Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-28 / 39. szám

ez érdemes férfiút Ő Felsége a Ferencz József-rend keresztjével tüntette ki. A tagok igazolása után első tárgy volt az esperesi jelentés felolvasása. E jelentés a lefolyt évet a „tervek ós remények esztendejének" nevezi, czélozva a zsinati előkészületekre s a zsinathoz fűződő nagy várakozásra. A zsinati tárgyak közül először is az egyházi adózás rendezéséről szól, melyre nézve azt mondja: „Olyan adózási rendszert, mely minden egyházat egyenlően kötelezzen és ki is elégítsen, nem gondolok felállíthatónak". Minden egyház maga állapítaná meg tehát, az egyházi hatóság felügyelete alatt, a maga adókulcsát, olyformán, hogy a kivetendő adóteher az egyháztagok állami adójának 10 százalékát meg nem haladhatná. A mennyiben az így befolyó adó az egyes egyházak rendes évi kiadásait nem fedezné, a további szükséglet a reménybeli államsegélyből fedeztetnék. A 10%-t)a azonban nem volna felszámítandó sem az építkezés költsége, sem a tandíj, sem a közalapi járulók. „Ennyi terhet aztán híveink könnyen, zúgolódás nélkül, sőt örömmel viselnének". A lelkészi nyugdíjintézetet illetőleg az esperesi jelentés nem helyesli, hogy e czímen akár az egyházak, akár a lelkészek újabb teherrel rovassanak meg. Hanem olyan nyugdíjintézetet óhajtana — megint a reménybeli államsegélyből — felállíttatni, mely a lelkészek s egyházak megterheltetése nélkül a nyugalmazandó lelkésznek addigi egész fizetését s a lakásért bizonyos kárpótlást biztosítana. „Ha ilyeni nem tudunk felállítani, akkor maradjon meg az adminisztrátori rendszer, mely mellett egyházmegyénk már állást is foglalt." A zsinati előmunkálatok pontjai közé felvétetni kívánná az esperesi jelentés a stoláre kérdését is. Az egyházpolitikai törvények életbeléptetésével ugyanis lelkészeink az anyakönyvi kivonatok s a stólák egyrészének jövedelmétől elestek. A konvent utasította ugyan az egyházakat a stoláre megváltására, de eredménytelenül. E jövedelem-csonkítás is tehát a ma reménybeli államsegélyből volna fedezendő olyformán, hogy minden ezer lélek után 100 frt kárpótlás adatnék a lelkészeknek. Ezután említi fel az esperesi jelentés a Kálvineumot, melyet társadalmi úton óhajtana felállíttatni, és melyről az értekezleti tudósításomban már szólottam. Említette még a jelentés a készülőben levő új énekeskönyv ügyét is, megjegyezvén, hogy a tervbe vett újításnál a legnagyobb óvatossággal kellene eljárni s megszokott régi kedves énekeinket nem volna helyes egyes szavakból álló igazítással erőteljességüktől megfosztani. Áttérve a jelentés a szokott hivatalos kérdésekre mint rendesen, ez alkalommal is az örvendetes mozzanatok mellett sok leverőről is ad számot. Néhány helyen igen nagy az egyházi adóhátralék; a legtöbb egyházban azonban jobbára befizetik évi tartozásaikat a hívek. Az alapítványi pénzeket, illetőleg azok egyrészét több szegény egyház szorultságában elköltötte s bár az egyházmegye már ismételten utasította az egyházakat e pénzek visszafizetésére, az eredmény majdnem semmi. Most hát a közgyűlés — hogy előlegezzem a határozatot — szigorúan meghagyta az illető egyházaknak, hogy évenkint 25%-ot okvetlenül helyre tegyenek az elköltött alapítványi pénzből, hogy így 4 év alatt a teljes restituczió megtörténhessék. Sok helyen vannak javításra váró egyházi épületek; a többek közt Ettyeken.új paplak építése elodázhatatlan, de a szegény egyház önerejéből teljességgel képtelen erre. Adóssággal is több egyházunk van megterhelve. Két-kétezer koronányi adóssága van 5 egyháznak, ismét más 5 egyháznak adóssága meghaladja az 5—6 ezer koronát. Az egyházak összes adóssága 52 ezer korona. Gyúróról az a hitfelekezeti sérelem jelentetett, hogy a tordasi evang. lelkész a ref. iskolás gyermeket a gyúrói ref. anyaegyház lelkészének ellenzése daczára konfirmálta. Egyházmegyénk átiratot intéz az illető lelkész esperesi hivatalához, hogy az figyelmeztesse a sérelmet elkövetett lelkészt a nemrég megújított nagy-geresdi egyességnek kellő tiszteletben tartására. — A kitérések mérlege a mult évről ránk nézve igen kedvezőtlen. Míg a hozzánk tértek száma csupán 9 volt, addig egyházunkból 32-en tértek ki a róm. kath. vallásra és így 23 a veszteségünk. Vigasztalásunkra azt jegyzi meg az esperesi jelentés: Ezek a kitérések egypár kivétellel a szórványokon történtek, hol majd ígéretekkel kecsegtetik, majd fenyegetéssel kényszerítik a szegény cselédnépet hite elhagyására. Ily körülmények közt kétszeresen indokolt, hogy fokozott gondot fordítsunk a szórványokban élő híveink rendszeres lelkigondozására, miről alább még szólani fogok. A szegényügy terén hova-tovább nagyobb tevékenységet fejtenek ki magok az egyházak is, több helyen élelmiszereket s pénzt gyűjtvén az egyház szegénysorsban levő tagjai számára. Néhol szegény alapot létesítettek, másutt szegényház áll fenn, vagy jótékony nőegyletek igyekeznek letörölni a nyomor könyeit. Az egyházi és iskolai ügyek előbbvitelére megint igen szép áldozatot hoztak egyes buzgó egyházak és egyháztagok. Sárbogárd új harangozó-lakot építtetett 1600 kor. költséggel. Mányon 4000 koronába került új toronytető s toronyóra készült. Az órára Kovács József ós neje 200 koronát ajándékozott. Pákozd új tanítói lakot építtetett 7000 koronányi költséggel. Csákvár a rektorlak újjáalakítására 2500, egy új tanítói lakás építésére 5100 koronát költött. — Különös említésre méltó a esabdii egyház, melynek ifjú lelkésze, Hankó Gyula, egyházmegyénkben párját ritkító paplakot emeltetett úgyszólván semmiből, — mert maga az egyház egyike a legszegényebbeknek. Olyan szerencsés azonban, hogy van neki egy kiváló buzgóságú s nemes áldozatkészségű patrónusa, ez időszerint tiszteletbeli főgondnoka: Nagy Dezső budapesti műegyetemi tanár, ki egymaga készítette el az 1800 koronába került tetőszerkezetet s azonkívül az ő közbenjárására a beocsini czement-gyár 2 vaggon, 800 korona értékií czementet, Valla József 100 kor. értékű czementlapokat ajándékozott az egyháznak. Zhuk József budapesti mérnök közbenjárására az újlaki téglagyár 12,000 fedélcserepet adott. Ugyanezen nemeslelkű férfiú kegyes adományokat gyűjtött s az építkezést ellenőrizte. Czigler Győző műegyetemi tanár ingyen készítette el az épület tervrajzát. A bicskei takarékpénztár 100 koronával, egyes esabdii birtokosok kisebb-nagyobb adománynyal járultak hozzá a költségek fedezéséhez. Magok a hívek rendkívüli adóban 500 koronát fizettek be s közmunkával 200 ingyen napszámot s 400 forduló ingyen fuvart teljesítettek. íme „mit vihet ki erős szíyláng alatt, az elszántság hatalma és az érczakarat". A többi egyházban is elég szép jeleivel találkozunk az áldozatkész buzgóságnak. A többek közt Alcsuthon Elek Ferencz 200 koronát hagyományozott az egyháznak. Bicskén a 100 éves alapra ez évben is letették a 200 koronát, mely alap ez időszerint már 2300 koronára növekedett. Gyúrón Mezey Károlyné és Kónya Károlyné úrnők bársonytakaróval vonatták be a szószéket, 200 korona értékben. Ugyanott a templom s torony kijavítására egy tárnoki róm. kath. úriember, Kelhoffer József 200 koronát, Dréher Antal uradalma pedig 100 koronát