Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-08 / 10. szám
egyöntetűségét megkívántató és biztosító szerkesztői simításokat végezte. Bárha mindenik professzor önálló szempontok szerint fogta is fel és dolgozta ki tárgyát, nagyon valószínű mégis az, hogy az általános instrukcziókat dr. Hilprechtől vették, a mire vall legalább az a körülmény, hogy munkálataik tartalmának felosztásában egyöntetű elveket látszottak szem előtt tartani. A müncheni egyetem tanára: Hőmmel, az Arábiában eszközölt századvégi kutatásokról ír igen részletesen és alaposan, dr. Benzinger Berlinből a palesztinai ásatásokat ismerteti. Steindoríf lipcsei tanár az egyiptomi expedicziók által elért eredményekről tájékoztat bennünket ; míg a mű legérdekesebb és legujdonságszerűbb 4-dik része a marburgi tanár: Jensen tolla alól került ki, s 300 lapon keresztül a legújabb korban s épen amerikai tudósok által eszközölt babilóniai ásatásokat ismerteti. Az egész mű 1000 lapra terjed; rendkívül sok illusztráczióval s 4 alkalmi térképpel van ellátva. A könyv ára 3 dollár, magyar pénzben mintegy 15 korona. Érdekes dolognak találom, hogy az amerikai tudósvilág körében újabb időben mindig nagyobb és nagyobb érdeklődéssel fordulnak az archeologia felé. Nagynevű tudósok, részben az amerikai külügyi kormány hathatós oltalma alatt, részben áldozatkész tőkepénzesek segélyével, nem egy eredményes expedicziót szerveztek a közelebbi 20—25 esztendő folyama alatt, meglehet, hogy dicsőségvágyból, de az talán még valószínűbb, hogy a tudomány előmozdítása érdekéből. Csak 2 évvel ezelőtt indult el New-Yorkból 18 tagból álló amerikai expediczió, mely Úr városa romjainak kiásatását tűzte ki maga elé! Annak a városnak romjait, hol a zsidó nép ősatyja, Ábrahám születejt s lakott 2000 esztendővel Krisztus Urunk születése előtt. Egy nemzet, mely alig tekinthet 400 éves múltra vissza, a művelt világ nemzeteinek tapsa mellett derített fényt egy város történelmi múltjára, melynek emlékei a teljes ismeretlenség homályában voltak elveszve ! Igazán érdekes és ambicziózus vállalkozás ez az amerikai tudósvilág részéről. Es hatalmasan czáfolja meg ama szerteterjedt nézeteket, hogy az amerikaiaknak nincs fogékonyságuk antik emlékek kutatása ós azok megbecsülése iránt. Nem mondom, hogy ennek a vádnak nincs semmi jogosultsága, mert az amerikai csakugyan erősen anyagias gondolkodású nép. De annyi bizonyos, hogy tudnak itt lelkesülni is, még pedig ha kell, áldozatkészen is, a legideálisabb kulturális, művészeti s tudományos kérdések iránt. Ennek elég bizonysága az is, hogy a legtöbb egyetemen a legelvontabb tudományoknak is önálló tanszékeik vannak, s hogy többet ne említsek, a chicagói universitáson az egyiptológiának, a szánkszrit, aram és arab nyelveknek kitűnő, sőt világhírű tanáraik vannak, kiknek előadásait nemcsak az egyetemi polgárok nagy sokasága, de a laikusok közül is számosan hallgatják. Ezeket csak úgy kitérésképen említvén meg, konstatálni kívánom, hogy Hilprecht tanár müve, s illetve művének utolsó része, a tudós-világ előtt eddigelé legalább ismeretlen kutatások eredményéről számol be, t. i. a nippur-i ásatásokról. Különösen érdekes a felfogásnak az az újdonsága, melylyel e könyvben a Bábel tornyának építési története leíratik. A Layard által régebben felfedezett babiloni cserópkönyvtár adataira támaszkodó hypothezisek és következtetések nem igen egyeztethetők össze a Jensen-féle kutatások eredményeivel. Az általánosan elfogadott nézet eddigelé a Kr. e. 2700-dik esztendő tájára tette ezen Bél isten tiszteletére emelt torony építésének megkezdését; míg Jensen a homályos mult messzebben fekvő idejére, t. i. a Kr. e. 3700-dik esztendőre teszi a torony építését. Meglepő a könyvnek az az állítása is, hogy a torony eredetileg nem védelmi, hanem istentiszteleti ós temetkezési czélokra épült volna. Mindjárt a bejáratnál urnákra és oltárokra bukkant a kutató expediczió, mely körülmény felfogásuk és ítéletök helyességét látszik igazolni. Egy nagyszerű könyvtárt, persze cserépkönyvtárt, is találtak Jensenék, melyek segélyével fényt remélhetnek vethetni a Kr. e. 3-ik évezred történetének egyes homályos és ismeretlen eseményeire is. Kétségtelen dolog, hogy a vállalkozás teljes sikerültével és bevégzésével a világ legnagyobbszerű régiségtárát fogják az amerikai tudósok összeállítani azon kollekcziókból, miket ezek ásatások eredményei gyanánt felszínre hoznak. Az eddig kiásott könyvtárrész kincseket érő darabja az a cseréptábla, mely I-ső Sargon király teljes czímét tartalmazza, s a Kr. e. 3800-ik esztendőből datálódik. Eddigelé teljesen ismeretlen volt. Clironologikus sorrendben és érték szerint is utána következik az Ur-Gur-féle fekete cseréptábla, melynek feljegyzési kora 2700-ik évre Kr. e. tétetett. A cserépkönyvek legnagyobb részben királyok uralkodásáról szólanak ; de van köztük igen sok érdekes astronomiai és mathematikai feljegyzés is. A kiásott fragmentumok legérdekesebb darabjai elszállíttattak ide Amerikába s jeleideg pennsylvániai egyetem archeológiai múzeumában őriztetnek, csak tudósoknak lévén hozzáférhetők. * * * Az európai tuclós-világot közelebbről érdekelheti, épen azért, mivel európai tudósok, bécsi expediczió által végeztetett az a fölfedezés, mely Salamon király régóta keresett templomának nyomaira vezette a, tudós világot. Dr. Sellim bécsi tanárnak, kiváló hírben álló archeológusnak köszönhetjük az eddigi nem csekély fontosságú eredményt. Nagyon valószínű, hogy valamely orsztrák tudományos intézet bőkezűen adott segélyével indult volt el a mult év tavaszán dr. Sellim a Szentföldre, s félévi kitartó kutatásának eredménye gyanánt azt jelenthette, hogy a liires emlékű jeruzsálemi templom helyére ráakadt s a bejáratot már is hozzáférhetővé tette. Osz óta mindég erősen figyelem a legújabb archeológiai reportokat, de sehol sem olvastam, hogy dr. Sellim tovább haladt volna kutatásaiban. Meglehet, hogy felfedezésében tévedett, meglehet, hogy az időjárás akadályozta őt az ásatások folytatásában, vagy az is meglehet, hogy később teszi közzé összegező jelentését. Annyi bizonyos, hogy korszakalkotó s az új évszázad méltó nyitányául szolgáló esemény lenne, ha Salamon világhírű templomát ősi pompájának egész tündöklő fényében magunk előtt láthatnók. A bibliai régiségtörténelemnek egyik legérdekesebb fejezete az, hogy Salamon uralkodását, közelebbről a templomépítés hisztorikumát adja elő. Körülbelül a Kr. e. 1010-ik évre tehetjük ezen megszentelt emlékű templom építtetésének megkezdését. Tudjuk, hogy már Dávid király, Salamon atyja, szent buzgalommal vágyott megkezdeni a dicsőséges munkát, de a nagy király élete a harczban merült ki. Prideaux hisztórikus azt állítja, hogy mikor Salamon trónra jutott, az építendő jeruzsálemi szent templom fundusa százezer talentum volt aranyban és egy millió talentum ezüstben. Salamon 150,000 embert alkalmaztatott a templom építési munkálatainál. Bizonyos azonban, hogy e horribilis munkaerő egyötödrésze sem dolgozott állandóan a templom