Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-12 / 2. szám

Az eklézsia főgimnáziumi költségvetése a következő képet mutatja: A) Bevételek: 1. Alapítványokból 11,936 kor. 33 fillér. 2. Tandíjakból és beiratási dijakból 43,000 kor. 3. Segélyekből (egyházkerülettől 3600, államtól 36,000 kor.) 39,600 kor. 4. Vegyes bevétel 100 kor. Összes bevétel: 04,636 kor. 33 fillér. Ezzel szemben B) Kiadások: 1. Személyi járandóságok 75,334 kor. 31 fillér; 2. Egyéb kiadások (túlnyomólag dologi természetűek) 12,797 korona; 3. Kamatok (az egyház pénztárába az épületbe fektetett és a korábbi fentartásra előlegezett tőkék után) 9183 kor. 65 fillér. Összes kiadások: 97,314 kor. 06 fillér. E szerint a főgimnáziumi pénztár deficzitje: 2678 kor. 63 fillér. Ha most már az egyházi és iskolai pénztár bevételeit és kiadásait összefoglaljuk, akkor a budapesti egyház 1902-dik évi költségelőirányzata a következő képet mutatja: Összes levétel 225,758 kor. 18 fillér. Összes kiadás 232,631 kor. 96 fillér • a deficzit pedig 6783 kor. 78 fillér, a minek nagy része azonban csak kezelési deficzit. A költségvetéshez vagyon-kimutatás nincs csatolva. Az egyház ingatlan és ingó vagyonáról tehát nem adhatunk számot. Mi értéket képvisel a Kálvin-téri telek, templom és épület-csoport; mekkorát a Lónyay-utczai főgimnázium; mi az értéke a Fazekas-téri templomnak s a mellette levő nagy bérháznak ;• mennyit ér a Roboz-alapítványnak a főgimnáziumot illető fele része és a Balassa-alapítvány; mi a becsértéke a kőbányai templomnak, papilaknak és teleknek; mit ér a zuglói templom, paplak és telek? Mindezeket adatok hiányában nem tudjuk kimutatni. De a költségvetés szükséglet rovatából látjuk, hogy a Fazekas-téri házon 390,709 kor. 56 fillér, a budai templomon 94,933 kor. 20 fillér, az úgynevezett converziós kölcsön czímén 199,375 korona 93 fillér, a Balassa-alapitványon pedig 56,500 korona kölcsön terheli az egyházat. Ha mindezeket összeszámítjuk, a budapesti egyház adóssága közel jár a 750 ezer koronához. E sok leverő adattal szemben azonban ott van a gyülekezet rohamos szaporodása, a mely oly nagy, hogy a budapesti eklézsia lélekszáma 1890-től 1900-ig 36 ezer lélekről 64 ezerre emelkedett; ott van ez óriási ember anyagnak még ki nem használt rengeteg lappangó ereje; s ott van végül a fényes egyháztanácsnak kormányzati bölcsesége, a mely a gondviselés segítségével ezt a csuda-módon megnőtt egyházi óriást eddigelé még mindig erőről-erőre, haladásról-haladásra tudta vezetni. Végül azt is számításba kell vennünk, hogy az a nyolczadfélszázezer korona adósság mind törlesztéses adósság, jelentékeny része pedig az épületekbe fektetett alapoknak refundálására szolgál. A helyzet tehát, ha komoly is, de nem kétségbe ejtő. Ellenkezőleg. Mert ha a most tervben levő adóreformot és szervezeti reformot sikerül jól megcsinálni, akkor Budapest nemcsak népesség, hanem egyházi belterjesség tekintetében is az ország legelső református gyülekezete lesz. Szöts Farkas. Lapszemle. Több oldalról nyilvánult az az óhajtás, hogy adjunk lapunkban minden héten lapszemlét. Lapunk ugyan sohasem tekintette magát csupán kerületi lapnak és eddig sem zárkózott el attól, hogy tudomást* vegyen a dunamelléki kerületen kiviil történtekről, sőt eddigelé is mindig regisztrálta az egész magyar protestáns egyház élete terén felmerült s említésre méltó eseményeket és hozott kivonatokat a többi testvér egyházi lapokban megjelent, figyelemre méltó czikkekből; de hogy olvasóink óhajtásának e tekintetben is megfelelj ünk, jelen számunktól kezdve „Lapszemle" czím alatt egy új rovatot nyitunk, a melyben két hetenkint rendszeresen regisztrálni fogjuk a többi egyházi, sőt alkalom adtán és a szükségnek megfelelőleg a napilapokban is megjelent ama czikkeket, a melyek oly tartalmúak, hogy szélesebb körben való megismerésre érdemesek. Nem a lapok tartalomjegyzékét kívánjuk adni, hanem a figyelemre méltóbb közlemények ismertetését; természetesen nem zárkózva el attól, hogy azokhoz megjegyzéseket és kritikát is fűzzünk. Mi eleget teszünk tehát olvasóink óhajtásának; cserébe pedig tőlük kérjük lapunk buzgó támogatását, mind a szellemiek, mind az anyagiak tekintetében. A „ Debreczeni Prot. Lap" f. é. első számában „Békesség tinéktek" czím alatt ***, a tiszántúli reform, egyházkerület, de általában az egész magyar protestantizmus belső békételenségére és széthúzásra való tekintettel az egymással való békesség és az erők egyesítésének boldogságát kívánja újesztendei ajándékul. Különösen fájdalmasan emlegeti a czikkíró a tiszántúli egyházkerületnek a politikai pártoskodás által előidézett belső szétszakadozottságát és ebből folyó tehetetlenségét. „Ideje — mondja — hogy e nyavalyától magunkat megszabadítsuk. Á ki még ina sem látja be, hogy politikai jelszavakkal a magyar ref. egyházat megmenteni nem lehet; a ki tollak és korteslobogók szerint stigmatizálja a híveket, s önző, alattomos czélokra kizsákmányolja a mindnyájunkkal közös honfiúi erényeket, — ki kell azt kíméletlenül dobni közölünk, el kell felejtenünk, háttérbe kell szorítanunk, mint a béke zavaróját, mint a mai napság oly égetően szükséges egyetértés gyilkosát". Kemény beszéd; de valóban ideje volna csakugyan, hogy egyházunk ne az exigencziák tudományának legyen szenvedő és sorvadó médiuma, hanem hogy olyan elvek s olyan szellem vezetnék, a melyek hozzá egyedül méltóak és a vezetésre egyedül jogosultak: a Krisztus evangéliumának szelleme és elvei. — Sütő Áron gáti ref. lelkész újra a beregi iskolaállamosításügyet eleveníti fel, védekezve ama vád ellen, mintha a lelkészek önző, anyagi szempontokból óhajtanák az iskolák államosítását. Szerinte az igazi ok abban van, hogy a gyülekezetek túl vannak terhelve egyházi adóval és képtelenek megfelelni az iskolák tekintetében a folyton fokozódó igényeknek. Sok helyen, a hol az egyházközség képtelen az új iskola épület emelésére vagy az új tanítói állás szervezésére, az állam a polgári községgel együtt akar iskolát állítani; ez pedig az egyházi iskola elnéptelenedését és megszűnését vonná maga után, azzal a teherrel, hogy az egyház továbbra is kénytelen volna fizetni növendékek nélkül maradt tanítóját vagy tanítóit. A nagyobb rosz helyett tehát kénytelenek a kisebb roszat választani, vagyis az államosítást, a mely mellett mégis némely kikötéseket lehet tenni az egyház javára. — Sokat lehetne ugyan szólni ehhez a magyarázathoz;