Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

nőtt nagyjai is meghajolnak a modern szellem előtt és jóformán kivétel nélkül kitörülik feladataik közül azokat, melyek vallásukból folynának. Néhányan ugyan részt vesznek az egyházi adminisztráczióban; a nagy többség azonban épen úgy belemerül a szürke, de kényelmes ateizmusba, mint más felekezetek primipilusai. Az elnyomásnak évei alatt tudtunk összetartok, tudtunk erősek és áldozatra készek lenni, most pedig, mikor a szabadság napja süt reánk, arra használjuk a szabadságot, hogy sarokba dobjuk mindazt, a miért az elődök küzdöttek, sőt véreztek is. Vájjon nem fogunk-e úgy járni, mint a nagy forradalom előtti hugenotta egyház, a melyről He.ath azt mondja, hogy: megérve azoknak az elveknek diadalát, a melyekért tagjai oly becsülettel küzdöttek, eltűnt s alig lehet megmondani, hogyan és hová ? Bernáth István. TÁRCZA. Evangéliumi misztiezizmus. A misztiezizmus némileg kétes hírnevű szó és elnevezés, a mely inkább kárhoztató, mint dicsérő értelemben használatos. Mert kétségen kivül volt és van beteges, helytelen irányú misztiezizmus ; de van tiszta és helyes irányú is. a melynek elemei megvannak minden fenkölt világnézletben és a mely az igazi evangéliumi keresztyénségnek úgyszólván magvát képezi Mert a misztiezizmus fő elve: az emberinek az istenivel való közvetlen érintkezése, — és legalább elméletben mindnyájan belátjuk, hogy ez az igazság hitünk előfeltétele, ker. vallásunk létalapja. A ki előtt a keresztyénség nem egyéb, mint tiszta fenkölt, magas erkölcsi elvek foglalata ; vagy a kik a keresztyénséget úgy tekintik, mint egy jól megalkotott dogmatikai rendszert, azok persze megvetéssel vagy legalább is kicsinyléssel fordulnak el a miszticzizmustól. De ha belátjuk azt, hogy az újszövetség mindenütt előtérbe helyezi annak lehetőségét, hogy mi bennünk Istennek lelke lakozhatik és hogy a „tiszta szív" magasabb regiókba lát, mint az okoskodó ész akkor könnyen érthetővé válik előttünk azon igazság, hogy a helyes irányú misztiezizmus elemei megvannak minden élő keresztyén hitben. De ha azt belátjuk is, mégis kevesen fogjuk fel Krisztus kijelentésének világosságát. a nélkül, hogy az ne veszítene fényéből. Ez az oka annak, hogy a közönséges keresztyén felfogásban ez a nagy evangéliumi igazság is: „Isten mi bennünk '' és „mi Istenben", csak elhomályosulva és erőtlenítve szunnyadoz. A keresztyén miszticzizmusnak, mint minden keresztyén tannak és életnek csirája Jézus szavaiban van. Áz a gyengéd és mély értelmű szó : „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők", mely ott a vacsoráló házban elhangzott az utolsó éjszakán: ez a gyökere az evangéliumi miszticzizmusnak. Eyy élet van az egészben ; egy élet hatja át a szőlőtő minden vesszejét, sarját, gyümölcsét. Á vessző magában nem él, de az élet kútfejéből kapja az éltető nedvet és akkor van az egészben eyyséycs termékeny élet. Ne foszszuk meg Jézus e mély értelmű szavait jelentőségüktől sekélyes, prózai magyarázat által. Ez csak egy metaphora, mondják sokan, ós feledik, hogy a metaphora látható dolgok által akarván szemléltetni láthatatlant, mindig kevesebbet fejez ki azon igazságnál, melyet illusztrálni akar. A mi a növényi életben öntudatlan folyamat, az Krisztus és a hivő között öntudatosan történik. Pál adja ennek igaz magyarázatát, midőn azt mondja: „A ki egyesült az Úrral, egy lélek Ő vele" (I. Kor. 6. 17.). Ez az egyesülés nem semmisíti meg az egyéni életet, hanem intenzivebbé teszi azt, és az tulajdonképen csak akkor lesz szabaddá, ós öntudatossá, ha elmondhatja magáról: ..Elek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal. 2: 20:) Az az igazság, hogy Jézus új, igaz életet közöl mindazokkal, a kik benne hisznek: egyik alapelve a János evangéliumának. Jézus azért jött, hogy övéinek életök legyen,hogy bővölködjenek az életben (Ján. 10.10.): a ki Ü benne marad és a kiben 0, annak van igazi élete, bőven gyümölcsöző élete (Ján. 15. 4.) Midőn Jézus Nikodemus ama vallomásával szemben: „Mester tudjuk, hogy az Istentől jöttél tanító Mesterül" reá mutat az újjászületésre, mint az Isten országába való jutás elengedhetlen feltételére, egyszersmind kijelentette, hogy e lehetetlennek látszó dolog könnyűvé tétetett a bennünk lakozó és működő lélek által. Midőn Jézus ott Jákob kútjánál beszélget a fecsegő samariai asszonynyal az „élő vízről", megmutatja ennek forrását és életet adó erejét. (Ján. 4. 14) Midőn a sátoros ünnepek alatt a templom kapujában megálla, így kiálta: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám és igyék". Ezekben és hasonló értelmű mondásaiban Jézus széles és mély alapját vetette meg az evangéliumi miszticzizmusnak. Mert csak az szolgáltat teljes igazságot ezen szép és mély értelmű mondásoknak (logiák), a ki felismeri ezekben azt, hogy Jézus szerint az 0 feladata ez volt: életéből egy új, az Övével rokon életet juttatni másoknak; egy szikrát adni az 0 tüzéből és egy sugarat az 0 fényéből. A Mester által elhintett mag gyökeret vert és növekedett. Az apostoli iratok mindegyikében ott látjuk a misztikus elemet. János az evangéliumi misztiezizmus főképviselője. 0 nem okoskodik, nem bizonyítgat; ő lát és kijelenti azt, a mit maga látott és tapasztalt: a kegyelemmel és dicsőséggel teljes isteni életet (I. Ján. 1. 1). Pál apostolnak minden leveléből kitetszik, hogy Ő is misztikus volt. Csakhogy Pál nemcsak kizárólag misztikus volt, mint János. Benne a két ellentét találkozott, A Krisztusban élő, elmerülő misztikus és a dedukáló, okoskodó, antinómiákat, paradoxonokat kedvelő rabbi tanítvány. Szinte belelátunk e nagyeszű ember szellemi műhelyébe, mint gyártja ebben a fegyvereket sokféle ellensége ellen; látjuk, mint küzködik sokszor a nyelvvel, a mely nem akar fogalmainak kellő szolgálatára lenni. Egyszóval sok igazságot nehéz és nem ritkán nehézkes okoskodás útján tár elénk; de azért ő is szeret elmerülni oly igazságok szemlélésébe és szemléltetésébe, a melyekhez nem okoskodó, hanem intuiezió útján jutott. Pál szerint is az Isten ajándéka: Az örök élet a Jézus Krisztusban (Róni. 6, 23.). Pál is úgy állítja előtérbe mindenütt Krisztust, mint új életelvet, a mely a megelevenítő és mozgató életerő minden hivőben. 0 is úgy fogja fel a keresztyénnek viszonyát Jézushoz, mint a mely nemcsak a bizalom, a szeretet és engedelmesség, hanem a benső mélységes egyesülés viszonya. Az olajfa gyökerének és zsírjának részesei. Krisztus testének tagjai a bennük lakozó léleknek templomai az egyes hivők, és vele misztikus egyesülésben él az egyház, a melye* 0 mint saját testét táplál. (Ef. 5. 29).