Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-07 / 49. szám

terhelt gyülekezetek adózási rendszerének átalakítására vonatkozó propoziczióit is. E szerint minden egyháztag fizetne személyadókópen 2 koronát, vagyonaránylagosan pedig, 20 kor. állami adóig az állami adó után 20—50 koronáig 20, 50—100 koronáig 15, 100—200 koronáig 10, 200 koronán felül pedig 5%-ot, úgy azonban, hogy az emelkedésnél az alacsonyabb kategória %~a

érvényben maradván, a fogyó százalék csak a magasabb kategória különbözeti összegét illetné. Pl. 20 korona után 25% százalék kitesz 5 koronát; a 20—50-ig terjedő kategória különbözeti összege: 30 kor. után fizetendő 20% = 6 kor., összesen : 20 -(- 30 — 50 korona után 5 -f- 6 = 11 kor.; az 50—100-ig terjedő kategória különböző összege: 50 kor. után fizetendő 15% =

7 k°r

-50 fillér, Összesen 50 T- 50 —100 korona után 11 + 7*5 = 18 kor. 50 fillér stb. Ily rendszer alkalmazása mellett, gróf Tisza István számítása szerint a nagyszalontai egyházmegyében a gyülekezetek által nem viselhető adóterhek fedezésére 11,610, az egész magyar ref. egyházban pedig körülbelől 363,000 korona évi államsegély volna szükséges. Kétségtelen dolog, hogy adóterheink méltányos alászállítása csak az állam segítsége mellett lesz lehetséges, és ezt a segítséget minél előbb meg kell nyernünk. Az a kérdés azonban, hogy ezt a kérdést az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásával kapcsolatban czélszerű-e megoldani, vagy pedig attól egészen különválasztva? Tisza István gróf az utóbbi véleményben van; nemcsak azért, mivel az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása hosszú időt fog igénybe venni, túlterhelt gyülekezeteinken pedig sürgősen segítenünk kell, hanem azért is, mert attól elkülönítve nagyobb reményünk lehet a méltányos segélyösszeg megnyerésére. Ha mi ugyanis az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásával kapcsolatban akarjuk megoldani a dolgot, akkor — miután a nevezett törvény a tökéletes egyenlőséget és viszonosságot foglalja magában az összes törvényesen bevett felekezetekre nézve — hozzánk hasonlóan olyan bevett egyházak is arányos állami támogatást követelhetnének, a melyek pedig csak igen mérsékelt adókkal terhelik híveiket. Ha azonban, viselhetetlen túlterheltetésünket kimutatva, csak adóterheink méltányos alászállíthatásához kérjük az állami segélyt s ezen a czímén azt meg is nyerjük, — ezzel nem nyernek jogczimet a híveiket épen nem, vagy csak mérsékelten adóztató egyházak arra, hogy hasonló segítséget kérhessenek az államtól. A kérdésnek az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása kérdéséből kikapcsolása által tehát megóvjuk az államot a túlterheltetéstől, s inkább lehet reményünk móltányos kérésünk meghallgattatása iránt. Az volna tehát itt a legelső teendő, hogy az adózási albizottság dolgozza fel az összes egyházmegyékre nézve, és pedig gyülekezetenként .az adózási adatokat, hogy a zsinatra már konkrét javaslatot tehessen, mind a személyi, mind a vagyonaránylagos adó perczentjét illetőleg és kimutathassa az önerőnkön nem viselhető szükséglet összegét. Ha ez meglesz, akkor haladéktalanul meg kell kezdeni a kormánynyal való tárgyalásokat a segélyezés tekintetében, s tisztába kell a kérdést hozni, mielőtt még a zsinat összeül. A teher könnyítésére nyerendő államsegélyt a konventnek kell szétosztania és a legmegterheltebb gyülekezeteken kell legelső sorban segíteni. Hegedűs Sándor a modus procedendire nézve teljesen egyetért Tiszával; aggodalmai vannak azonban az iránt, hogy ha az egyes gyülekezetekre bizatik a segély igénybevételének feltételét képező új adózási rendszer elfogadása, meglehet, hogy a vagyonosabb elem nem fogadja el a vagyonaránylagos adózást, s így a legmegterheltebb szegény elemen nem lesz segítve. Azt' szeretné tehát, ha a bizottság a 20 kor. államadónál kevesebbet fizető egyháztagok könnyítésére nézve is dolgozna ki javaslatot. Antal Gábor, reá mutatva arra, hogy a hívek túlterheléseinek egyik főforrása a konfirmált kiskorúak megadóztatása, határozati javaslatot terjesztett be ennek megszüntetésére. Javaslata szerint 20 éves korán alól senki sem volna megadóztatható, kivéve azt az esetet, ha valaki saját használatában álló vagyonnal rendelkezik. A mostani gyakorlat pedig, a törvény szentesítésétől számított két év alatt megszüntetendő volna. Darányi Ignácz Hegedűs S. aggodalmát az által látta eloszlathatónak, ha a törvény felebbezési jogot ad az esetleg leszavazott vagyontalan kisebbségnek. Zsigmond Sándor a bizottság által készítendő munkálatot a Tisza István által javasolt perczentuácziók szerinti számítások alapján óhajtotta kidolgoztatni, és pedig úgy, hogy figyelembe vétessenek a nagygyülekezetek ama szükségletei is, a melyeket az egyházi benső élet fokozására irányuló követelések támasztanak. A konvent, Antal Gábor indítványát a kerületek komoly megfontolásába ajánlva, megbízta az adózási albizottságot, hogy a már rendelkezésére álló adatok alapján, a Tisza István féle adózási tervezet szerint dolgozzon ki egy részletes javaslatot, mind a személyi, mind a vagyonaránylagos adózásra nézve, s mutassa ki, hogy mit viselhetünk a magunk erején, s mekkora az az összeg, a melynek fedezésére államsegélyt kell kérnünk. Hegedűs Sándor kívánságának megfelelőleg feladatává tétetett a a bizottságnak az is, hogy a 20 kor. államadónál kevesebbet fizető egyháztagok segítésére nézve is dolgozzon ki tervezetet. E tervezetek, a szükséges indokolással ellátva, le fognak küldetni a kerületekhez, hogy a zsinat tisztában lehessen azzal, hogy mit és hogyan tegyen ennek a nagyfontosságú kérdésnek a megoldására. Tudc&ító. A lelkészválasztási törvényjavaslat. Itt legelső sorban az az elvi kérdés volt eldöntendő, hogy meghagyassék-e az egyházak osztályozása és a lelkészek minősítése, vagy pedig nem? A bizottsági javaslat az egyházak osztályozását egészen elvetette; a lelkészek minősítésére és választhatóságára nézve pedig 100