetesen csak viszonylagos állandóságra gondolok, mivel ú. n. »lex perpetuacc nem létezik. Az első teendő volna nézetem szerint, a jelenlegi egyházi törvény ós a szabályozandó viszonyok alapos megrostálása abból a szempontból, hogy mi alkalmas jogi szabályozásra és mi nem; továbbá, hogy mi tartozik a szervezethez, az alkotmányhoz és viszont mi az eljáráshoz. A külön természetű anyagok szótválasztandók és az egyházi törvény derék részéül az alkotmány volna beillesztendő csak. Az természetes dolog, hogy ez az alkotmány nem egy jelentőségű azzal, a mi mai törvénykönyvünkben ily czímmel szerepel. Hiszen, hogy másokat mellőzzek, a tanügyi, az adózási, közalapi, s törvénykezési részekben igen-igen sok elem van, a mi az alkotmányhoz tartozik. Minthogy zsinatunk nemcsak törvényhozó, hanem egyszersmind legfőbb intézkedő testülete is egyházunknak: azért a mi nem alkalmatos a törvényhozásra, de mégis egyetemes szabályozást igényel, az szabályoztatván, ne tétessék a tör-21