Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-28 / 39. szám

azon régebbi kedvezményt, hogy az egyházak 6%"ra nyerhetnek kölcsönt, kiterjesztette most a közgyűlés az egyes kölcsönkérőkre is, első helyen leendő bekeblezés kikötése mellett, s megállapította egyúttal a kölcsön kiutalványozásának s kiszolgáltatásának módozatait is. Elhatározta továbbá a pénztárnok és számszék javasla­tára, hogy a kötelezvények, számadások és egyéb fontos okmányok számára az eddigi rozzant faláda helyett egy tűzmentes szekrény szereztessék. Végül kiutalványozta az özvegyek és árvák gyámtári járulékait a megállapított kulcs szerint. A gondnoki számadások — egynek kivételével — megerősíttettek a számszék által, s ezen megerősítést a közgyűlés is szakczionálta. Nem erősíttetett meg a kazsoki egyház gondnokának számadása, ki az egyház vagyonának hűtlen kezelése és elkezelése miatt külön is bevádoltatott, s ügye a bíróság elé terjesztetett, mely az ülés vége felé foglalkozott aztán ezen ominosus ügy gyei. Vegyes érzelmekkel fogadták a gyűlés tagjai azon püspöki leiratot, mely felhívja esperes urat a „Hivatalos Közlöny" megrendelésére, miután a vallás- és közokta­tásügyi kormány ezentúl nem a püspöki hivatal útján, hanem a nevezett lapban közvetlenül fogja rendeleteit s leiratait közölni. Sokan ezen újabb kormányintézke­désben egyházi autonómiánk újabb sérelmét s megnyir­bálását látták, de némi vita után esperes úr azon szó­beli jelentésére, hogy ő a „Közlönyt" már meg is rendelte, tudomásul vette és napirendre tért felette a közgyűlés. A közalapi bizottság jegyzőkönyvének tudomásul vétele után végre az egyházak és egyesek külön bead­ványai kerültek elintézés alá, melyek közül csak néhány fontosabbat regisztrálunk. Alólirott volt szerencsés a dombóvári ágost. és ev. ref. hívek egyesült prot. fiókegyházzá alakulásának tör­ténetét előterjeszteni. E szerint Dombóváron, e nagy forgalmú vasúti góczponton, e nagy kath. tengerben, a két prot, felekezet tagjai (ez ideig 205 lélek) f. évi május havában, Fejes György lápafői ref. és Valland Károly csikos-töttösi ág. hitv. lelkészek elnöklete alatt tartott népes gyülésök alkalmával formaszerint fiókegy­házzá alakultak, az egyház gondnokait s presbitereit megválasztották és elhatározták, hogy első teendőjüknek egy prot. temető és imaház beszerzését tekintik, mely czélra az alakuló gyűlés tagjai mintegy 600 koronát azonnal alá is írtak. Ugyancsak a jegyzőkönyvhez csa­tolt kimutatás szerint; az új egyház tagjai családonként kötelezték magokat havonként bizonyos egyházi adó befizetésére, mely ezideig 85 korona havi bevételt biz­tosít. Lélekemelő jelensége ez a dombóvári szórványban élő prot. hívek vallásos buzgóságának és áldozatkész­ségének ; és a közgyűlés is nemcsak örömmel járult hozzá az alakulás és szervezkedés megerősítéséhez, de minden lehető támogatását is szives készséggel felaján­lotta, s utasította esperes urat, hogy e gyenge vetésünk állásáról s fejlődéséről, az esperesi jelentés keretében, a közgyűlést évenként értesítse. Meg kell itt említenünk, '! hogy e szép kezdeményezés érdeméből az oroszlánrész, f új tanácsbiránkat, Csery István urat illeti, kinek rtika buzgalma és lankadatlan tevékenységeért a közgyűlés J is köszönetet szavazott. A közgyűlési határozat közöl- ^ tetni fog a testvér ágost. hitv. tolna—somogy—baranyai esperességgel is. — Vivát, crescat, floreat! (t Nagy vitát keltett a biissűi egyház ügye, melynek nagyon sok az előzménye. Ezen egyházban ugyanis, 4 év előtt a lelkészi hivatal halálozás, a tanítói pedig eltá­vozás folytán megürülvén, a presbitérium azt kérte, hogy tekintettel az egyház terhes adósságára és a hívek sze­génységére, engedje meg az egyházhatóság 3 évi idő tartamra, egy — az iskola vezetését is ellátó — admi­nisztrátort alkalmaznia, kinek fizetése 600 frtban állapít­tatván meg, a két hivatal jövedelméből fenmaradó évi többlet az adósságok törlesztésére legyen fordítható. Az egyházmegye, s ennek javaslatára a kerület is enge­délyezte ezt, és a káplánszükség miatt kénytelenségből, egy ifjú theologust küldött Büssűbe lelkésztanítónak, ki minden jó igyekezete mellett sem volt képes az ottani helyzeten uralkodni s a féktelen elemeket megfékezni. Egy újabb évi halasztás kérése s megnyerése után előáll most Btissű és kijelenti, hogy a két hivatalt egyesíteni s állandó lelkésztanítót választani óhajt, a nélkül azon­ban, hogy a két fizetést is egyesítené, sőt az általa megállapított díjlevél, példátlan cynismussal és vakmerő­séggel, azt csak nem felére szállítja, sőt még annál is lejebb, a mennyiben kiköti, hogy az így megnyirbált nyomorult fizetésből is a lelkésztanító minden áron kö­teles egy segédtanítót is tartani. A közgyűlés, alólirottnak hiteles okmányokra támaszkodó előadásából meggyőződ­vén arról, hogy a lélekszám fogyásáról s a vagyoni hely­zet hanyatlásáról szóló állítások nem felelnek meg a valóságnak, sőt maga a gyülekezet, megszabadulván épen a papi és tanítói időközi jövedelmek felhasználá­sával, terhes adósságaitól, anyagi tekintetben}határozottan gyarapodott; tudván továbbá esperes úr évi jelentései­ből, hogy a büssűi hívek ezen interregnum alatt jónak látták magoknak a lélekgabonát, borpénzt egész telek közmunkáját stb. elengedni, minek ellenértékéül némi csekély készpénzt vetettek ki magokra, mert hát az ad­minisztrátor 600 frtja a bérbeadott hivatali földekből is bőven kikerült; tekintetbe véve továbbá azt, hogy a lelkésztanítói állásokat nem szaporítani, de fokozatosan beszüntetni kell: elrendelte úgy a papi, mint tanítói állás külön betöltését és esperes urat a megfelelő eljá­rásra utasította. Ez tigygyel okvetlenül foglalkoznia kell még az egyházkerületnek is, hova minden bizonynyal felebbeztetni fog. Kiliti kérvénye, mely a 30 filléres tanítói nyugdíj­adó megszüntetése tárgyában teendő felterjesztést kéri, a fennálló országos törvényre való tekintetből, nem talált pártolásra s elutasíttatott. Ugyanannak egy másik kér­vénye is hasonló sorsban részesült, a borkonvenczió ma­gyarázatát illetőleg. Több kisebb fontosságú kérvény elintézése után, a segélykérvények biráltattak el, melyek ez évben fel­tűnően kicsiny számban adattak be. Végül kerületi képviselőkül: Somogyi Kálmán ádándi lelkész s Mészáros János vil. tanácsbiró urak megválasztatván, s jövő évi rendes közgyűlésünk helyéül Tamási község jelöltetvén ki, a nagyon elnéptelenedett gyűlés, esperes úr imádságával, esti 8 órakor bezáratott. Közli Kálmán Gyula, e. m. főjegyző. A vértesaljai egyházmegye közgyűlése. A közgyűlés másnap, szept. 12-én fél 10 órakor vette kezdetét a templomban, a „Jövel szentlélek" első versének eléneklésével s Koncz Imre esperes úrnak szép imájával. Gondnokunk, gróf Dégenfeld Lajos úr akadá­lyoztatása miatt meg nem jelenhetvén, a világi elnöki széket Vásárhelyi Géza legídősb tanácsbiró úr foglalta el, a kit a napirend előtt esperes úr szives szavakkal, a gyűlés éljenzéssel üdvözölt abból az alkalomból, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom