Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-07 / 49. szám

István gróf és Vécseij Tainás a birói eljárás egyformaságára, a közigazgatási pörök természetére és a polgári törvénykezés analógiájára való hivatkozással a mellett nyilatkoztak, hogy a tanárok közigazgatási pöreit is a traktusok birósága lássa el első fokon. Miként a polgári életben bármily magas állású ember dologi pőrét első fokon az alsó biróság látja el, úgy az egyházi téren a legmagasabb tisztviselők közigazgatási ügyének elbírálása is az alsó biróság elé kell, hogy tartozzék. Mezei Albert közvetítő indítványt tett és azt javasolta, hogy csak a presbitériumok által fentartott iskolák tanárainak közig, pőrében legyenek illetékesek az egyházmegyei bíróságok; ezt az indítványt támogatta a gyakorlatra való hivatkozással Váró Ferencz és Polcoly József. — A konvent szavazás útján a bizottság javaslatát fogadta el, s e szerint kimondatott, hogy a tanárok közigazgatási pőrében is első fokon az egyházmegyei bíróságok ítélkeznek. Az albizottság a mostani törvénynek a fegyelmi esetekre és a fegyelmi büntetésekre vonatkozó pontjait (301—306. §.) jelentékenyen átdolgozta. Gondoskodott arról, hogy legyen §. az egyháztagok fegyelmi vétségeire nézve is ; a pénzbüntetést pedig egészen kihagyta a megjavítás eszközei közül, mivel a büntetéspénzek behajtására az állam úgy sem adja meg az assistentiát. Ehhez a részhez Molnár Béla, Radácsi György, gróf Degenfeld Józspf adtak be módosító indítványokat; a gyűlés azonban mellőzte azokat. Ellenben elfogadta a gróf Tisza István által indítványozott azon módosítást, hogy fegyelmi büntetés esetén a választás vagy választatás jogának megvonása minden esetben alkalmaztassék, és pedig a lelkészeknél akkópen, hogy azok intés esetén 2, feddés esetén 4, az azon helyről elmozdíttatás esetén 6 évre kirekesztessenek a jobb jövedelmű állásokra megválasztathatásból. A birói vizsgálat előkészítését tárgyaló részben a bizottság azt javasolta, hogy az olyan esetben, a mikor a panasz tárgya egyházi vagy állami közérdeket nem érint, a biróság elnöksége békéltető tárgyalást tartson a felek között és annak eredményét jegyzőkönyvbe foglalva, felülvizsgálat és esetleg jóváhagyás végett terjeszsze be a bírósághoz. Egyházi törvénykezésünk ez új módját a konvent, gróf Tisza István javaslatának megfelelőleg úgy fogadta el, hogy a békéltetés ne legyen minden esetben kötelező, hanem annak megtartása a biróság elnökségeinek belátására bizassék; jegyzőkönyv csak az eredménynyel végződött békéltetési tárgyalásról veendő fel, s a megegyezés csak tudomásul vétel és nem feiülbirálat végett jelentessék be a bíróságnak. A törvénykezésről szóló javaslat többi részeit minden hozzászólás nélkül elfogadta a konvent. Referens. A konvent és az egyházi adóreformjavaslat. Az egyházi adózásról szóló javaslat a legérdekesebb és legaktuálisabb része a törvényreviziónak. Az albizottság munkálata nyomán Kenessey Béla előadó szövegezte. Legfontosabb újítása az, hogy kísérletet tesz a túlterhelt gyülekezetek egyházi adójának államsegély mellett leendő leszállítására is. Teljesen respektálni kívánja ugyan a gyülekezetek költségvetési autonómiáját, a segítséget kérni akaró gyülekezetekre nézve azonban ezt annyiban megszoritani kívánja, a mennyiben egységesen megállapítandónak tartja mind a személyes, mind az állami adón alapuló vagyonaránylagos adózás minimumát, A javaslatban még nem tett a bizottság erre a minimumra nézve konkrét propozicziót, mivel ehhez első sorban az szükséges, hogy minden egyes gyülekezet adózási viszonyairól és teherviselő képességéről részletes kimutatás készíttessék, s így az önerőnkön nem fedezhető szüóséglet kimutatható legyen; másodsorban pedig a felől kell bizonyossá lenni, hogy az állam mekkora évi segítséget hajlandó adni adóterheink leszállítására. A nagyfontosságú javaslathoz gróf Tisza István szólott hozzá hosszabb beszédben, és pedig nemcsak általánosságokban, hanem részletes szakszerű tanulmányok alapján, a kérdés tiszta tudásával. Fejtegetései a javaslat indokolását képezték, s azoknak eredményeképen világosan állt a konvent előtt, hogy adózási rendszerünk feltétlenül és sürgősen reformálandó és hogy ez a reformálás nem is lehetetlen, csak igazán akarjuk. Egyházi adózásunk bajai — mondá — nemcsak abból származnak, hogy gyülekezeteink és híveink nagy terheket viselnek; hanem abból is, és pedig sokkal inkább, hogy a teher igen aránytalanul van elosztva, akár az egyes gyülekezeteket, akár az egyes egyháztagokat hasonlítjuk is össze. Az orvoslás módjául nem tartja megkoczkáztathatónak, de lehetségesnek sem, hogy az egész egyházra nézve valamely egységes adózási rendszer és egységes adózási kulcs állapíttassék meg. A túlterhelt gyülekezeteket illetőleg azonban okvetlen kell valamit tennünk, s azt, a mit a javaslat e tekintetben proponál, teljesen helyesli. A túlterhelt gyülekezeteken csak központi támogatással segíthetünk. — E segítés feltétele azonban az kell, hogy legyen, hogy az illető gyülekezetek egész teherviselési képessége igénybe vétessék. Ez pedig ismét csak úgy lehetséges, ha a • személyes adózás mellett gyakorlatba vétetik a vagyonaránylagos adózás is. Miután pedig a népiskolai tandíj épen a szegényebb elemet sújtja a legjobban : egészen el kell törölni, s az ebből nyert jövedelem pótlását más úton eszközölni. 0 a nagyszalontai egyházmegye gyülekezeteinek adózási viszonyait behatóan, a legrészletesebben áttanulmányozta, s ennek alapján, hozzávetőleg már azt is kiszámította, hogy mekkora államsegélyre volna szükségünk adóterheink méltányos leszállítására. Nem konkrét indítvány, hanem csak esetleges figyelembe vétel végett beterjesztette a túl-