Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-07 / 49. szám

BELFÖLD. Az egyházalkotmányi javaslat a konventen. A konventen a november 27-diki harmadik napi ülés legnagyobb részét az egyházalkotmányi javaslat tárgyalása foglalta el. Előadó Zsigmond Sándor volt. A tárgyalás nehézkesen ment; a konventi atyák nehezen tudták megszokni, hogy ne szöveget, hanem elveket tárgyaljanak. Maga Bánffy D. elnök is megjegyezte, hogy ez a tárgyalási módszer lehet jó, de nem gyakorlati. Az is igaz, hogy az alkotmányi javaslat terjengős, néhol laza szövege s teljességgel nem szabatos szerkezete maga is részes abban, hogy a tárgyalás eleinte úgy összevissza ment. A lelkészekről szóló szakaszt (95. §•) a javaslat rendkivül részletezőleg dolgozta ki s abba a hibába is beleesett, hogy a negyedfél lapra terjedő szöveget csupán egy §-ba zsúfolta össze. A lelkészi eskü szövegét Bartók György túlhosszúnak találja, a presbiteri elvekre való eskütételt feleslegesnek tartja. Dégenfeld J. gróf a szövegre nem fektet súlyt, fődolog, hogy az eskü szövege bent maradjon a törvényben. Pokoly József nyomós indokolással azt kivánja, hogy minden egyházi tisztviselő egyenlő esküt tegyen s e végből a törvénybe csak egy rövid és általános esküforma tétessék. Konvent a szövegezés kérdését az egyházkerületekre bízza. A vallástanítás kérdésénél Bartók György püspök sürgeti, hogy a törvény az összes elemi és középiskolában a lelkészek kötelességévé tegye a vallástanítást. Hasonlót javasol Molnár Béla. Zsigmond Sándor ellenzi ezt, mert a nagygyülekezetekben fizikai lehetetlenség, hogy a csekély számú lelkészek lássák el a tömérdek vallási órákat. Radácsi szerint a lelkészek csak ellenőrizzék, de a tanítók tanítsák a vallást. Antal Gábor szerint a vallástanítást pedagógiai és elvi szempontból a tanítóknál kell hagyni, de a hol nincs saját egyházi iskolánk és tanítónk; ott a lelkész kötelességévé kell azt tenni. Tisza István gróf, Antal püspök véleményét pártolja, de azzal a módosítással, hogy a községi, állami, magán stb. (szóval nem saját) iskolákban csak abban az esetben köteleztessék erre a lelkész, ha az egyházi hatóság azt szükségesnek tartja. Hegedűs Sándor a vallástanítás kérdését törvényileg rendezendőnek tartja, mert az az egyház belső életének egyik sarkalatos kérdése. De óvatosan és bölcs körültekintéssel kell szövegezni a törvény eme szakaszát, különösen azért is, nehogy a helytelen szövegezéssel a vallástanítás állami és községi segélyezésének útját vágjuk. A konvent kimondja, hogy ez az ügy feltétlenül törvényileg rendezendő, de a szövegezést az egyházkerületi vélemények beérkezése után fogja végezni. A lelkész kötelességei közé, Czike Lajos indítványára beiktatta a konvent, hogy a lelkész a jótékony pénzeken kivül semmiféle pénzt ne kezeljen, s hogy az egyháztól még rövid lejáratú kölcsönt se vehessen. Sándor János amaz indítványát, hogy a lelkész családkönyvet is vezessen, a konvent nem fogadta el. Az úrvacsora kiosztását a javaslat a sátoros ünnepeken kivül még 3 ízben (böjtben, újkenyérre. újborra) teszi kötelezővé. Bartók György ellenzi e kérdesében az egyformásítást; kihagyatni kéri a törvényből ezt a rendelkezést. Kun Bertalan az egységes liturgia szempontjából helyesnek tartja, hogy a törvény ezt is szabályozza. Fejes István részletesebb szövegezést ajánl. Antal Gábor indítványára a konvent elhatározza, hogy az úrvacsorát évenként legalább hatszor oszszák ki: a három sátoros ünnepen kötelezőleg, a más háromnak az idejét a helyi szokás szerint kell megállapítani. A jegyesek kihirdetése ügyében szintén részletes vita volt. Dégenfeld J. ellene, Szilády Áron, Radácsi Gy., Széli K., Nagy D. mellette nyilatkoztak. A konvent kimondta, hogy a kötelező hirdetés fentartandó. A vegyesházasság kötésénél Dégenfeld J. gróf kimondatni kivánja, hogy a lelkészek ne csak a törvény szigorú megtartására törekedjenek, hanem arra is, hogy az egyháztagok kedvező egyességet kössenek a születendő gyermekekre nézve. Nagy Dezső nyomós indokolással kimutatja, hogy ily rendelkezés a cura pastoralisban van helyén, de nem a törvénybe való; nekünk az országos törvényt szigorúan respektálni kell. A konvent a Nagy Dezső módosítása értelmében határozott. A lelkészek családi életét szabályozó törvénypontnál Bartók György kimondatni kéri, hogy a lelkész neje csak református nő lehet. Dégenfeld J. ellenzi az indítványt, mert a lutheránusokkal e kérdésben immár paktumunk van. Meczner B. azt indítványozza, hogy minden lelkész gyerek református legyen. Molnár B. a Bartók indítványa mellet nyilatkozik. A konvent csak a kerületek véleményének meghallgatása után határoz e kérdésben. Az egyházmegyéről szóló 121. §-nál Mezey Albert elvi és gyakorlati szempontból megokolt módosítást ad be, hogy a traktusok egyházkerületi képviselőit a presbitériumok válaszszák. Dégenfeld J. ellenzi a módosítást, mert ez egy erdélyi specialitás átplántálása volna. A módosítást a konvent is mellőzte. Az egyházmegyében levő gimnáziumokat a javaslat (115. §.) szerint az igazgatók, a népiskolai tanítóegyesületeket két-két tanító képviselik. Dóczi, Radácsy, Váró azt sürgették, hogy az egyházmegye csak az általa fentartott gimnáziumnak legyen felettes hatósága és hogy a gimnáziumokat szabadon választott képviselők képviseljék. A konvent az eredeti szöveget fogadja el, s Dóczinak azt a módosítását is mellőzi, hogy a tanítóknak nagyobb számú képviselet adassék. Az egyházmegye hatáskörét szabályozó 120. §-hoz, Széli Kálmán indítványára beiktatta a konvent, hogy az egyházmegye felügyel és ellenőrzi, hogy a gyülekezetek a szegényeket, árvákat és züllésnek kitett gyermekeket híven gondozzák. Az egyházmegyei gondnokokról szóló 15-ik fejezet-