Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-22 / 8. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-iitcsa 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Az érem másik oldala. Révész Kálmán. — A tehetetlen öregek. Garzó Gyula. — Iskolaügy: A budapesti vallástanítás berendezéséhez. Haypál Benő. •— Tárcza: Jézust Mária megkeni drága kenettel. Luhácsy Imre. — Belföld : Lapszemle. —r. —n. — Misszióügy: A Lorántffy Zsuzsánna-egyesület köréből. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. Pályázat. — Nyilttér. — Hirdetések. Az érem másik oldala. Majdnem hétről-hétre olvashatjuk egyházi lapjainkban a panaszokat, feljajdulásokat ós vádakat, a reverzálisokat törvényesítő 1894. évi XXXII. törvényczikk miatt. Nemrég, két elhunyt nagy emberünknek, Tisza Kálmánnak ós Szilágyi Dezsőnek szelleme is kárhoztatólag volt felidézve e kérdéssel kapcsolatban; őket éri — czikkíró szerint — legelső sorban a vád, e kárhozatos törvényczikk létesüléséórt. Legközelebb pedig még azt is olvastam, hogy e törvényczikkel, illetőleg ennek hatása folytán, a magyarországi protestantizmus történetében, esetleg egy egészen új, gyászos korszak vehette kezdetét. Jól tudom, hogy a közfelfogással szembeszállani s az általánosan elterjedt jelszavak tartalmi igazságát megtámadni mindenkor igen nehéz s e mellett hálátlan feladat; mindazáltal kötelességemnek ismerem, hogy a közfelfogástól eltérő, sőt azzal csaknem egészen ellenkező nézetemnek nyíltan kifejezést adjak, ós pedig épen e lap hasábjain, hol ugyanezen tárgyban, ezelőtt hat esztendővel, egy ízben már felszólaltam. A közfelfogás e tekintetben az, hogy az 1894: XXXII. törvényczikk által teremtett állapot, reánk protestánsokra nézve sokkal hátrányosabb ós sokkal több veszteséggel jár, mint a megelőző, az 1868: LIII. törvényczikk 12. §-ában adott helyzet; ebből folyólag protestáns részről általános az a kívánság, hogy el kell törölni ama XXXII. törvónyczikket s visszaállítani a 12. §-t. Ezzel szemben ón határozottan állítom s czáfolhatatlan statisztikai adatokkal be is bizonyítom, hogy veszteségünk a XXXII. törvényczikk életbelépte óta sokkal kevesebb, mint volt a 12. §. idejében; ennélfogva semmi érdekünk nincs amannak eltörlését ós emennek visszaállítását óhajtani vagy követelni. Ez állításomból nyilvánvaló, hogy ón egyátalában nem akarom sem az egyik, sem a másik törvényt észjogi, egyházjogi, ós erkölcsi szempontokból* birálat alá venni és méltatni; hanem egyedül a gyakorlati oldalról beszélek, hogy t. i. mily eredménye volt, számokban kimutathatólag, úgy az előbb érvényben állt 12-ik §-nak, mint a mostani XXXII. törvényczikknek. Nagyon jól tudja mindenki, hogy az 1868 : LIII. t.-czikk 12. §-á, kezdettől fogva mindvégig végrehajtatlan törvény, irott malaszt maradt. Mit értünk mi azzal, ha ki volt ugyan mondva a törvényben, hogy a vegyesházasságból született gyermekek nem szerint kövessék szüleik vallását, de a gyakorlatban, az életben egészen más eredmények jöttek létre? Boldog emlékezetű Pap Gábor püspökünk, ki az akkori protestáns egyházfők között e kérdéssel talán a legtüzetesebben foglalkozott, 1890. évi püspöki jelentésében idevonatkozólag a következő számadatokat sorolja fel : »Annak feltüntetésére, hogy elkeresztelésekkel (vagyis a 12. §. ellenére) óvenkint hány lelket hódítanak el a protestáns egyháztól, álljon itt az a kimutatás, melyet az országos statisztikai hivatal egyik tagja, Dvorzsák János állított össze az 1879. évben kötött vegyesházasságokról, s annak csakis ránk vonatkozó az a része, midőn protestánsok keltek össze r. kath. vagy görög kath. templomban, római vagy görög katholikusokkal. * Megvallom azonban, hogy nem tudom megérteni azok álláspontját, kik a reverzálisok szerzését erkölcstelen hajszának és rút telekvásárlásnak mondják, de egyúttal megkívánják tőlünk protestáns lelkészektől, hogy e téren ugyanolyan eredményeket igyekezzünk elérni, mint az egészen más fegyverekkel rendelkező r. kath. klérus és egyház. Ha csakugyan olyan erkölcstelen lélekvásár az a reverzális, akkor nekünk hogyan kell és lehet abban a másik féllel versenyezve, szintén részt venni? B. K. 15