Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-18 / 20. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcsa 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk. Az állami dotáczió és egyházi adózásunk rendezése. Szentmartoni. — Iskolaügy: Az óvvégi vizsgákról. Barcsa János. — Tárcza: A programul szerint átdolgozott zsoltárokról. Benkö István. — Könyvismertetés : A debreczeni lelkészi tár T. kötete. Váradi F. — Misszióügy. Misszió az ev. reform, egyházban. Keresztesi Samu. — Külföld. Angol egyházi szemle. B. Pap István. — Irodalom. — Egyház. — Iskola — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Adakozás. Pályázat. — Hirdetések. Az állami dotáczió és egyházi adózásunk rendezése. Egyetemes konventünk is nyilatkozott immár az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtásának és egyházi adózásunk rendezésének nagy kérdésében. A zsinati előkészítő-bizottság javaslata ugyan, ha nem is teljesen elválasztani, de lehetőleg a leglazább kapcsolatba hozni igyekezett ezt a két nagy kérdést; a konvent azonban, Tisza István elfogadott módosítása által szerves kapcsolatba hozta őket egymással, kimondván, »hogy az állami dotáczió első sorban a túlmagas adóteher leszálítása czéljából kérendő, s a nyert dotáczió az adózási ügy fokozatos megoldásával karöltve első sorban erre a czélra forelítandócc ; »ennélfogva, annak hangsúlyozása mellett, hogy egyházunk az 1848: XX. t.-cz. 3. §. merev, végrehajtását nem kivánja, anyagi erőnknek és a hívek adóteherviselési képességének gondos számbevételével mutatandó ki ama szükséglet, melynek fedezésére az egyh az, a saját erejének s híveinek aclóviselési képességének túlfeszítése nélkül elégtelen, s úgy kéri egyházunk az állami dotácziót, nem esetről-esetre, az országos költségvetés keretében, hanem a törvényhozás útján, 10 évről 10 évres megállapítandó oly összegben, .... mely mostani szükségleteinknek megfelel«. Egyben megalakította a konvent a bizottságot, a melynek feladata lesz a jövő évi gyűlésre egybegyűjteni a dotáczió nagyságának megállapításához szükséges adatokat. A nagy kérdés megoldani próbálása tehát megindult; de megvallom, erős az aggodalmam, hogy az elérendő megoldás nem lesz az egyházunk bajain igazán segítő megoldás. Mert lássuk csak, miként történt a megoldás? Konventünk, fentebb közölt határozatával szerves kapcsolatba hozta ugyan az állami dotáczió kérdését az adózásügy rendezésével ós a túlmagas adóterhek leszállításával ; de én úgy látom, hogy a mit a határozat az egyik kézével megadott, azt a másikkal visszavette, s ezzel, véleményem szerint, az igazi megoldás útját zárta el. Kimondotta ugyanis a konvent, hogy bár az első, legégetőbb közczél az elviselhetetlen adóteher leszállítása, s erre a czélra kérendő és fordítandó legelső sorban az állami dotáczió, mindazonáltal: »Nem tartanánk helyesnek —?

úgymond — ha az ügy az egyházi adózás kérdésének olyatén megoldásával hozatnék kapcsolatba, mely az egyes gyülekezetek legfőbb önkormányzati jogának: a költségvetési jognak lényeges csorbítását vonná maga után ; valamint végzetes ballépés volna az állami dotáczió kérdésének megoldását az adózási ügynek az egyetemes egyházra kiterjesztendő általános és végleges rendezésétől tenni függővé«. Nagyon jól tudom, hogy az adózási ügynek általános és végleges rendezése nem olyan kicsiny kérdés, a mely talán egy óv alatt, s főként: megfelelő előtanulmányok nélkül megoldható volna, s épen azért helyesnek tartom, hogy a dotáczió kérése nem ettől tétetett függővé. A segítés szüksége imminens; kell tehát, hogy minél előbb segíthessünk ott, a hol a baj legégetőbb. Nem is e miatt van aggodalmam, hanem a miatt, hogy a konvent határozata, bár kilátásba helyezi adózási ügyünk általános és végleges rendezését, mégis épen ennek s bajaink igazi orvosolhatásának lehetőségét rekeszti ki, a mikor eme kijelentésével: »Nem tartanok azonban helyesnek, ha az ügy az egyházi adózás kérdésének olyatén megoldásával hozatnék kapcsolatba, mely az egyes gyülekezetek legfőbb önkormányzati jogának : a költségvetési jognak lényeges csorbítását vonná maga utáncc — egyházi adózásunk rendszerét, illetve rendszereit teljesen érinthetetleneknek minősíti és mai sokéi