Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-23 / 47. szám

Ugyanilyen fokozatos képviseletet sürget az egyesület fölterjesztése az egyházi törvénykezés minden egyes fórumán ; tehát kéri, hogy az egyházmegyei biróság tagjai közé egy egy tanító, az egyházkerületi bíróságba egy-egy tanár vagy tanító, a konventi bíróságba egy-egy tanár vagy tanító is beválasztassók. Mindezek nagyon fontos és az egyház alkotmányába mólyen belevágó szervezeti kérdések, a melyeknek megoldása komoly megfontolást igényel. A mi véleményünk szerint a tanároknak kópviseltetésökre vonatkozó kívánalmaik minden nehézség nélkül teljesíthetők. Nincs ennek sem elvi, sem czélszerűségi tekintetben leküzdhetetlen akadálya. Mert elvi szemponlból kétségtelen, hogy egyházalkotmányunk hagyományos zsinatpresbiteri szigorú elvén már régebben rést ütött a tanároknak az egyházkerületen és a zsinaton eddig is megvolt képviseleti joga s a tanítóknak a presbitériumokban és az egyházmegyéken való eddigi képviselete. Most csak ennek a jognak kiterjesztéséről és arról a logikai következetességről van szó, hogy ha a tanítók és tanárok eddig képviseltethették magukat az az egyházi szervezet némely fokán, hadd legyen nekik ^jj^épviseletök az egyházi szervezet minden felsőbb és alsóbb tagozatában. Czélszerűségi tekintetek peclig nemcsak nem tározottan javallják, hogy az a nagy erkölcsi ós szellemi erő, a melyet a 2000 tanító és a 400 tanár képvisel, a református egyház különböző hatóságaiban hadd órtókesüljön az egyház javára. A pesbiteriumnak csak előnyére válhat, ha az eddiginél nagyobb mórtékben folyhat be az egyház ügyeinek vezetésébe a maga intellektuális erejével a tanító és tanári elem. A konvent is nagy hasznát veendi, ha tagjai közé több tanár kerül. De meg az egyház ós az iskola közötti szoros kapcsolat is megkívánja, hogy az egyház tanító eleme a különböző egyházi hatóságokban számának ós képzettségének megfelelő, méltányos képviseletet nyerjen. Ezért a tanítói ós tanári elem intelligencziájának kellő értékesítése a különböző egyházi hatóságokban nemcsak a czólszerűsóg ós méltányosság, hanem a jól felfogott közérdek, s az egyház ós iskola közti kapcsolat szorosabbá tételének követelménye is. Mi azt tartjuk, hogy a mily túlzás az erdélyi egyház szervezetében, hogy minden egyes tanár hivatalánál fogva tagja az egyháztanácsnak és az egyházkerületi gyűlésnek, ép oly szűkkeblűség nem adni a tanároknak móltányos képviseletet a presbitériumokban ós az egyetemes konventen. A tanáregyesület felterjesztése, véleményünk szerint, egészen eltalálta e kérdésben az arany középutat, s ezért a kérés minden aggodalom nélkül teljesíthető. A tanáregyesületi fölterjesztés többi kívánalma a tanügyi alkalmazottak fizetésére vonatkozik. Ezekre most nem kívánunk kiterjeszkedni, s csak általánosságban jelezzük azt, hogy a fizetésekre vonatkozó kívánalmak a lehető legszerényebbek. De annál határozottabb az egyesület állásfoglal asa a középiskolai tanárok fizetési fokozatokba való beosztása, az úgynevezett rangfokozatos fizetésemelés kérdésében, a mely sehogy sem illik össze a református egyház demokratikus szellemével, s e mellett már eddig is elszomorítóan megrontotta az egyes tanári karok egészséges közszellemót. Ezt a fonák rendszert, igen helyesen, a korpótlékoknak nagyobb mértékű emelésével akarja az egyesület egy külön fölterjesztésében kiküszöböltetni. Nagyon helyénvaló, ha a konvent és majd a zsinat is tekintélyének egész súlyával állást foglal a rangfokozatos fizetésemelés ellen. Jeddi F. Falusi olvasókörök. A „belmisszió" eszméje már évek óta foglalkoz- tatja a protestáns egyházak gondolkozó főit. Vetélkedve ajánlanak újabb meg újabb módokat és eszközöket az eszme megvalósításához, vagy legalább -elősegítésére, Erősbíteni a vallásos érzést, s ennek alapján a protestáns, sőt épen a református öntudatot: ez az eszme czélja. Ifjúsági egyleteket, énekkarokat alakítani, vallásos iratokat terjeszteni, felolvasó estélyeket, gyermekistentiszteleteket tartani: ezek és ilyenek az ajánlott eszközök a czél elérésére. Hogy a lelkek intenzivebb gondozását és nevelését czélzó belmisszió nem időszerűtlen, hanem nagyon is a mai idő szelleméhez illő, bizonysága az, hogy ennek a valláserkölcsi szellemi áramlatnak mintegy folytatását, vagy helyesebben másik oldalát a nép között is feltaláljuk. Amaz és eme között az a különbség, hogy míg az előbbi produktív, addig emez reczeptiv jellegű; amaz a vallás melegségét kínálja, emez pedig a kultura világosságát keresi. .. De a mit állítok, bizonyítom is. Nem tapasztaljuk-e, hogy nemcsak a népesebb he-1 lyeken, hanem még az apró-cseprő falukban is, egymásután teremnek az olvasókörök, népkönyvtárak, különféle egyletek, szövetkezetek ? S ezeknek mellékhajtásai: itt egy-egy szini előadás, ott egy tánczvigalom, most az ifjúsági dalárda, majd meg arra alkalmas szavalók mulattatják a nemesebb élvezetre vágyó népelemet; vagy hazafias ünnepélyek rendezésében nyilatkoznak meg a durva ruha alatt is hőn dobogó szivek. Úgy látszik hát, hogy amott az egyházvezetőknél a hiterősítés munkája, emitt meg a népnél az önművelés