Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-22 / 8. szám

A tehetetlen öregek. A magyar Ennius, e Lap 6. számában érdekes levelet intézett a szerkesztőhöz. Hát igaz az csakugyan, hogy mikor az ily kaliberű s kemény karakterű egyéniség »búsult gerjedezésóbencc megnyilatkozik, kitörése olyan, mint a vihar, mely — bár sokszor tornyokat is mozgat — a levegőt tisztítja s élenynyel frissíti fel, még a felkorbácsolt tenger hullámait is. Sőt elmondhatjuk, hogy még túlhajtott állításaiban is a közügynek szolgál, a mennyiben oly dolgokra is felhívja figyelmünket, a melyek egyébként talán eszünkbe sem ötlöttek volna. Ezt bizonyítja mindjárt, első sorban, a remek tapintattal megírt szerkesztői válasz, melynek minden sora aranyat ér; ezt követőleg pedig az én szerény felszólalásom, mely »a tehetetlen öregek« felett ejtett kemény beszédet oly szempontból kivánja megvilágosítani, mely e zsinatra készülődő időben mindenkit érdekelni fog. Azt mondja Mányoki Tamás pásztortársunk: »Nagy hátrányul szolgál egyházunknak az is, hogy a jelenlegi kritikus időben főpapjaink tehetetlen öregek®. Ez kikerülte a szerkesztőség figyelmét; sőt még több érintetlen pont is maradt. Ezen idézett pontnál nem az a fő dolog, hogy a tényleges helyzettel összhangzik-e ez az állítás; hanem az, hogy miben rejlik az alapja annak, hogy »búsult gerjedezésünkbencc a tényleges helyzettel ily szembeszökőleg ellentétes állítást is koczkáztathatunk. Antal Gábor ós Bartók György javakorban levő, tevékeny főpapok. A fáradhatatlan Kun Bertalan óriás munkaereje ma is a csodálkozás tárgya. Kis Áron, az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtása ügyében írt remek vezérczikkével, csak nemrég hódította meg — felekezeti különbség nélkül a nagyközönséget. Csak egy van tehát, a kit megtört az . óriási munka; de azért az ő irodájában is rendben van minden. És mégis van baj! Gondolom, ez lebegett a nyilt levél írójának is szemei előtt. És ez az, hogy a mai válságos időben a mi főpapjaink nem reprezentálhatnak úgy, a mint kellene, s egyéniségük erkölcsi erejét sem vethetik úgy a mérlegbe, a mint ezt sok oldalról zaklatott anyaszentegyházunk érdeke kívánná. Ez fájhat mindnyájunknak ; de nem azért, mintha a mi főpapjaink mind ezeket nem tennék örömmel, hanem igenis azért: mert az irodai munkával le vannak nyűgözve, s mi oly szegények voltunk eddig, hogy ezen a bajon nem segíthettünk. Nyissunk be csak kérem egy püspöki, vagy csak esperesi irodába is, s meg fogjuk látni azonnal, hogy püspökeink is, espereseink is a túlfeszített munka mártírjai. Egyik, mint a másik napon, teljes testi ós szellemi erejük le van kötve, és oly munkát végeznek, melynek sorából, ha csak rövid időre is kiűzetnek, csak éjjeli törődéssel tudnak magukon segíteni. Mi az a titkár, mi az az egy ember segítsége egy püspöki, vagy egy esperesi irodában?! A mi volt szeretett esperesünk, nóh. Szabó János, itt a békés-bánáti rengeteg egyházmegyében, ennek a túlfeszített munkának esett áldozatul, melyet siettethetett az a — bár meg nem vallott — fájdalom is, hogy még sem ment úgy a munka, a mint azt lelke óhajtotta volna. Azt a munkát, mely e papiroskorszakban az esperesekre s különösen a püspökökre néz, egy ember, egy titkár segítségével nem viheti a nélkül, hogy a túlfeszített munka szervezetét meg ne támadja, idő előtt el ne veszítse. Nem az tehát a mi hátrányunk, hogy főpapjaink között öregek is vannak; hanem igenis az, hogy a mi szerencsétlen rendszerünk idö előtt veszíti el espereseinket és püspökeinket. Ezen segítnünk kell feltótlenül; mert ez nemcsak a mi kormányzóinknak, de magának az egyháznak is érdeke. Az 1848. évi XX. t.-cz. mikénti végrehajtása kérdésénél a püspöki ós esperesi irodák munkaerejének szaporításáról is gondoskodnunk kell. A nagyváradi római kath. püspökség lélekszáma, nem igen hiszem, hogy csak a békés-bánáti egyházmegye népességével is mérkőzhetnék. És e hét megye területén fekvő s — ha jól emlékezem — csekély hiján 200,000 lelket magában foglaló egyházmegyében egy esperes vezeti az irodát, a közigazgatást ós a törvénykezést, egy titkárnak segítségével, s e mellett még körülbelül 50,000 korona kezelésével is vesződni kénytelen. Nézzük meg csak ezzel szemben a nagyváradi pápás püspökség irodai berendezését és munkaerejét, s a lelkünk azonnal elborul. Sőt megfigyelhetjük a politikai megyéket, a városokat ós a községeket is. Itt van p. o. csak Gyoma, 12,000 lakosával. Van bíró, albiró, esküdtek, három rendes jegyző, négy írnok, iktató, s ezek mellett az adó- és az árvaügynél is számos hivatalnok. Mennyire a háta megett áll csak ennek is, a helyes berendezés, illetve a munkaerő tekintetében egy prot. püspöki vagy esperesi iroda. A gúnyolódásnak azok az apró ördögei, a melyek ott ültek a magyar Ennius tollán, bizony mondom, kerülgetik az ón pennámat is, s erőmbe kerül nekem is, hogy lerázzam őket. Tennünk kell uraim, okvetlenül tennünk kell valamit. Küszöb előtt van az 1848 : XX. t.-cz. mikénti végrehajtásának a kérdése. Most vagy soha! Ha ezt a jó alkalmat elszalasztjuk s nem biztosítunk az esperesi és a püspöki hivatalokban kellő munkaerőt, aligha lesz alkalmunk valaha