Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-22 / 8. szám

»Róm. kath. templomban kelt össze 1879. évben 1032 ref. vőlegény 1031 római kath. és 1 gör. kath. menyasszonynyal; 597 ref. menyasszony 588 r. kath. és 9 görög kath. vőlegénynyel, és így egy évi időtartam alatt, református jegyesek közül 1629 tette le a hűségesküt róm. kath. templomban s kötelezte magát gyermekeinek a r. kath. egyház hitelvei szerinti növeltetésórecc. »Ugyancsak 1879. évben, görög katholikus templomban kelt egybe 142 ref vőlegény 1 lóm. kath. ós 141 gör. katholikus menyasszonynyal; 58 ref menyasszony 58 gör. kath, vőlegény nyel.« (Összeg: 200.) »Lélekszám arányban egyenlő az ág. hí tv. ev. testvérek vesztesége is, mert az 1879. évben r. kath. templomban kelt egybe 602 ág. h. ev. vőlegény 601 róm. kath. és 1 gör. kath. menyasszonynyal; 424 ág. h. ev. menyasszony 420 r. kath. és 4 gör. kath. vőlegény nyel; — gör. kath. templomban: 67 ág. h. ev. vőlegény 2 róm. kath. ós 65- görög katholikus menyasszonynyal, 23 ág. h. ev. menyasszony 23 gör. katholikus vőlegénynyel. Ág. hitv. ev. testvéreink közül, e szerint az 1879. évben 1116-an kötöttek oly házasságot, melynek kötésekor minden gyermekeiket át kellett igérniök a római s esetleg a görög kath. egyház előnyére®. E hiteles statisztikai adatok szerint az 1879. évben veszteség volt: az ev. ref. egyház részéről: 1829, az ág. hitv. ev. egyház részéről: 1116. * Állítsuk csak ezekkel szembe az 1895 óta kimutatott veszteségeket. Év Ev ref. Ág. h. i 1896 242 179 1897 263 182 1898 234 223 1899 268 236 1900 236 209 1901 243 179 Hat óv alatt: 1486 1208 vagyis egy évi átlag: 248 201 ** Már most állítsuk szembe a 248-at az * Eiőre látóin, hogy németek azt fogják mondani e meglepő számadatokra, hogy az ilyen házasságokból született gyermekek egy része mégis a szülék vallásának megfelelőleg nyerte vallásos neveltetését a reverzális ellenére is. Szó sines róla, hogy intelligens családoknál esakiigyan előfordult néhány ilyen eset, de oly Qsekély számban, hogy ez az egészszel szemben figyelembe is alig jöhet. Aztán nem is sok köszönet volt benne. Ösmerek református úri embert, ki a r. kath. nejétől született leányait nagy tüntetéssel reformátusoknak nevelte, mikor azonban eljöttek a derék r. kath. vőlegények^ a leányok reverzálist adtak a r. kath. egyház javára. R. K. ** Éu e számokat az „Evang. Egyház és Iskola" 1902. évi 52. számából vettem. A mi lapunk mult számában, Homola István szerint 2309, illetve 1908 a veszteség. Melyik már most az igaz ? megvallom hamarjában nem tudom eldönteni. Úgy látom mégis, hogy a H. I. számai nem az abszolút (tiszta) veszteséget adják. 1829-czeI, illetőleg a 201-et az 1116-tal s így feleljünk meg a kérdésre: mikor volt több veszteségünk, 1895 elött-e, vagy azóta? Én, a számok tanúságára hivatkozva, egyátalában nem kívánom a 12. §. visszaállítását, mert arra nincs semmi reményem, hogy az államnak akarata is, képessége is legyen a jelen viszonyok közt arra, hogy a 12. §-nak feltétlen végrehajtását megfelelő büntető szankczióval biztosítsa. Úgy emlékszem, egyik ma is szereplő egyházmegyei gondnokunk mondá egy nyilvános alkalommal, talán épen az országgyűlésben, hogy ő az egész elkeresztelósi harcznak úgy vette volna elejét, hogy építtetett volna egy nagy tornyot s abba csukatta volna be mindazokat a papokat, kik a 12. §. ellen vétenek, lett légyen az a pap akár az esztergomi herczegprimás, akár a piripócsi kálvinista pap. Hát ezt a tornyot Magyarországon még igen soká fogják felépíteni. Acldig pedig jobb nekünk a XXXIL törvényczikk, mint a 12. paragrafus ! Záradókul még csak annyit akarok megemlíteni, hogy a tőlünk való kitérések számának újabb növekedése szintén é kérdéssel van szerves kapcsolatban. Az állami anyakönyvvezetés életbelépte előtt nemcsak elkeresztelte, de minden szó nélkül be is gyóntatta, r. katholikussá tette a másik tábor a vegyesházasságból származott, törvény szerint minket illető gyermeket. Ma pedig, mikor az állami anyakönyvvezetők szigorúan az 1868: Lili. t.-cz. 12. §. szerint bírálják el az illető fél vallási hovatartozását, ennélfogva az elkeresztelt fiút, ha apja, illetőleg leányt, ha anyja református volt, reformátusnak veszik és írják, bárh a az illető r. katholikusnak lett is nevelve : egymást érik a formális kitérések azok részéről, kik csak a 12. §. szerint, de valósággal sohasem voltak a református egyház tagjai. Azelőtt nem is jelentkeztek nálunk az ilyenek, most pedig kénytelenek a formális kitérést végig csinálni. Veszteségünk tehát e téren is, már 1895 előtt is volt, lehet, még több mint ma, csakhogy nem volt róla tudomásunk. Mindezekkel pedig egyáltalában nem azt akarom mondani, hogy semmi bajunk nincs, s hogy valami rózsás az állapotunk. Én csak azt óhajtottam e sorokban bebizonyítani, hogy a vegyesházasságoknál, illetve az ezekből származott gyermekeknél jóval kevesebb veszteségünk van a XXXII. törvényczikk óta, mint volt a 12. §. mellett; ennélfogva, ez időszerint, nincs okunk az előbbi állapot után óhajtozni. Révész Kálmán.