Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-08 / 10. szám

teljesen új átdolgozást igényel, vagy a mennyiben tartalmától eltekintünk, a legjobb esetben is a régi törvénynyel helyettesítendő. A belső alak, t. i. a beosztás, a részletek aránya, a részletezések hatása, a törvényi s szabályrendeleti anyag elkülönítése, hogy úgy mondjuk: a koclex s az ügyviteli s eljárási szabályok tartalmának helyes elrendezése tekintetében is igen-igen sok a fogyatékosság, főleg az egyházalkotmányi részben, tehát ott, a hol semminemű változtatás nem volt indokolva, mert alkotmányunk változatlanul az ma is, a mely volt addig és senki sem kívánta a módosításokat. A törvénykezési részre vonatkozólag ós a belalak tekintetében a leghatározottabban kifogásolnunk kell a szervezet, az esetek s az eljárás általános szabályainak az ügyviteli szabályokkal való megspékelósót. Hiszen a tervezet mellett mi értelme lehet már a 462. §-nak, a külön egyetemes ügyviteli szabályok emlegetésével, ha csak az irománymintákat nem érijük a külön »egységes bírói ügyviteli szabályok« alatt. Igen nagy fogyatékossága az egész tevezetnek az, hogy egyházi kódexben akar gondoskodni a legkisebb eljárási részletekről is, a minek elrettentő példája a 21., 31 — 36. §-okban olvasható, a melyekről mellékesen megjegyzem — habár kardinális kifogásom is ez, — hogy azok posthumus §-ok, olyanok, a melyek a bizottsági munkálatokban nem voltak, a konvent előtt nem állottak s azoknak, vagy olyanoknak utólagos felvételét a konvent nem rendelte. Vagy említsem-e ama hasonló természetű, szörnyűséges §-t, a 86-ikafc, a mely már nem is törvényszakasz, hanem egy egész theologiai s papi szakkönyvtár, -— olyan a milyen kivonatban. Alaki szempontból kifogásolom azt a jegyzőkönyvi stílust, a melyben az egész alkotmányi rósz átdolgoztatott; a helytelen, tökéletlen deíinicziókat, a melyek ezen hibákon kivül hézagosak, hiányosak is; az egyeztetések s utalások szerfeletti fogyatékos voltát, a melyek mellett szinte lehetetlenség volna, hogy a f évi május hó végóig szabatos véleményt adjanak egy ilyen nagy tervezetről az illetékes hatóságok, még ha a tervezet anyagi dispozicziói jók volnának is. Alaki tekintetben súlyos hiba minden, a kardinális intézményekre vonatkozó indokolatlan változtatás. Sajátságos dolog, hogy százados intézményeinket a hosszú gyakorlat ós többszöri kísérletek után sem vagyunk képesek szabatosan körülírni ós állandó jogszabályokba foglalni. Úgy vagyunk azokkal, mint nevünkkel, a melyről magunk sem tudjuk, hogy mi is legyen hát. A ki kívülről szemléli e helyzetet, bizonyára azt a benyomást fogja nyerni, hogy mi úgy vagyunk, mint a küszöb: se kint, se bent, ós magunk is úgy érezzük magunkat, hol be, hol ki vágyakozunk. Ugyan mi szükség volt a hatóságokról és tisztviselőkről szóló részletek összeolvasztására, holott ezek eddig szabatosan s az elmélet követelményeinek is megfelelően jól voltak egymástól külön választva. Épen a napokban olvastam a Debr. Prot. Lapban, hogy Erőss Lajos kollegám is helyesli e változtatást, mert logikusabb és könnyebben áttekinthető lett a szöveg. Eddig csak az utóbbi volt az érv, t. i., hogy együtt találjuk az egyházközségre, megyére, kerületre vonatkozó részleteket. Pedig sem nem logikusabb, sem nem áttekinthetőbb a réginél. Ugyan mi köze a lelkész pasztorális működésének az adminisztratív hatósághoz? IIol van az egyházi adóról szóló rész, miért, nem jött az egyházközségbe? Hát a lelkészválasztás? ha már a presbiter stb. választás ott van. Ezek talán nem az egyházközségre vonatkoznak? Az egyházközségi birói szervezet, az egyházközségi tanügy és tanügyi hivatalnokok miért vannak másutt? Egyszerűen azért, mert az egynemű részeket együtt kell tárgyalni, a mint azok természetüknél fogva összetartoznak, ós nem ama tárgy szerint csoportosítjuk őket, a melyre vonatkoznak. Én a magam részéről az új elrendezést logikátlannak és arra valónak tartom, hogy ne lehessen egy igazán áttekinthető, szerves s a különböző jogintézmények szerint tagozott, tehát állandó egyházi törvénykönyvünk. A tervezet anyagára vonatkozó észrevételeimet csak nagyjából s a főbb vonásokban foglalhatom össze, mivel most a részleteket az idő rövidsége miatt el kell halasztanom. Kifogásolom, hogy az uniformizálásra való törekvés túlságos nagy, s még a legapróbb részletekre p. o. a választói névsor rubrikáira is ki akar terjeszkedni. E mellett nagy hiba az is, hogy p. o. az egyházközségi szervezet általános ós legspecziálisabb természetű részletei egyaránt nem az egyetemes egyház nagy többségének, hanem a kevés számú nagy gyülekezeteknek szempontjából fogatnak fel s tárgyaltatnak. Kifogásolom, hogy a külföldön élő magyar ev. ref. honpolgárokról a törvényterv nem szól, habár minden kerület (talán az erdélyit kivéve) óhajtotta, hogy e kérdés rendeztessék. Óhajtotta a tiszántúli is, a minek hangsúlyozására különös okom van. És mégis, bár az Amerikába költözött hívekről nincs egy szó sem a tervezetben, azért az amerikai lelkészek, hogy-hogy nem, mégis csak bekerültek a 200. §-ba. Ki értheti ezt meg?! Jogfosztást látok a tervezetben, mely az egyházközségeket éri, mikor a választásokat ki-