Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-01 / 9. szám

mint a Kis Biblia szerkesztési elvei foglalnak helyet az évi jelentésben. így állt elő az a különös eset, hogy ugyanezen elvek mindegyike alkalmazást nyert a külföldi hosszú viták eredinényekép mai nap használatban levő Bibliai Olvasókönyvek egyikében vagy másikában, együtt pedig nagyjában megvannak a Brémai Iskolai Bibliában, mely Jansz úr szerint Hamburgban Bibliai Olvasókönyv czíin alatt van használatban. Ebből pedig kitűnik, hogy az évi jelentós elvei a Bibliai Olvasókönyv lényegével a kiilfödi viták eredménye szerint nem ellenkeznek és bennük még Hetvényi úr szempontjából sem lehet merényletet látni. Mindebből pedig kitetszik, hogy a tanügyi bizottság javaslatán Hetvényi úr mint a Bibliai Olvasókönyv hive sem találhat az egy czímen kivül kifogásolni valót, ha csak azt nem állítja, hogy a pusztán Bibliai Olvasókönyv név alatt ismeretes könyvek sem viselik méltán a nevet, és hogy e név csak azt az egyetlenegy művet illeti meg, a mely minden tekintetben Hetvényi úr elvei szerint készül. Kitűnik ebből az is, hogy a szakvélemény szerzőjének elvei nem ellenkeznek azokkal, melyek a Bibliai Olvasókönyvekben alkalmazást nyernek; a mi ellen pedig a Bibliai Olvasókönyv szempontjából kifogást tehet, t. i. a Kis Biblia név, azért a szakvélemény szerzője ép oly kevéssé felelős, mint Hetvényi úr. Kitűnik továbbá az itt elmondottakból, hogy Iskolai Biblia és Bibliai Olvasókönyv Németországban ma már körülbelül egyet jelent, miután szerkesztési elveik közt eltérés nincs. A szerkesztők az egyik vagy másik nevet használják a szerint, a mint az egyházi hatóságok kívánják ós van rá példa, a mint a Hofmanféle és a Brémai, hogy ugyanazon könyvet különböző nevek alatt hozzák forgalomba. Hogy Voelker az ő Iskolai Bibliáját Olvasókönyvnek nevezte el, azt a felsőbb hatóság kívánságára tette. A mi a könyvéből való idézetet illeti, arra nézve biztosíthatom Hetvényi urat, hogy az akkép van a könyvben, a mint idéztem, tehát a nélkül a hozzátétel nélkül, a melyről zárjelben azt írja, hogy az is ott van ám. Csakhogy míg én, a mint jeleztem is, 1902-iki, tehát a tizenegyedik kiadásból idéztem, addig Hetvényi úr valamely régebb, azt gondolom, a 8-dik kiadásból akar rám czáfolni. Hogy miért hagyták ki Voelker és társa a Bibliai Olvasókönyv ismertető jelei közül az egyhasábú nyomást, annak okát talán abban a körülményben lehet megtalálni, hogy az idő folyamán a különbség az Iskolai Bibliák és Bibliai Olvasókönyvek közt mindinkább eltűnt és ma már, a Bibliai Olvasókönyvek közt is találunk példát úgy a kéthasábú nyomásra, mint a teljes versszámozásra; viszont az iskolai használatra is késztilt glarusi „Családi Bibliában" az egyhasábú nyomtatás alkalmazását leljük. A revideált szövegre nézve Hetvényi úr idézi Pukánszky Béla nézetét. Csakhogy Pukánszky, a kiváló tudós, közvetlenül a Hetvényi úr által idézett hely folytatásában ekkóp szól: „De (arevideált fordításnak)helyes megítéléséhez tartozik azon tudatnak ébren tartása, a mit a revizorok kifejeztek, hogy ez csak átmenet, egy lépés a fordítás eszménye felé". Tehát a revideált szöveg átmeneti szöveg és Hetvényi úr ily átmeneti szöveg alkalmazását kívánja a Bibliai Olvasókönyvben ; de ha a haladó idő átmegy ezen a szövegen és újabb revideált szöveget vet felszínre, akkor a Bibliai Olvasókönyv oly szószerinti szöveget tartalmaz, mely meghaladott álláspontot képvisel, mely sem közhasználatban nincs, sem igényt a közhasználatra többé nem támaszthat. Például, ha a mult évben, mondjuk, valamely Iskolai Bibliát vagy Bibliai Olvasókönyvet a revideált magyar szövegben kiadtak volna, az a könyv mindjárt megjelenésekor idejét is multa volna, mert a mint e Lap tisztelt szerkesztőjének megjegyzéséből tudjuk, ma már kéziratban készen van az ó-szövetségi revideált szöveg superreviziója is. Az elől azonban én sem zárkóznám el, hogy ha lesz akár elfogadott, akár közhasználatba átment javított szövegünk, az az Iskolai Bibliába felvétessék. Budapest. Bereczky Sándor. TÁRCZA. Jézust Mária megkeni drága kenettel. (Ján. XII. 1—11.)* 1. „Szegények mindenkor vannak veletek, ón pedig nem mindenkor vagyok." (8. v.) Könyörületességet mindenkor gyakorolhattok a szegényekkel, de a mit e nő cselekedett velem, az egyszer s mindenkorra szól. Mintha mondaná: „Ne higyjétek, hogy a rám fordított költség megrövidíti a szegényeket, hiszen én néhány nap múlva túl leszek az emberi jótékonyság körén, holott a szegények állandóan veletek maradnak. Igaz, hogy Mária vagyont érő olajat töltött Jézus lábaira, pedig talán ugyanazon ház előtt, hol a vendégséget adták, éhező koldusok nyújtották aszott kezüket az asztalról lehulló morzsalék után. Es Jézus erre mégis azt feleli: Szegények mindenkor lesznek veletek, sőt eddig is itt voltak és neked Júdás ez csak most jut eszedbe ? Ha te egész életedben ily könyörületes szivű lettél volna a szegények iránt, úgy megértenéd azt, a mit e nő velem cselekedett. Szegények mindenkor lesznek veletek de valószínű, hogy résztvevő szívre nem a Judásoknál, hanem Máriáknál találnak, azoknál a Máriáknál, a kik közül egyet te most pazarlással vádolsz. 2. „Hagyj békét neki — mondja az Úr tovább — az én temetésemnek idejére tartotta ő ezt". (7. v.) Mária áldozata tehát nem esetleges véletlen, hanem annyira alkalomszerű és egyedül álló, hogy azt többé senki meg nem ismételheti. Az én temetésemre tartotta e nő ezt a drága kenetet, mert engem nem sokáig láttok. Vájjon kárhoztatjátok-e Máriát akkor is, midőn én már a sírban nyugszom ? Drágának fogjátok-e tartani az áldozatot, midőn megtudjátok, hogy az volt az utolsó, melyet nekem adhattatok ?