Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-07 / 49. szám

azt javasolta, hogy a rendes lelkészek bármely egyházba, a segédlelkészek pedig, jeles vagy jó képesítéssel egy, elégséges képesítéssel két év múlva bármely egyházba szabadon választhatók legyenek. Tisza István és Sass Béla javaslata következtében azonban a konvent kimondta, hogy az egyházak osztályozását fentartandónak itéli; s ugyancsak fentartandónak tartja a lelkészek minősítését is, azonban a jelenlegi keretek jelentékeny kibővítésével. A bizottság törvényileg kivánta kimondani, hogy a horvát-szlavonországi rendes lelkészek fizetése, a menynyiben szükséges, a közalapból 1600 koronára egészíttetik ki. A konvent azonban, gróf Degenfeld József, Kenessey Béla és Hegedűs Sándor felszólalásai után a javaslatot nem fogadta el, mivel a kiegészítés elvállalása beláthatatlan terhet róna a különben is nagyon igénybevett közalapra. — Elvi fontosságú kérdés volt az is, hogy vezettessék-e a lelkészeket illetőleg minősítési törzskönyv, vagy ne ? — S ha igen : mikre terjeszkedjék az ki? Miután a konvent a lelkészek minősítését fentartotta, fenn kellett tartania a minősítési törzskönyvet is; kimondta azonban, hogy a szónoki képességről és az esetleges fogyatkozásokról ne legyen benne szó. Tisza István javaslatára, a bizottság propozicziójával szemben kimondta a konvent, hogy az adminisztrátor az illető gyülekezetbe nem választható. Továbbá az érvénytelenítő okok közé felveendőnek tartotta azt az esetet is, ha a választás nem az érvényes névjegyzék alapján történnék; valamint intézkedést kivánt a pályázóknak a választhatók közé törvénytelen felvétele, vagy azok közül törvénytelenül kizáratásának és a szavazás folyamán elkövetett törvénytelenségek esetére nézve is, úgy azonban, hogy a kereset e tekintetben csak birtokon kivül, a választás megtörténte után legyen megindítható. A missziói lelkészekre vonatkozó új fejezetet egészen elfogadták s csak azt a módosítást tették rajta, hogy a missziói lelkészek nyugdíjügye csak a többi lelkészek nyugdíjügyével kapcsolatban fog megoldatni. A munkálat 3. és. 4 fejezetei egészen újak s jelenlegi törvény hiányait kívánják pótolni. A 3. fejezet a tábori és fegyházi lelkészekről, a 4. fejezet pedig a segéd- és helyettes lelkészek alkalmazásáról és elhelyezéséről szól. A 3. fejezetet, Zsigmond Sándor és gróf Degenfeld József felszólalásaira azzal a változtatással fogadta el a konvent, hogy elkülönítendők lesznek a tábori és a fegyházi lelkészek, és amazokra nézve illetékes felsőségül a konvent lelkészi elnöke, emezekre nézve pedig az illető egyházkerületek püspökei jelöltessenek ki. A segéd- és helyettes lelkészek alkalmazásának és elhelyezésének ügyét törvény által kivánja szabályoztatni a konvent; miután azonban a munkálatnak erre vonatkozó része teljesen új és nagyfontosságú, és Tisza István szavai szerint igen keli vigyázni, hogy se a rendes, se a segéd- vagy helyettes lelkészek jogsérelmet ne szenvedjenek, r— a konvent legelső sorban az egyházkerületek véleményét kivánja hallani. Ezért a javaslatot, minden tárgyalás nélkül, a hogy van, leküldi véleményezés végett a kerületekhez. Az özvegyi és kegyeleti év tekintetében a bizottság többsége csak e jelenlegi törvény intézkedését kivánta fentartani; a kisebbség azonban törvényileg szabályozandónak ítélte és erre nézve javaslatot is adott be. A konvent a kisebbségi véleményt fogadta el, s kimondta, hogy a dolog törvényileg szabályozandó. A beterjesztett javaslat tárgyalásába azonban nem bocsátkozott, hanem csak annak a kerületekhez beküldését rendelte el. Az iskolaügyi törvényjavaslat. Az utolsó napi (nov. 29.) ülésben az iskólaügyi törvényjavaslat került tárgyalás alá, Az iskolaügyi albizottság munkálatának elvi jelentőségű részeit Radácsi György ismertette Ezek tárgyalásainál legelső sorban is elfogadta a konvent Zsigmond Sándor azon indítványát, hogy a lelkészekéhez hasonlóan a tanítók és kántorok választása is törvényileg szabályoztassék és meghatároztassék az is, hogy a szabályellenes választások esetén ki adhat be azok ellen panaszt: vájjon csak a választó presbitériumnak a tagjai-e, vagy pedig a gyülekezeti tagok is? Kimondták, hogy a tanítókra, kántorokra és tanárokra vonatkozó intézkedések az egyházalkotmányi részből a köznevelésről és közoktatásról szóló részbe teendők át. Hosszabb vitát csupán a tanítói és tanári fizetések megállapításának a kérdése keltett. A tanítók és tanárok fizetésének megállapítását illetőleg két javaslat feküdt a konvent előtt. Az egyiket az egyházalkotmányi, a másikat az iskolaügyi albizottság terjesztette be. Ez a két javaslat, különösen a tanítók fizetését illetőleg, lényegesen eltért egymástól, a mennyiben az egyházalkotmányi albizottság a tanítók törzsfizetésót 800, az iskolaügyi albizottság pedig 1000 koronában kivánta megállapítani. A vitában Fejes István és Radácsi György, Váró Ferencz az iskolaügyi bizottság, Dégenfeld József, Zsigmond Sándor, Széli Kálmán, Hegedűs Sándor és Antal Gábor az egyházalkotmányi albizottság javaslatát pártolták. Egészen megoszolván a vélemények, a kérdés szavazás alá bocsáttatott, s pro és contra 7—7 szavazat esvén, annak a szüksége állott elő, hogy az elnökség döntsön. Nem levén azonban se törvénykönyvünkben, se tanácskozási szabályainkban intézkedés arra nézve, hogy ilyen esetben a két elnök közül melyik döntsön: a konvent olyan helyzetbe került, a melyből a kivezető utat nem látta. Végre is, Kun Bertalan indítványára, azzal a határozattal vágta ketté a csomót, hogy a konvent egyik javaslat mellett sem foglal állást, hanem mind a kettőt leküldi a kerületekhez megvitatás végett. A tanárok fizetési kérdésénél elvi fontosságú volt a bizottságnak a fizetési fokozatok eltörlésére vonatkozó