Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-12 / 41. szám

vinistáktól az 1621-ik esztendőben templomuk tornyostul, parókhiális épületeik, iskoláik erőszakkal elvétettek és 26 évig fatemplomban dicsérték az Istent. Majd az 1647-ik évben az országgyűlés engedélyével új kőtemplomot és iskolákat építettek, a melyek tőlük 1672. febr. 27-én katonai erővel ismét elvétettek és pedig a törvény és az országgyűlés nyilt határozatai ellenére, úgyhogy ezen időtől fogva e városban a reformátusok nyilvános istentiszteletet nem tarthattak, egész az 1782-ik évig, tehát 100 esztendeig, kivévén az 1704—1711-ig terjedő 7 esztendőt, a midőn a körülbelül 5000 lelket számláló komáromi református egyháznak különös fejedelmi kegyelemből megengedtetett, hogy a keresztyénség nagy ünnepein náluk két vidéki prédikátor sátor alatt prédikálhasson, és az 1763-ik esztendőt, a midőn a nagy földindulás miatti rémületben e város minden hitfelekezete felhivatott, hogy imádkozzék Isten haragjának elfordításáért. A reformátusok is építettek egy fatemplomot, de a római kath. atyafiak türelmetlensége, a földrengés megszűnése után, még azon esztendőben azt is leromboltatta. A jelenlegi templom a kollégiummal együtt 1788-ban, a türelmi rendelet folytán épült, de torony nélkül. 1832-ben építették hozzá a tornyot, de oly nagy áldozattal, hogy ez az építkezés csaknem az egyház anyagi tönkremenetelére vezetett. De egyúttal e torony lett az egyháznak később méltó dicsekedése, mert ama nevezetes 1848/49-iki szabadságharczban ez lett a nemzeti szabadságnak utoljáig kitartott, történelmileg is nevezetessé lett őrtornya, a mely maga ugyan megmenekült a pusztulástól, de templomát az ellenség felgyújtotta, rommá lövette, úgy hogy midőn a nagyon szomorú békés napok bekövetkeztek, a vagyonuk nagy részét elveszített hívek csak két év múlva, 1851-ben tudták a templomot felépíteni, addig az ágost. hitv. evang. testvérek templomába jártak isteni tiszteletre. Az ily sok viszontagságon keresztül ment templomot 51 évi használat után meglehetősen megrongálta az idő vasfoga, ezért vált szükségessé annak külső és belső javítása, felszereléseinek megújítása. Önkéntes adakozásból a javításra több mint 6000 korona gyűlt össze az egyháztagoktól. Ezen felül dr. Darányi Ignácz miniszter, mint a komáromi egyháznak minden jó cselekedetre kész tagja, saját költségén készíttetett új úrasztalát, gyönyörű kézi faragású tölgyfa rácsozatot, mintegy 800 kor. értékben. A komáromi Prot. Jótékony Nőegylet a keresztelő medenczére vert ezüstből 5 kilo súlyú, szép ötvös művészettel készült fedőt ajándékozott; ezenfelül ugyanez az úrasztalára és az e körüli rácsozatra bordó bársony, arany díszítésű térítőkét készíttetett. Ezen adományok meghaladják az 1300 koronát. Bellusi Baross Gáborné úrvacsora- osztáskor használandó, felső úrasztala terítőt ajándékozott bordó plüsből, közepén remek aranyhímzésű búzakalászos koszorúban domborművű kehelylyel, ezen körirattal: „Próbálja meg mindenki magát és úgy egyék ebből a kenyérből és úgy igyék ebből a pohárból". (I. Kor. XI: 28.) Ez a szép terítő legalább 400 kor. értéket képvisel. Pázmándy Károlyné úrvacsora-osztáskor használandó fehér damaszk abroszt, özv. Szépe Pálné remekhímzésű damaszk asztalfutót és pohártörlőket készített. A templom gázfűtésre és gázvilágításra van berendezve ; ez utóbbi azért, hogy a ref. ifjúsági egyesület ott tarthassa nyilvános estélyeit. A fűtés talán növelni fogja a templom téli látogatottságát. Talán nem lesz felesleges, ha ez ünnepély alkalmából felsorolom a Komárom városában működött lelkészeket, a kiknek sorában országos hírű irodalmi férfiak is számosan vannak. # 1. Huszár Gál 1563. 2. Novai Ferencz 1590 körül. 3. Keresztes Dániel 1603-ban űzetett el. 4. Dobronoki Miklós 1608—1615-ig. 5. Pölöskei István 1610. 6. Tolnai István 1613. 7. Péczeli Király Imre 1615. 8. Magyari Kossá Jakab 1624. 9. Csúzi János 1632. 10. Súri Lőrincz 1554. 11. Szondy István 1665. 12 Csúzi Cseh Jakab 1670., mindkettő elűzetett, hogy halálos büntetés terhe alatt a város területére lépni ne merjenek. 13. Mindszenti Sámuel 1783. 14. Péczeli József 1783. 15. Torkos János 1799. 16- Tóth János 1807. 17. Kolmár József 1813. 18. Szondy László 1836, 19. Tüdős József 1836-tól. 20. Nagy Mihály 1845-től. 21. Pap Gábor 1877-től. 22. Antal Gábor 1896-tól. A megújított templom felavatása után, a melynek ünnepélyességét hathatósan emelte a férü és női vegyes kar megragadó éneke, Balahó Antal hodosi lejkész részesített egyházi áldásban egy új házaspárt. Szabó Zsigmond győri lelkész, szép ágenda után, Morócz Mihály ó-gyallai lelkész segédletével kiosztotta az uri szent vacsorát. Az egyházi elöljáróság példás figyelmét bizonyítja, hogy a szereplő lelkészeket a komáromi születésű, volt segédlelkészek közül választotta és meghívta az ilyeneket mind. Ott is voltak kivétel nélkül. A szereplőkön kivül Kis Pál csicsói, Tuba Gáspár ekeli és Boross Kálmán kamocsai lelkészek, mint földiek. Azt talán mondani se kell, hogy a nagy templom zsúfolásig megtelt örvendezőkkel. Jól esett látnunk az első padban a testvér ágost. hitv. ev. egyház lelkészét, felügyelőjét és elöljáróságát. Annál kellemetlenebb volt a római katliolikusok tüntető távolmaradása; legalább a felvilágosodottnak híresztelt benczés-rend képviseltethette volna magát egy tanár úrral. Az ünnepély után közebéd volt, még pedig igen helyesen, nem az egyház, hanem kinek-kinek a saját költségén. Vágmelléki.