Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-08 / 10. szám

mos osztályok szervezése miatt; úgy hogy mindezek folytán igen rövid idő alatt 100,000 koronával emelkedett a főiskola évenkénti kiadása. Nem volt csoda hát, ha az államsegítségnek kérdésével foglalkozni kellett; de nagy szerencse volt, hogy a főiskola mégis képessé lett mindezen nagy szükségleteket a saját erőforrásaiból előteremteni. Ugyanis, a legutóbbi válság idején Egyházkerületünk bölcsesége úgy döntött, hogy a felügyelete és gondozása alatt álló Vay-Mocsáry-alapot, a hagyomány szellemében konverzió útján inkább megnyitja, semhogy az egységes főiskola önállóságát megcsonkítsa. Kötelezve érezte magát erre azon történeti tény által, hogy ez a főiskola tisztán egy református tanintézet számára adott alapítványokon áll fenn és más számbavehető életforrása nincsen is ezen alapítványokon kivül. Azt a főiskolát, a melyre eleink, mint a Magyarországi Reformátusok Sárospataki Főiskolájára hozták meg áldozataikat, kerületünk meg akarta tartani továbbra is egyházunk egyik világító tornyául, hogy a jövendő eshetőségeivel szemben is, legyen azon a helyen egy erős vára a szabad szellemű közművelődésnek. Egyházkerületünknek eme döntését, úgy látszik, nagy örömmel, sőt lelkesedéssel fogadták sok felé, sok felől. Egyesek, főleg a főiskola hálás tanítványai, testületek, főleg az önkormányzat legbuzgóbb hívei, egymásután jelentkeztek adományaikkal, ajánlataikkal a főiskola föltartására; még maga a főiskola tanári kara is, nemes például, egyértelmű lelkesedéssel csatlakozott a megindult mozgalomhoz és egymaga 10,000 koronás alapítványt tett, új Vay- Mocsáry-alap czímén, a tanintézet önállóságának biztosítása nevében a főiskola javára. Egyházkerületünket édesen érintette meg a hitbuzgóságnak ez a sokoldalú lelkes megnyilatkozása, és ezen hatás alatt elhatározta azt, hogy emez újabb áldozatkészségnek élő forrását egy mederben fogja összegyűjtenihogy szét ne folyjanak, sőt mind nagyobb értéket nyerjenek az egybefoglalás által. Fillérek, forintok, mégha oly buzgóságból származnak is, a mai kor nagy szükségletein keveset segíthetnek; de fillérek, forinttal együtt, ápolva és növelve, mint ápolta és növelte egyházkerületünk a Vay-Mocsáry ötezer váltó forintos, magában csekély, de nagy eszméjű és a válság idején megmentőnkké vált alapítványt, nagy czéloknak lehetnek előmozdítói az idők folyamán. Egyházkerületünk ezt akarja elérni; a bizonytalan jövendő számára kivánja főiskolájának alapjait szilárdítani a ma élő emberek hithűsége által. A protestáns Önérzet jeleit, mint csillagokat látva, e jelek után megyünk ; a szivek önkénytes felbuzdulását, mint a Bethesda tavának mozdulását tapasztalva, alkalmat akarunk adni minden szívnek, a melyek a mi érzéseinkkel összedobbannak, az áldozatkészségben való megnyilatkozásra, s nem követeléssel, még csak nem is i.agy feladataink felsorolásával állunk elő, mert azt mindenki tudja, hogy milyen jelentősége van egy, a versenyben minden körülmények közt megállani képes református ősi főiskolának; hanem egyszerűen erre hivatkozva, önkénytes, szabad elhatározásból folyó adak >zásra kérjük fel mindazokat, a kik Egyházkerületünk álláspontját helyeslik és a Sárospataki főiskolát régi hagyományainak alapján erősbíteni buzgó szívvel óhajtják. Kedves hitsorsosaink! Egyházunknak minden rendű és minden állású lelkes tagjai! de nemcsak ti, hanem hazafiak, honleányok mindnyájan, a kik a protestantizmus múltjából tudtok mellettünk valami jó tanúbizonyságot felhozni, hozzátok fordulunk, hallgassátok meg a mi szives kérésünket. Csak őseink hagyományaiból élni, sőt a régi forrásokból táplálni még a jövendőt is, ne tartsátok sem elégnek, sem kényelmesnek; valamely küzdelmet és áldozatot vállaljatok ti is az elődök által ápolt eszmék érdekében. Felhívó szózatunkat fontoljátok meg és Gyűjtőívünkön jegyezzétek fel adományaitokat, az ott foglalt utasítások értelmében. Drága lesz nekünk a legcsekélyebb adomány is, mert 10 év folyamán összegyűjtjük és egybefoglaljuk azokat, nyilvántartva a filléreket is és 10 év multán összesítve az egészet, .új Vay-Mocsáry-alap czímén, a főiskola tartalék tőkéje gyanánt. Hallgassátok meg testvéri szózatunkat! A nagy nemzeti küzdelmek, sőt egyházunknak mai nap is eléggé nagy nemzeti küzdelmei nevében kérünk: hallgassátok meg! Isten áldását kérve Reátok, Egyházunkra és Hazánkra! Testvéri szeretettel maradtunk. Sárospatakon, az Úr 1902-dik, a Sárospataki Főiskola fennállásának 371-dik esztendőjében. A tiszáninneni Egyházkerület és a Sárospataki Főiskola nevében. Kun Bertalan, Fejes István, Báró Vay Béla, Dőkus Gyula, főiskolai főgondnokok. főiskolai algondnokok. Nóvák Lajos, főiskolai közigazgató. TÁRCZA. Ásatások a XlX-dik század folyamán a Szentföldön. Az archeológiával szakszerűen foglalkozó bibliai tudósok méltó érdeklődésére tarthat számot az a külsőleg is impozáns, kiállításában költséges és fényes, tartalmilag pedig egyenesen feltűnést kelteni hivatott mű, mely a tudós Hilprechtnek, a pennsylvaniai egyetemen az archeologia tanárának szerkesztésében : „Ásatások a XIX-dik század folyamán a Szentföldön" czím alatt e napokban hagyta el az amer

ikai sajtót. Négy kitűnő nevű s elismert tekintélyű tudós németországi szakprofesszor közreműködésével állította össze dr. Hilprecht ezt az összefoglaló munkát. O maga csak a tartalmas előszót írta hozzá, valamint természetesen a munka