Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-08 / 10. szám

ISKOLAÜGY. Báró Bánffy Dezső és a magyar közoktatásügy államosítása. Báró Bánffy Dezső, ki a Magyar Közélet cz. folyóirat hasábjain az utóbbi időkben nagyfontosságú kérdéseket tárgyal, legközelebb a magyar közoktatásügyről írt czikket, a mely bennünket, mint iskolafentartó egyházat igen közelről érdekel. Bánffy, mint a soviniszta nemzeti politika híve, a lelke előtt lebegő egységes magyar nemzeti állam kialakítása szempontjából vizsgálja a magyar közoktatás, közelebbről pedig a népoktatás ügyét. A magyar nemzeti állam megalapításának egyik fő- és alaptétele szerinte a nyelvi egység; a nyelvi egység megteremtésének leghatalmasabb eszközepedig a magyar közoktatás. A mai közoktatás, közelebbről pedig a népoktatás azonban ezt a nagy nemzeti czélt nem szolgálja kellőleg, mivel a nemzetiségi egyházi és községi iskolák a magyarság érdekei helyett a nemzetiségi érdekek támogatói; az állami felügyelet mai rendszere mellett pedig lehetetlen ezt kellőleg meggátolni. Ezek az alapelvek és ez a tényleges helyzet vezeti azután Bánffy Dezsőt arra a meggyőződésre, hogy a közoktatás általában, legelső sorban azonban a népoktatás, államosítandó. Elismeri ugyan Bánffy, hogy ennek megvalósítása nehéz, mert még a leghazafiasabban gondolkozó elemek s a legtisztább magyar egyházak is vonakodnak a közoktatás teljesen államivá tevésétől; de szerinte az államnak még sem szabad visszariadnia ettől a nemzeti érdek által parancsolt lépéstől, mert ha továbbra is eltürjük a nemzetiségi felekezeti iskoláknak a magyarság és az egységes magyar nemzeti állam ellen folytatott munkáját, akkor mint oldott kéve, széthull nemzetünk. Báró Bánffy Dezső e meggyőződését, a melynek forrása a hazafiság és a magyar nemzeti állam érdeke : tiszteljük, s elismerjük azt is, hogy a tényleges állapotok elszomorító volta indokolttá is teszi. Mégis, daczára annak, hogy a magyarság és a magyar nemzeti állani érdeke nekünk is ép úgy szivünkön fekszik, mint b. Bánffy Dezsőnek, megvalljuk: nem tudjuk meggyőződését magunkévá tenni. Nem tudjuk sem egyházunk, sem a magyarság szempontjából, és pedig nemcsak a jelenre, de a jövőre nézve sem. Iskoláink s közelebbről népiskoláink olyan erőforrásaink és olyan bástyáink, a melyeket sem a jelenben, sem a jövőben nem nélkülözhetünk; annál kevésbbé, mert meg vagyunk győződve, hogy azok által az egyházi érdek mellett egyenlő mértékben szolgáljuk a magyar nemzeti állam érdekeit is. A mai viszonyok között, a mikor a bevett egyházak egyenlősége és viszonossága egy jó részben csak papiroson van, s a mikor a prot. népiskolák községiekké tételével letörlődik róluk a vallásos jelleg, államiakká tételével pedig a pápaság sziliéi és jelvényei festetnek reá: egyházunk létérdeke követeli meg, hogy iskoláinkhoz utolsó leheletünkig ragaszkodjunk. De ha még ez nem volna is így, s ha egyházunk érdekeit el nem nyomná is a r. kath. egyház érdeke: ki lát a jövendőbe s ki tudja, vájjon nem jönnek-e olyan idők, a mikor egy nemzetietlen kormány vagy egy idegen hatalom épen a magyar nemzeti állam megdöntésére használhatná fel az állami iskolákat? Sajnálattal ismerjük el, hogy a nemzetiségi egyházak iskolái sok helyen ellenségeket nevelnek barátok helyett; óhajtjuk is, hogy ennek valamiképen gátja vettessék; de megvalljuk, megelégeltük már, hogy a nemzet ellenségeinek megfékezése vagy ellenőrzése elérhetéséért mi, a nemzet igaz fiai hozzunk áldozatot és magunk romboljuk le bástyáinkat, hogy ellenségeink alá ne aknázhassák, magunk szedjük le a házfedelét ós álljunk védtelenül az idők viszontagságaiban, csakhogy ellenségeink fel ne gyújthassanak. Becsüljük b. Bánffy és a vele egyenlően gondolkozó politikusok törekvését, a melylyel lehetetlenné akarják tenni, hogy a nemzetiségek, épen az egyházi autonomia köpönyege alatt, tőrt fenhessenek a magyarság és a magyar nemzeti állam ellen; de kérdjük: nem volna annak más módja, csak egyedül az, hogy a bűnösökkel együtt az ártatlanokat, a hazaárulókkal együtt a hazafiakat is lakoltassák ? Nincs az megírva sem az államok tételes törvényeiben, sem a jogbölcsészetben, hogy a hazaárulók, legyenek azok akár egyének, akár egyházak, egyforma védelem-ben részesítendők a haza hü fiaival; de nincs megírva az sem, hogy a hűtelenek és a háládatlanok megfenyítése végett, nehogy valamiképen részrehajlóknak, vagy igazságtalanoknak láttassunk, a híveket és hálásakat is büntessük. Ha ezt tennénk, akkor volnánk a legigazságtaianabbak. Találjanak azért a politikusok más megoldási módot. Mi tudva azt, hogy hű fiai vagyunk a hazának és egyházunk érdekével együtt szolgáljuk a magyar nemzeti állam érdekeit: iskoláinkhoz ragaszkodunk, mind ma, mind a jövendőben. Nemcsak, hanem egyenesen megköveteljük a magyar nemzeti államtól azt is, hogy iskoláink fentartasában úgy támogasson, mintha azok az iskolák teljesen az övéi volnának! A sárospataki főiskola érdekében. Felhívó szózat. Az utóbbi 10 óv alatt kétízben merült fel tiszáninneni Egyházkerületünk közgyűlésén az a kérdés, hogy ne vegye-e igénybe a sárospataki főiskola gimnáziuma részére az állam segítségét. Ez elé a válság elé a tanügyi fejlődés rohamossága állította a főiskolát. Nevezetesen: gyors egymásutánban, kétízben is kellett emelni a tanári javadalmakat, behozván az ötödéves korpótlék-rendszert is, eleintén 1000, később pedig 2000 koronára emelkedő s minden tanárt egyaránt megillető korpótlékkal; teljesíteni kellett a nyugdíjjárulékok fizetését; rendszeresíteni kellett újabb akadémiai és főleg gimnáziumi tanszékeket a párhuza-