Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-01 / 9. szám

BELFÖLD Lapszemle. A Debreczeni Prot. Lap 4-dik számában dr. Kun Béla máramaros-szigeti jogakadémiai tanár teszi szóvá azt a félszegséget, sőt joggal mondhatjuk: anomáliát, a mely az egyetemeken ós jogakadémiákon az egyházjog tanítása körében fenforog. Az egyházjog tanítása fel van ugyan véve az egyetemek jogi fakultásainak és a jogakadémiáknak a tantervébe, azonban, a prot. jogakadémiáktól eltekintve úgy áll a dolog, hogy az egyházjog alatt csupán a 1*. kath. egyházjog értetik ós taníttatik, a többi egyházak alkotmányának és közigazgatásainak a joga azonban teljesen hiányzik. Ennek az anomáliának azután az az eredménye, hogy a jogot végzettek úgy kerülnek ki az egyetemekről és az akadémiákról, hogy a r. kath. egyházjogot ismerik ugyan a legaprólékosabb részletekig, de fogalmuk sincs a többi egyházak egyházjogáról. Ez nemcsak elméletileg, az egyházjogi képzettség egyoldalúsága szempontjából helytelen és törvénytelen; de gyakorlati szempontból, a prot. egyházak egyházalkotmányi berendezését és életét tekintve is tűrhetetlen A r. kath., gör. kath., vagy gör. keleti egyházakat nem igen alterálja az, ha világi eleme járatlan ez egyházjogban, mert hiszen az egyház igazgatása, csaknem kizárólag a papság dolga; de a prot. egyházakat illetőleg, a melyekben a világi elemnek oly bő rész jut az egyház igazgatásában, elsőrangú érdek az, hogy intelligens világiai alaposan ismerjék az egyház alkotmányát, az annak alapul szolgáló evangéliumi protestáns elveket és az egyházi közigazgatás mikéntjét. Czikke végén azt ajánlja tehát, hogy legalább azokban a főiskoláinkban, a melyek theologusok képzésével is foglalkoznak, külön egyházjogi tanszékek szerveztessenek, s ezek olyan egyénekkel töltessenek be, a kik theologiai és jogi képzettséggel rendelkezve, alapos és megfelelő oktatásban részesíthessék növendékeiket. A czikk fejtegetéseit és következtetéseit részemről mindenben aláírom; de a következtetést még más egyébbel is kiegészítendőnek tartom. Prot. theologiai és jogi akadémiáink, a mennyire én tudom, ma is gondoskodnak arról, hogy növendékeik a r. kath. és a többi egyházak jogán kivül a magok egyházjogát is alaposan megismerhessék. E tekintetben tehát csak az lehet a kívánandó, hogy ezt minél alaposabban végezzék. Csakhogy a mi jogi képzettségű világiainknak csak kisebb része tanul a prot. jogakadémiánkon. A legtöbb a tud. egyetemeken végzi tanulmányait. Oda kell tehát hatni prot. egyházunknak, hogy az egyetemeken és a kir. jogakadémiákon, az egyházjogtanítás keretében a prot. egyházak egyházjoga is megnyerje az őt megillető helyet. Ezt az ügyet, mint az egyenlőség és viszonosságelve szerint elintézendőt, oda kell jegyeznie legközelebbi zsinatunknak az orvoslandó sérelmek közé. Barcsa János bevégzi a gyermekek erkölcsi megóvását tárgyaló czikkót, s azokat az eszközöket, a melyekkel a tanítóság hozzájárulhat a gyermekek erkölcsi megvédéséhez, két csoportba osztja. Az első csoportba azok tartoznak, a melyek az erkölcsi érzület ébrentartására és ápolására szolgálnak, a másodikba pedig azok az óvóintézkedések, a melyek az erkölcstelenség terjedését meggátolni hivatvák. Az első csoport eszközei: az alapos és nemcsak a hittani órákra szorítkozó, hanem a többi tárgyak keretében is előmozdítandó valláserkölcsi nevelés; a tanító személyes jó példája; az ifjúsági egyesületek; a gyermek-otthonok ; az erkölcsjavító egyesületek; a szülőkkel tartandó közös értekezletek ; a takarékossági szövetkezetek, és a katonaságnak erkölcsépítő olvasmányokkal ellátása. Az erkölcstelenség tovább terjedését meggátolni lehetnének hivatva: az alkohol-ellenes szövetkezetek; állami óvintézkedések a vidék elnéptelenedésének és a nagyvárosi proletáriusság szaporodásának meggátlására; a serdülő ifjúságnak a korcsmázástól eltiltása; a hirlapok felett gyakorlandó állami czenzura az erkölcstelen közlemények és hírek tekintetében; a ponyvairodalom eltörlése, és az erkölcstelen képek és iratok terjesztőinek büntetése. Valóban ezekre volna szüksége a mi mai, erkölcsileg megromlott korunknak. S hogy ezek meg is valósuljanak, arra nézve a keresztyén egyházaknak kellene felemelniök követelő szavukat. Mert hiszen szép az a liberalizmus a maga igazi mivoltában; de veszedelmes, nemzeteket és egyházakat megölő, ha köpenyege alatt a vallástalanság és az erkölcsi elzüllés talál mendéket. Az 5-dik számban vezérczikkre érdemesíti E. L. az „Egyetértés" prot. rovatvezetőjének, Péntek Ferencznek azt az ideáját, hogy magyar ref. egyházunk, elvetné lelkészválasztási ősi gyakorlatát és egyházalkotmánya azon alapelvét, a mely a lelkészi és a világi elem paritásában nyilatkozik, térjen át a püspökök által gyakorlandó papkinevezés és a hierarkhia rendszerére. E. L. tiltakozik ezek ellen, és pedig egész tudós apparátussal. Jó szándékát, a melylyel ezt a protestáns és közelebbről magyar kálvinista egyházalkotmányunk alapelveivel ellenkező véleményt lehetetlenné teszi: becsüljük ; de megvalljuk: feleslegesnek ítéljük. Olyan halvaszületett ideája ez P. F.-nek, a mit igazán felesleges még tudós apparátussal agyonütni. Meghalt az már, mielőtt világra jött volna, s legfelebb azt lehet rá mondani : requiescat in pace! Ugyanezen számban Nagy István kezd hosszabb czikksorozatot a lelkipásztori hivatalról. A megjelent három közlemény szép, tanulságos, igazi evangéliumi felfogású. Bevégződésével még visszatérünk reá. A lap 6-dik száma első czikkében Csiky Lajosnak: „A protestantizmus és a nők" czímű, lapunk e heti száma irodalmi rovatában ismertetett szép felolvasását közli; továbbat pedig Ory Tamás szól a konvent új lelkészválasztási törvényjavaslatához. Helyesli az egyházak osztályozásának és a lelkészválasztási minősítéseknek a meghagyását; mert csak ez biztosítja, hogy a nagyobb gyülekezetek tapasztaltabb erőket nyerjenek ós ez ad ösztönt a tudományos képzettségre törekvésnek. A 7-dik számban ErSss Lajos szerkesztő teszi bírálat tárgyává a konventi albizottságnak az egyházi törvénykezés módosítását tárgyazó javaslatát. Szomorúan konstatálja, hogy egyházi törvénykönyvünknek a törvénykezésre vonatkozó része folyton bővül és a mellett radikális átalakításokat foglal magában minden újabb zsinat alkalmával. Azon alapelvéből kifolyólag, hogy törvénykezésünk egyszerű legyen, azt óhajtja, hogy a zsinat mellőzve a konventi albizottság javaslatát és a régi törvényt hagyja érvényben, megkeresztelve egy kis evangéliumi lélekkel. Erre az óhajtásra nézve az én egyéni véleményem az, hogy nem kívánatos ugyan, hogy egymásután következő zsinataink tabula rasat csináljanak a megelőzőknek az egyházi törvénykezésre vonatkozó törvényeiből ós hogy végtelenül szaporítsák az erre vonatkozó paragrafusokat de, tekintve azt, hogy különösen papságunk körében mindinkább fogy azoknak a száma, a kik az egyházi törvénykezési jogban alaposan járatosak, a régi „patriarkhális mód" nagyon is