Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-01 / 9. szám

De vájjon tudta-e Mária ezt? Lehetséges, hogy szeretete ösztönszerűleg éreztette vele a válás közelségét. Különben Jézus már napok óta emlegette azt, igaz ugyan, hogy maguk a tanítványok nem értették, de valószínű, hogy Mária finom lelkülete sejtette a rohamosan közelgő válságot. Azt pedig tudta, hogy Jézus a húsvétot vérszomjas ellenei fészkében, Jeruzsálemben, akarja tölteni, nem kellett hozzá prófétai előérzet, hogy ezt az utat végzetesnek, talán utolsónak lássa. Ha a tanítványok is érezték volna a közelgő veszélyt, úgy bizonyosan nem irigylik Jézustól Máriának szeretetből fakadó vigasztalását. Mert erre Jézusnak szüksége volt emberileg szólva. Neki addig nem lehetett meghalnia, míg a Máriáéhoz hasonló önfeledt szeretet megnyilatkozását nem látta. Az alabastrom edény összetörése, Mária imádatteljes alázata jel volt előtte arra, hogy most már nyugodtan elhagyhatja a földet. Az ő kinyilatkoztatása elvégezte feladatát. Mennyből aláhozott szeretete egy emberi lélekben megfogant; az égi virág bimbója meghasadt. Ez neki elég. A gyümölcsöt már nélküle is meghozza az emberi szív élőfája. 3. Hogy Mária cselekedetében Jézus csakugyan a maga földi működésének örök időkre szóló következményeit látta, mutatja egy másik evangélistának ide vonatkozó tudósítása; „Bizony mondom nektek, valahol az egész világon prédikáltatik az evangélium, a mit ez én velem cselekedik, az is hirdettetik az ő emlékezetére". (Máté 26: 13.) Ez a dicsbeszéd első pillanatra épen olyan különösnek, sőt túlzottnak látszik, mint Máriának cselekedete, mivel belőle nem tűnik elő hirtelen az örök életet szolgáló jellemvonás. Azonban e cselekedetre anyagi mérleget nem lehet alkalmazni, a mint azt Júdás tette. A dicséretet azért érdemelte meg, mert e cselekedet a tökéletes szeretet kifejezése volt, hű lenyomata ama isteni szeretetnek, melyet kezdetben még Jézus legközelebbi tanítványai sem tudtak megérteni, annyival kevésbbé megvalósítani. Mária szeretetét találóan jelképezte az alabastrom szelencze, melyet nem úgy nyitott fel, hogy tölthessen belőle annyit, a mennyire épen szükség lett volna, s a maradékot eltehesse, hanem az edényt szóttörte, hogy tartalma mind a Mesteré legyen, hogy abból soha egy cseppet más czélra fordítani ne lehessen. Ez a cselekedet méltán megérdemli tehát a dicséretet; Mária szeretete halhatatlanította e földön a Krisztust, viszont Mária halhatatlanná lett a Jézusban. Minden korban támad nemzedék, mely a Krisztus emlékét, élő erejét kialudni nem engedi; ezek akaratlanul halhatatlanokká teszik magukat, mivel a Krisztus iránt érzett szeretet az örök életnek fénysugara. Azoknak, a kik Öt Máriához hasonlóan szeretik, mondja az Úr: „Én élek, ti is éltek." 4. A Jézus védő beszédében jellemző vonás továbbá az, hogy tőlünk közvetlen szeretetet vár és kíván. Júdás Jézusnak tanítására hivatkozik akkor, a midőn a szegényeket emlegeti. Tudniillik, hogy a Jézus iránt való szeretetünket úgy bizonyítjuk be, ha a szegények és szerencsétlenek ügyét felveszsziik. Hiszen helyes okoskodás is ez, de Júdás és a vele együtt gondolkodók elfelejtették, hogy minden jó cselekedet forrása a Jézus Krisztus iránt érzett szeretet. E szerint első sorban arra van szükségünk, hogy ama szeretet legyen tökéletes a mi lelkünkben, mert csak úgy lehet tökéletes annak eredménye. A Megváltóval közvetlen összeköttetésben kell lennie szellemileg annak, a ki igazi jótettet akar végezni. A közvetlen érintkezés pedig csak a szeretet kapcsa által történhetik. Igaz ugyan, hogy Jézusnak egyik kijelentése látszólag arra enged következtetni, mintha mi már nem lehetnénk vele közvetlen érintkezésben. „Én nem mindenkor vagyok veletek". Vájjon lehetünk-e közvetlen összeköttetésben olvan személylyel, a kit nem látunk, a ki tűi van az érzékszervek határán ? Pál apostol megfelel erre a kérdésre a Zsidókhoz irott levelében : „A mely dolgok nem láttatnak, azoknak bizonyos mutatójuk a hit" (Zsid. 11 : 1). A Krisztussal szemben tehát a hit végzi azt, a mit az érzékelhető dolognál a látás. Bennünket a Jézushoz nem a mulandó test vonzalma kapcsol, hanem a halhatatlan lélek. Az összeköttetés tisztán szellemi, melyre a nehézkes test csak zavarólag hatna. A szellemi rokonság meg nem csalhat bennünket, mint az gyakran megtörténik a testi vonzalomnál. A Krisztus iránt való szeretet nem a változásnak alávetett külső világból származik, hanem saját lelkünkben támad amaz örökké élő és működő Lélek hatása alatt. A midőn a Krisztus szeretete felébredt szivünkben, annak hatalma átalakítja egész belső életünket a maga képére és. hasonlatosságára, vagyis lelkünket az övéhez teszi hasonlóvá. Ez lesz azután tökéletes szellemrokonság, közvetlen személyes kapcsolat köztünk és a J. Krisztus között. Most már ha a jelenetet még egyszer a maga egészében veszszük vizsgálat alá; az látjuk, hogy benne a Krisztus földre jövetelének egyik főczélja tisztán domborodik elénk. Azért jött ő, hogy szeretetünket megnyerje, s hogy egész életünket osztályrószesévé tegye annak a szeretetnek, melylyel Ő közeledett felénk. Boldogító érzet munkálkodni azért, a kit szeretünk. íme Jézus maga jött hozzánk azzal a kijelentett szándékkal, hogy magát velünk megszerettesse s ez által megkönynyítse az érte történő munkálkodást, hogy bennünket a valódi boldogság birtokához segítsen. Felmutatta előttünk az isteni életet, képesít bennünket annak utánzására, hogy méltók lehessünk ama jutalomra, melyet az isteni kegyelem számunkra megkészített. Átdolgozta: Lukácsy Imre, ev. ref. Jel kész.