Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-21 / 51. szám
Jézus minden egyes emberi lélekben lelkileg is megszülethetik. A világteremtő és világkormányzó Istennek nagy kegyelme az, hogy a gyarló ember az üdvözítő Jézus isteni erejéhez, újjászülő életéhez, megszentelő lényéhez ós örök boldogságához hit által úgy odakapcsolhatja magát, hogy az Üdvözítő igazsága az ember igazságává, az üdvözítő szentsége az ember szentségévé válik; hogy élünk többé nem mi, hanem él bennünk a Jézus Krisztus ós a mely életet élünk, azt az Isten fia által éljük. Ez a Jézus lelki születése az emberben, a kinek gyarló lelkét a Jézus isteni lelke újjászüli, a maga képére újjá teremti, a maga életszentsógével megszenteli, s a maga boldogságában részelteti. A mai karácsonyok ennek a lelki születésnek, ennek a Jézus lelke által való újjászületésnek az ünnepei is. S ha örvendetes az emberiségre nézve a Jézus testi születése: épp oly örvendetes, épp annyira örömhír (evangélium) nekünk, mai embereknek az, hogy a Jézus lelke nekünk is, bennünk is megszülethetik. Ezért a karácsonyt méltán nevezi a hittudomány a Jézus lelki születése ünnepének is. Igen, mert arravaló a karácsony, hogy az emberi lelkekbe lelkileg is beköltözzék a Jézus Krisztus. Azt fejezi ki minden újabb karácsony, hogy a Jézus nem hagy minket árvákul, hanem eljő hozzánk az ő szent lelkével, magához emel isteni hatalmával, a bűntől megtisztít tökéletes szentségével, a kétségek közt megtart örök bölcseségóvel, s a kísértések között megőriz mindenható erejével. Azt az örök evangéliumot hirdeti a karácsony, hogy van a földi embernek mennyei Megtartója, van a bűnös halandónak isteni Megváltója, van a földön üldözött igazságnak szószólója az égben, van a szegénynek isteni gyámola, az árvának mennyei atyja; ós éppen azért az emberi gonoszság és az e világi hitványság végleges diadalra nem juthat a földön. Azt a nagy evangéliumot prédikálja a karácsony, hogy a szeretet és a békesség, az igazság ós a szentség, az öröm és a boldogság nemcsak a mennyországban remélhető, hanem az Isten egyszülött fia által a földön is feltalálható. Arra az örök igazságra tanít a karácsony, hogy a menny és föld, az Isten ós ember, a Teremtő és a teremtmény, a tökéletesség és a végesség az Isten fiának lelke által folytonos érintkezésben és életközösségben ól; mert az a mennyei Atya örök akaratja, hogy a föld ós az ember is részese legyen az isteni tökéletességnek ós a menynyei boldogságnak. Arra a szent igazságra emlékeztet a karácsony, hogy »Isten úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érette, hogy minden, a ki benne hiszen, el ne veszszen, hanem örök életet vegyen«. A karácsonyi örömhír hirdetésére mindig szüksége volt, ma is nagy szüksége van az emberiségnek. Szükség van a sok hitetlenség és a sok boldogtalanság miatt, a melyekben a mai világ kínosan vergődik. A hitetlenségnek azt hirdeti a karácsony : vetkőzd le megátalkodottságodat, vesd el hamis fogalmaidat, s lásd be a karácsony-tanította megváltó igazságot, hogy lelki élet csak lélekből születhetik, tökéletesség csak tökéletességből támadhat, szentség csak szentségből származhat. Ezért kellett az emberiség Üdvözítőjének Szentlélektől fogantatnia, mennyből • alászállnia, nem peclig »a testnek akaratjától s a férfiúnak indulatjából® születnie. Ezért kell a Jézus lelkétől, a Szentlélektől újjászületnie minden embernek, hogy Isten gyermekóvó lehessen. Mert a mi testtől született, test az ; csak a mi a lélektől születik, az a lélek. Borulj a Jézus lábaihoz ós tanuld meg tőle, hogy szükség nektek újonnan születnetek ; mert ha valaki nem születik víztől ós Szentlélektől, nem mehet be az Isten országába. Igaz, hogy az isteni Megváltónak emberi születése most is nagy titok, s titok a Jézusnak az emberben való lelki megszületése, a víztől ós Szentlélektől, a »felülről való újjászületós« is : de nem ép ily titok-e minden óleteredet, minden születés s még inkább az emberi nagyságok születése is? Bizony sok dolgok vannak mennyen és földön, a melyeket »a bölcs láng-esze föl nem ór«, de »titkon érző lelke óhajtva sejU. S ez az óhajtás, ez a boldogság után való szent vágyakozás közös mindnyájunkkal. A mai világ nagy boldogtalansága különösen áhítozik boldogság után. A karácsonyi evangélium értesse meg a boldogság kereső lelkekkel, hogy az igazi boldogság nem e világból, hanem ama más világból való, s hogy a földi boldogságnak is a mennyei boldogság ad valódiságot és tartósságot. A karácsonyi evangélium győzzőn meg mindnyájukat arról, hogy a földi életet s az ember lelkét újjászülő és megszentelő Jézus nélkül nincs igaz boldogság, mert nincs igaz szeretet, nincs igaz béke, nincs igaz bölcseség, nincs igaz szentség. A karácsonyi evangélium emeljen föl mindnyájunkat arra a keresztyén magaslatra, a melyet János eme szavai hirdetnek: »A kinél a fiú vagyon, annak élete vagyon ; a kinél nincsen az Istennek fia, nincsen annak életecc. Mi pedig, a kik akarunk és tudunk hinni a názáreti Jézus megváltó ós újjászülő erejében; a kik megtanultuk a történelemből ós a tapasztalatból, hogy csak az valódi keresztyén, a kiben a Jézus él, hat ós működik : mi pedig örvendező lélekkel adjunk hálát a jó Istennek, hogy békességben megengedte érnünk az idei karácsonyt;