Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-28 / 52. szám

tett magyar hazánkat és magyarországi evangéliumi egyházainkat illetőleg. Kérésünk indokolt volna, ha általában csak az evangélium hirdetésének és Isten országa terjesztésének szent ügyét tekintenők is; de minket nemcsak ez ösztönöz, hogy hozzátok forduljunk kérő szavunkkal, hanem az időknek amaz imádkozásra és dolgozásra serkentő jelei is, a melyek szeretett magyar hazánk és evangéliumi egyházaink életében feltűnnek, s a melyeket lehetetlen meg nem látnunk, ha csak készakarva be nem hunyjuk szemeinket. Lehetetlen nem látnunk a [bűn rettenetes hatalmát, az általa teremtett megmérhetetlen testi és lelki nyomort. Lehetetlen nem látnunk, hogy az evangélium által meg nem tisztított és keresztyéni békességes tűrésre meg nem tanított lelkek miként igyekeznek kiölni e hon gyermekeiből a hazaszeretetet s felforgatni a társadalmi és állami rendet. Lehetetlen nem látnunk azt a rendszeres, czéltudatos és immár nagy arányokban folyó munkát, a mely az evangélium világának megoltására irányul. S lehetetlen nem látnunk, hogy az evangéliumi keresztyénség e hazában nemcsak arra nem képes, hogy a kezében lobogó fáklyával a pogány világban világoljon a lelkek megmentésére; de még arra sem, hogy azokat megtartsa, a kik gondjaira bízattak. Veszteségeink évről-évre nyilvánvalók és tagadhatatlanok. Gyülekezeteinket, egyes híveinket elfoglalja a világnak gondja s az ebből folyó közönyösség. Az ősök hithűsége, áldozatkészsége mindinkább meghanyatlik bennünk, s bár egész sora állana előttünk a feladatoknak : belső gyengeségünk tudatában csak tanácstalanul állunk, legfeljebb a mindenhatónak vélt államra függesztjük segítséget kérő szemeinket. Szeretett testvéreink az Úrban! Valóban szükségünk van tehát, hogy tegyünk immár valamit, a melylyel, míg általában a Krisztus evangéliuma ügyét szolgáljuk. különösen magunkon, a magyarországi evangéliumi keresztyénségen segítünk. A mit legelső sorban tennünk kell, az az, hogy magunkat igyekezzünk buzgó imádsággal, az örök élet kenyerével és az örök élet italával bensőleg megerősítenünk. A míg bennünket Istennek kegyelme, a Krisztus szerelme és a Szent Lélek újjászülő és megszentelő ereje bensőleg meg nem erősít, addig ne higyjük, hogy külső segedelem lábra állít és képesíthet magasztos hivatásunk betöltésére. Forduljunk azért legelső sorban is Istenünkhöz, a mi édes jó Atyánkhoz és kérjük az ő segedelmét. Közeledjünk a Krisztushoz ós fogadjuk be az ő életet adó erőit. Nyissuk meg sziveinket a Szent Lélek titkos hatalma előtt, hogy erősítse meg hitünket, növelje szeretetünket, adjon bátorságot a szólásra s adjon bölcseséget és erőt az evangélium fegyvereinek diadalmas forgatására. Legjobb alkalma lehetne ennek az az idő, a mikor az egész világ evangéliumi keresztyéneinek szive összedobban s lelke a buzgó imádsábgan a kegyelem Istenének trónusához emelkedik. Abban az imádságban felhangzik a könyörgés miérettünk is; s mi magunk elmulasztanánk-e, hogy magunkért könyörögjünk s elmélkedjünk azokról, a melyek a mi megtartásunkra valók? Ne, — ne maradjunk hátra, hanem egyesítsük az ő könyörgésükkel a mi magunk esedezését is, hogy áldást nyerjünk a kegyelem Istenétől és megelevenedve lelkünkben, életet lehelhessünk az egyházunk mezején heverő csontokba is. Az Úr nyájának az őrizetére rendelt pásztorok, elöljárók, egyesületek, hívek! kérünk hallgassátok meg evangéliumi egyházunk igaz szeretetéből fakadó szavunkat és jöjjetek össze 1903. január 4-től 11-ig minden napon ós imádkozzatok Istennek áldó kegyelméért és elmélkedjetek az ő országa szent ügye s annak diadalra segítése felett! S hogy az evangéliumi világszövetség e nagy hetének megtartását reátok nézve megkönnyítsük, engedjétek meg, hogy annak berendezésére nézve a következőket ajánlhassuk. Vasárnap, 1903. január 4 én : Istentisztelet, kegyelmet és áldást esdő imádsággal s alkalmi egyházi beszéddel. Alapigékül ajánljuk: Ézsaiás 42: 1, 2, vagy Zsolt. 85: 6 versét. Hétfőn, január 5-én. Az elmélkedés tárgyául ajánljuk : az Isten országa érdekében harczoló igaz egyházat, annak megalakulását, szenvedéseit, diadalait, jelen helyzetét, jövő dicsőségét, testi és lelki áldásait. Az imádságokba befoglalásba ajánljuk: a Krisztus igaz egyháza tesjedését, növekedését hitben, szeretetben és bölcsességben: Isten által leendő megáldatását, hogy befolyása, munkája Isten örök jósága és kegyelme felől tehessen bizonyságot. Külön imádság a zsidó nép megtéréséért. Alapigék : Cselek. 20: 28—35, Efez. 2: 19—22, 5: 17—31, Zsid. 12: 18—29, Róm. 10: 1-13. Kedden, január 6-án. Elmélkedés tárgya: Magyar evangéliumi egyházaink helyzete. Külső veszedelmek: a pápistaság hódításra irányuló munkája, a szektáskodás, az új egyházpolitikai, különösen a vegyesházassági és felekezetnélkiiliségi törvények hatásai. Belső veszedelmek a hitben való gyengeség, a hitközönyösség az áldozatkészség hiánya. Imádkozás általában az evangéliumi egyházakért, különösen pedig a mi magyar evangéliumi egyházaink új életre keléséért. Alapigék: Máté 24: 4, 5,'11—13; I. Kor. 3. fej.; Gal. 5: 1; Efez. 4: 14-18; Róm. 14: 1, 15: 1, 7, 13, I. Kor. 16: 13; Róm. 12: 13, II. Kor. 9: 6-14, Gal. 6: 9. 10. Szerdán, január 7-én. Elmélkedés tárgyai: Az ifjúság mentésére és evangéliumi szellemben nevelésére irányuló munka; a család és az iskola evangelizálása. Imádság az ez irányban folyó munkálkodás megáldatásáért. Alapigék: Birák 13: 8—14, Zsolt. 144: 9 — 15, Példab. 2: 1-9, 4: 1—19, Máté 18: 1-14, II. Tim. 2: 1—9, 22-28. Csütörtökön, január 8-án. Elmélkedés tárgyai: A pásztor és a nyáj kötelességei. A pásztorokra nézve: az ige hirdetése mind alkalmas, mind alkalmatlan időben : a kura pastoralis gyakorlása családban, iskolában, egyesületekben. A nyájra nézve: szorgalmas és hivő hallgatása az igének; növekedés a hitben, szeretetben, szent életben, áldozatkészségben és a pásztor munkájának odaadó támogatása. Imádkozás a pásztor és a nyáj egyetértéséért és együtt munkálkodásáért. Alapigék; I. Tim. 3: 1-13, 4: 6—16, II. Tim. 2í 22—26, 4: 1—5, Ezek. 33 : 1—9, 54. fej.; Máté 13 : 1—9, 18—23, I. Tim. 5: 17, 18, I. Kor. 9: 12, 14. Pénteken, jan. 9-én. Elmélkedés tárgyai: Megsegíttetésünk forrása. Mint a világon általában, úgy hazánkban is csak egyedül az Istennek áldó kegyelme segítheti meg az evangéliumi keresztyénséget. Az állam külső segítségére szükségünk van; új életre kelésünk igazi forrása azonban csak a Krisztusban és a Krisztus által való benső megerősödés lehet. Könyörgés benső új életrekelésért és megerősítésért. Alapigék: Zsolt. 60: 13, 14, Zsolt. 62: 1—3, 6-9, Zsolt. 118: 819. Ézsaiás 40: 27-31. Róm. 8,: 28—31. Jelen. 3: 14—22. Szombaton, január 10-én. Elmélkedés tárgya: A Krisztus igaz egyházának hivatása a pogány világgal szemben. Az evangélium terjesztése a pogányok között.