Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-15 / 24. szám
KÖNYVISMERTETÉS. Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. Szerkesztették: Bunyitay Vincze, Rapaics Rajmond, Karácsonyi János, a Szent-István-Társulat tudományos és irodalmi osztályának tagjai. Első kötet: 1520—1529. Budapest, 1902. Kiadja a Szent-István Társulat tudományos és irodalmi osztálya. Nagy 8-adrétű XII + 592 lap. Ára 10 korona Ha az említett időközben még nincs reformáczió, mint a szerkesztők állítják, akkor micsoda értelme van a 25-dik okmánynak, mely {szerint Werbőczy István Catharinus Ambrus domokos rendű olasz szerzetesnek „Apologia pro veritate catholicae et apostolicae fidei ac doctrinae, adversus impia ac valde pestifera Martini Lutheri dogmata" czímű munkáját saját költségén kinyomatván, a Il-ik Lajos magyar királyhoz Bécsben, 1521. márcz. 2-án írt ajánlásban, miért hívja ezt fel lendületes szavakkal arra, hogy a lutherán kegyetlen dögvészt országából irtsa ki ? (25. 26. 11.) Ha még ekkor nincs reformáczió, akkor miért adott Werbőczy 50 aranyat egy bécsi kiadónak, hogy Fráter Ambrosiusnak előbb említett könyvét nyomassa ki és terjeszsze (33. 1.), miért kellett akkor az igaz és apostoli vallást védelmezni? Miért rendelte el akkor a szent Ferenczrend általános fejedelme 1521-ben, hogy a rendtagok a négy év előtt fellépett lutheránus pestis ellen mindennapi imádsággal és buzgó tanítással küzdjenek, s mi értelme volt akkor egy ilyen rendeletnek Csik-Somlyón? (49. 1.) Ha még ekkor nincs reformáczió az esztergomi érsekség történetírójának tanúsága szerint,1 miről volt jó az 1521-ben érsekké kinevezett Szatmári Györgynek azon rendelete, hogy a Luthert és tanait elátkozó pápai bullák hazánk összes nevezetesebb városainak templomaiban a szószékekről hirdettessenek ki, mely különben nincs ezen emlékek közé felvéve. Ha nincs még ekkor reformáczió, az 1523. ápr. 24. budai országgyűlés LIV. czikkének: „Omnes lutheranos, et illorum fautores, ac factioni ipsi adhaerentes .... punire dignetur* (84. 1.) micsoda értelme van és kik ellen hozták ? Ha még ekkor sincs reformáczió, kik olvasták Szebenben Luther könyveit, s miért adott azoknak elkobzása és elégetésére vonatkozólag Lajos király 1523. május 2-ről egy rendeletet,3 mely különben nincsen ezen emlékek közé felvéve. Ha nincs még ekkor hazánkban reformáczió, micsoda szükség volt az 1523. országgyűlés eretneküldöző törvényének megalkotása után arra, hogy ezen év végén VII. Kelemen által Budára kinevezett pápai legátus báró, Burgio Antal, és a Németországban működött Campeggio bibornok, az eretnekek ellen új tevékenységre buzdítsák a királyt, a ki Gíodotto Vincze velenczei követnek másnapról kelt tudó-1 Schmitth : Archiepiseopi strigonenisis 1758. II. p. 32. 2 Oatalogus manuscriptorum Bibliotkeeae nationalis Hungarieae Szechenyiano-Regnieolaris Sopron 1814. Vol. I. pag. 532. szerint. „Mandatum eiusdem — seilieet Ludoviei II. — die 2. maii 1523. ad eivitatem Cibiniensem praeeipiens libros Lutheri exquiri, eonfiscari, et comburi". sítása szerint3 ezen évi decz. 27-én tanácsot tartott a vallás ügyében Budán, a hol a pápai követ a király azon kérdésére, hogy mi lenne a teendő Luther tanainak terjedése ellenében, azt felelte, hogyha a király a szükséges karhatalmat rendelkezésére bocsátja, ő segíteni fog a bajon. Ekkor Lajos megigérte, hogy rendeleteiből megláthatja az egész világ, hogy a magyar király országostól a legjobb keresztyén. Kár, hogy ez a követi jelentés sincs felvéve a gyűjteménybe ; de tény, hogy a reformáczió terjedését tiltó rendeletekkel ettől kezdve sűrűbben találkozunk. Ha még akkor sincs reformáczió, micsoda értelme van II. Lajos király 1524. márcz. 9. a szebeniekhez küldött s az előbb említettel hasonló tartalmú rendeletének (123. 1.), s Szalkay László esztergomi érsek 1524. júl. 18. kelt azon levelének (131—132. 11.), melyben a Szeben kerületi papságnak szemére veti, hogy úgy hallja, némelyek közülök lutheránus tévelygésekbe estek. S hogy mily mérvet öltött a reformáczió, maga Szalkay mondja, a szebeni és brassói káptalanok dékánjai és papságához írt 1524. aug. 15. rendeletében. Hiteles jelentés nyomán, nagy lelkifájdalommal értesült — úgymond, — hogy mindkét kerületben találkoznak papok és világiak, kik Luther Mártonnak az apostoli szentszék által régen kárhoztatott eretnek tanait nyíltan hirdetik, a pápára és papságra gúnydalokat készítenek. Főpásztori tisztének feladata levén a pestises eretnekség kiirtása, ezennel meghagyja nekik, hogy vasár- és ünnepnapon intsék az istentiszteletre egybegyűlt népet, tartózkodjék Luther és követői tanainak bárminemű helyeslésétől, úgy szintén könyveiknek vásárlásától és olvasásától, a mint ezt a király már több ízben írásbeli parancsaival és küldöttei által a szebeni és brassói tanácsnak meghagyta (140—142. 11.) Jóllehet a felsorolt adatok mind a reformáczió eszméjének terjedése mellett bizonyítanak, mert ha maguknak a Luther elveit követőknek, vagy hirdetőknek levelei hiányzanak is, ha a reformáczió terjesztői vagy pártfogóinak az új irány terjedéséről szóló tudósításaiból semmit fel nem mutathatunk is, azon tény, hogy az országgyűléstől és koronás királytól kezdve erélyes intézkedéseket tesznek a lutheranizmus erősödésének megakadályozására : a mellett bizonyítanak, hogy Luther elvei nagy hódításokat tettek. Ha nem így volt, terjedésük meggátlására sem volt szükség. Soroljuk azért itt még elő az ilynemű intézkedéseket. Ott van mindjárt Lomniczai Horváth János szepesi prépostnak 1524. aug. 20-ról kelt pásztorlevele a lutheranizmus terjedése ellen (143—147. 11). Ha nem vásárolták, illetőleg árusították volna Luther könyveit, akkor Burgio Antal pápai legátus 1524. aug. 25-ről nem jelenthette volna a capuai érseknek, hogy egy magyar főúr az ország nyugati határán egy Luther könyveit árusító németet megégettetett (149. 1.) Ott van ezen évi okt. 14-rol II. Lajos királynak a soproni tanácshoz, a lutheránus 3 Jászai: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. Budapest 1846. 496. 1.'
